Brajkovici után 5 kilométerre van a Limski fjord szárazföldi vége. Lent a parton 2 étterem és annak kávézó terasza fogad minket, és innen is elindulhatunk egyet csónakázni a fjordba. Ameddig csak a szem ellát, dús-zöld növényzet van végig a partokon és fel a sziklákon keresztül.

Ha tovább megyünk pár száz méter után egy kilátó van a bal oldalt, innen jól belátható az öböl többi része. Vrsar város tábláját vegyünk figyelmen kívül, mert semmivel sem ad újabb dolgot Pula, Rovinj és Porec mellett. Viszont ha sétarepülésre adjuk a fejünket a város mellett, ahol egy kisgépes repülésre befizethetjük magunkat. Ha ez sem érdekel akkor irány Porec.

Porec, Pula és Rovinj mellett a legjelentősebb turisztikai és kulturális város az félszigeten. A 12 ezer lakos többsége a külső kerületekben vagy a város vonzáskörzetében él, a belváros a fő utcájával a turisták kedvelt célpontja. Ez az utca a Decumanus tele boltokkal, kávézókkal, cukrászdákkal. Nyüzsgő-forgó kis hely ez itt, furcsa hangulata van az egésznek. Mindenképpen nézzen az ember néha felfelé is a boltok kirakatai helyett, régi viszonylag jó állapotban lévő házak vannak itt, fotózásra érdemesek.

A város maga több mint 2000 éves, már a Római Birodalom idején lakták, maga Augustus császár emelte városi rangra az 1. században. A kereszténység elterjedésével a 3. században templom épült eme vallás számára, eme templom helyére később épült fel az Euphrasius-bazilika. A korabeli római ház padló mozaikjai és a bazilikának fal mozaikjai teszik Velence és Ravenna után a 3. legjelentősebb bizánci emlékműve. Az UNESCO 1997-ben rendelte a világörökség részévé.

Horvátországnak 7 világörökségi emlékműve van.

1. Split történelmi városa a Diocletian kastéllyal
2. Dubrovnik óvárosa
3. A Plitvicei tavak nemzeti park
4. Az Euphrasiai Bazilika Porecben, főleg a mozaik művek
5. Trogir óvárosa
6. A Szent Jakab katedrális Šibenikben
7. Hvar óvárosa

A város a Habsburg Birodalom ideje alatt lett kiemelt központú, 1861-ben Isztria fővárosa lett, népszerű üdülő és hajó építő hely lett. 1902 és 1935 között a várost egy kisvasút kötötte össze (Parenzana) Trieszt városával. Bár nem éppen gyorsaságáról volt híres. A második világháború előtt ahogy teljes Isztria a város is Olasz fennhatóság alá került. 1944-ben a várost több ízben bombázták a szövetségesek, majd 45-ben Jugoszláviához került a város.

Ma már a város olasz neve is használt: Parenzo. Az olasz kisebbség nagyjából 5% a teljes lakosságra lebontva. A turizmus már az 1800-as évek közepén megkezdődött, turista hajók indultak a környező kikötőkbe (Trieszt, Velence), és az első hotelek az 1900-as évek elején épültek.