Fotók és utazásaim az országban és külföldön!

2012. szeptember 12. 15:10 - Levente B.

Housekeeper 3. 2012 - Redneck Revenge

Mindenképen meghatározó élménynek írnám le az életem első "igazi" airsoft élményét. Na persze nem játék szempontjából, hisz a fotózás mellett még egy hobbi már nem kifizetődő. Szeretném rögtön a cikk írásának elején megköszönni a Danger Close csapatnak, hogy elfogattak koloncnak!

A TERÜLET NEM BEJÁRHATÓ!

Személy szerint: Simon Anett (Dorothy), Fordóczi Csaba (Lesthat), Naske Gergely (Dogsofwar), Horváth Attila (White Snoop), Váci Gergely (Tiberian) és Szívós Balázs (Vivax).

Mégegyszer köszönöm!

Valahogy így jártuk be 5 óra alatt a területet. 

Kunm.jpg

Az egész ott létem hónapokkal előbb kezdődött, amikor is a szervezők az én fotóim alapján szerették volna hirdetni a játékot, aminek persze örültem. Majd felajánlották, hogy esetleg vegyek fotósként részt a játékon. Igent mondtam és végül augusztusban eljött a játék napja. A hétvégére tervezett programon sajnos csak egy napot vehettem részt, de megérte lemenni Kunmadarasra.

_MG_8921.jpg

_MG_8923.jpg

_MG_8927.jpg

_MG_8930.jpg

_MG_8939.jpg

_MG_8297.jpg

_MG_8951.jpg

Természetesen rögtön az eligazítás következett mind a két táborban. Volt ugye a gaz Dél és Észak. Egyfajta amerikai civil háborús dologról volt szó. Itt kell kiemelnem, hogy annak ellenére, hogy kemény játéknak tűnik egy külsős ember számára, rendkívül pontosan és szigorúan tartják be a szabályokat. Habár játékról van szó, itt akár a testi épsége is az embernek sérülhet, és emiatt komolyan kell venni. Akárhol jártam airsofton erre nagyon odafigyeltek, le a kalappal, hogy eddig nem tapasztaltam semmi aljasságot senki részéről. A játék nemzetközi volt, hisz Horvátországból, Romániából is jöttek! Nem tudom a két tábor létszáma mekkora lehetett, de megmerem kockáztatni az 400-500 embert.

_MG_8964.jpg

A szállások a néhai repülőgéphangárokban voltak, este gondolom bográcsozás-tábortűz volt sörözéssel, amiből sajnos kimaradtam. Legközelebb!

_MG_8317.jpg

_MG_8966.jpg

_MG_8326.jpg

A játék elején minden csapat megkapja az adott napra a feladatát, én mindenképpen szerettem volna a tűzvonalban lenni. Sikerült is. Elindultam hát az egyik csapattal befelé a laktanya felé, mivel a déli egységek akikhez odacsapódtam eléggé messze voltak a laktanyától, abban a majd 35 Celsius hőségben és a minimum 40 Celsius fokos betonon sétálni 40 percet embert próbáló volt. főleg úgy hogy a táskámat is magammal vittem minden felszereléssel.

_MG_8327.jpg

_MG_8328.jpg

_MG_8999.jpg

_MG_9010.jpg

_MG_9012.jpg

A laktanya közelébe érve a "csapatom" megállt és az úton alakított ki magának védelmi állást, legalábbis ez volt a terv, no ez nem jó, közel a tűzhöz, de mégis távol szituációba csöppentem. És akkor jött a Danger Close, akik meneteltek a biztos harc reményében befelé. Nem is kellett mondaniuk semmit, már velük is tartottam.

_MG_9018.jpg

_MG_9021.jpg

_MG_9024.jpg

A Danger Close egy felderítő egység, ami a nevében is benne foglaltatik felderíti az ellent és információt ad át a HQ-nak (az angol headquarters szó rövidítése, én személy szerint a HÁP-ot jobban szeretem, de az ugye meg nem megszokott, meg nem angol. Nagy smiley.) Elindulunk hát én picit lemaradva mert ugye a két fényképező lóg a nyakamon és hiába vettem fel rikító kék színű dzsogingot, meg láthatósági mellényt, az ember itt is kerülhet a rossz helyzetbe, és nem éppenséggel szándékoltan. Védőszemüveget nem említettem, az kötelező a játék során!!! Házról-házra járunk, emeltről-emeltre járunk, ilyen szituációkban játszódott le a Sztálingrádi ütközet, az emberben fel megy egy picit az adrenalin, a fiúk és lányok fedezik egymást, ajtó berúg és már spuri is be a szobába ellenőrizni, ha minden tiszta jöhet a másik emelet, ha az épület tiszta jöhet a következő.

_MG_9092.jpg

_MG_9102.jpg

_MG_9109.jpg

_MG_9121.jpg

_MG_9132.jpg

Járunk kelünk épületről-épületre, időnként felsejlik egy baráti csapat, de úgy érzem magunk vagyunk az egész laktanyában. Egyre beljebb haladva hangok a távolban, hol Magyar, hol minden bizonnyal Román nyelven. "Fegyver ropogás" hangja vehető ki, ahogy egyre közeledünk a fészekhez, vagyis az ellenhez. A lakóházak közül az egyikben hosszabban megbújunk mivel a túloldalról lekötnek minket, az épületben baráti társasággal találkozunk. Fellép közben a kommunikációs nehézség, reálissá téve a játékot. Végül más egységeken keresztül próbálja a csapat elérni a HQ-t. Egyelőre úgy tűnik "nem tudja" az ellen mennyire vagyunk viszonylagos közelségben hozzájuk. Kilépve az épületből elindulunk az étkezdék felé, a térképek szerint lennie kéne ott "valaminek", hogy az micsoda nem tudjuk. Oda érve másik csapattal találkozunk próbálnak dűlőre jutni, mit is kéne tenni, mennyire menjenek be ellenséges területre. A kommunikációs nehézség és a térkép olvasása gondokat okoz.

_MG_9159.jpg

_MG_8376.jpg

_MG_8377.jpg

_MG_9206.jpg

_MG_9213.jpg

_MG_9224.jpg

20 perc után nagy nehezen elérjük a HQ-t, de nem tudnak okosat mondani, a csapat vezetője kis várakozás után úgy dönt nekik megyünk, irány az ellen HQ! Megszálljuk az óvodát, onnan szép kilátás nyílik, próbálunk ismét kapcsolatba lépni a HQ-val, hogy küldjön erősítést, mert szinte karnyújtásnyira van a másik HQ. Látjuk a színházat és a sorházakat. Perceket töltünk ott, kicsi pihi is belefér, közben én mondom mit látni merre, már a fotós semlegesség feloldódott, egyöntetűen velük vagyok.

_MG_9247.jpg

_MG_9254.jpg

_MG_9255.jpg

"Segélykiáltás" jön be a rádión, közben a mi HQ-nk nem jelentkezik, hát elindulunk kifele, elindul a felmentő sereg. Jöttek ez első gondok az úton flangál az ellen, bemegyünk az első házba, nem ott van a másik csapat egyel errébb vannak. Hátulról közelítünk, de ott rajta kapnak minket egy ember elesik, de ezért van a MEDIC. Én próbálok háttal lenni az eseménynek nem merek fotózni, nem akarom, hogy a felszerelésem megsérüljön. Közben a többiek figyelik, honnan jöhetett a lövés, sűrű a bokor az aljnövényzet. Hiába vagyok közel az eseményekhez semmit nem látok, a mozgások kivehetőek de ki, hogyan merre nem nagyon vehető ki de az izgalom nagyon magas. Eltelik kb 2 perc végül hangos PRESS kiáltásokkal bemegyek a lépcsőházba, szerencsémre senki nem lő le.

_MG_9270.jpg

_MG_9274.jpg

_MG_9287.jpg

Ez ellentől ha jól emlékszem ketten figyelték az épületet hátul, amint megérkeztünk nem volt esélyük, a létszámunk megugrott a másik csapattal, a fő bejárati lakásokból életveszély kinézni, onnan folyamatosan lőnek. Megpróbálom megviccelni az egyikőjüket, a sapkámat óvatosan kidugom, érkezik pár lövés, de abba marad, hamar rájön, hogy csak előcsalogatni próbálom. Egy biztos, már tudják, hogy nagyobb erővel vagyunk közel a HQ-hoz. Egy szálka lettünk nekik, amibe beleléptek. Jöttek is kiszedni minket.Tartottuk magunkat rendesen, a szomszéd épületekből lőttek ahogy tudtak, közben az ablakokat sem kímélték. Lehetett mögé bújni, a földről úgy gondolták ha eleget lövik azokat előbb utóbb betörnek. Belegondolva, 20-30 évig álltak a kilátásra szolgáló "tárgyak" és egy airsoft játékon kellett "meghalniuk". Melankolikusan hangzik.

_MG_8388.jpg

_MG_8390.jpg

_MG_9290.jpg

Úgy 30 perc után kezdtük érezni, hogy szorul a hurok, a fiúk tartották magukat, de az utcafrontról erős tűz alatt tartották az épületet, már jöttek a hírek lentebbről, hogy a bejáratnál vannak, hiába a túlerő az túlerő és ha beakarnak jönni, be is fognak. Tudtuk percek vannak hátra, bennem felment az adrenalin, úgy éreztem magam mintha Csecsenföldről tudósítanék, már úgy éreztem az én "életem is tét". A fiúk az ajtóból kémlelve várták mikor jönnek fel, én csak arra emlékszem, hogy oldalt vártam, csak kattintottam a fényképezőt, hátha lesz valami belőle, és egyszer csak a kis golyók hangjára emlékszem amik záporoztak felénk, ahogy becsapódtak a falba, már tudatta velem, ideje megbújni beljebb a lakásban, ugyanis lerohannak minket. Az eső közben elkezdett esni, ezzel is jelezve fordul a helyzet.

_MG_9305.jpg

_MG_9321.jpg

_MG_9333.jpg

Amikor egy picit lecsillapodott a helyzet, hogy megelőzzem a dolgokat a láthatósági mellényt lobogtatva ismételt PRESS kiáltásokkal jeleztem, hogy itt vagyok. És ismételten szeretném kiemelni azt, hogy mennyire komolyan veszik ezt a játékot, amikor kimentem az ajtóba, hogy látható legyek, megdöbbentett az a tény, hogy mennyien vannak akik kifüstölni jöttek minket illetve, hogy jelenlétemre leengedték a fegyvereiket, majd egyikőjük szintén a PRESS szavakkal jelezte, hogy most ne lőjenek. Láttam nem Magyarok ezért angolul jeleztem nekik, hogy akik ott abban a lakásban velem vannak mind "sérültek", akik ugye MEDIC hiányában hamarosan "halottak" lesznek, majd magam is jeleztem, hogy maradnék, hisz ideális helyen voltam, hogy tovább fényképezhessek. Sikerült is sok jó fotót készítenem.

_MG_9344.jpg

_MG_9352.jpg

_MG_9353.jpg

_MG_9370.jpg

_MG_9377.jpg

_MG_9380.jpg

_MG_9399.jpg

_MG_9398.jpg

Egy idő után nem volt kétség, hulla lett a Danger Close, a lépcsőház aljában vártuk meg az esőt, lesétálva eszembe jutott az a jelenet a Leon a profi című filmből, amikor Jean Reno sétál ki a lépcsőházon keresztül és látja a sok rendőrt akiket rá küldtek. Morbid, de talán büszke érzés, hogy ennyi ember kellet ahhoz, hogy "legyűrjenek". Számomra azonban a nap és a játék véget ért. Fáradtan, izzadtan és kicsit elázva is meneteltem a kocsim felé, majd haza Pestre. Azóta várom mikor lenne lehetőség még egy ilyen játékra.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kameraaltal.blog.hu/api/trackback/id/tr274772452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Fotók és utazásaim az országban és külföldön!
süti beállítások módosítása