A terület kiépítése 1951-ben kezdődött meg a Magyar Honvédség Kossuth 1. laktanyájaként, majd tíz éven belül további bővítések során felépült a Kossuth 2. laktanyája is. Ekkor lettek átszervezések és alakultak meg egységek melyek a laktanya szerves részei lettek. A 80-as években modernizálást hajtottak végre és megalakult a Honvéd Szakközépiskola és Kollégium, mely 1996-ig működött. Az HM az Alföldi Kiképző Központot 2003-ban még fejlesztették, új benzinkút és Humán Centrum néven ökomenikus imaház építésébe kezdtek. 2004. decemberében bezárták a bázist, csak úgy mint az ország többi kiképző központját.

Az 1970-es évtizedben a csapatok kiképzési rendszerében lényeges változás nem történt, de javult a kiképzés anyagi-technikai és személyi feltétele, ennek eredményeként a kiképzés eredményessége, hatékonysága. A tiszthelyettes képzés az évtized során több változtatást ért meg. Többek között Szabadszálláson harckocsi- és gépkocsi technikus képző bázis jött létre. 

Szabadszálláson diszlokáló Magyar egységek az évtizedek során. 

MH Alföldi Kiképző Központ 1997-2004

MH 52. Hunyadi Mátyás Javító Ezred 1991-1997

MN 7260 Páncélos- és Gépjárműtechnikai Kiképző Központ 1962-1991

Gépjárműtechnikai Honvéd Szakközépiskola 1975/1991 - 1998

MN 6671 53. Gépesített Lövész Ezred 1962-1989

MN 2067 104/2 Honi Légvédelmi Rakéta Osztály 1960-1990

MN 5260/7038 145. Önálló Harckocsi Ezred 1958-1989 

A laktanyában volt még egy "érdekes" eszköz. A ZSZU–23–4 (Silka) egy szovjet önjáró légvédelmi gépágyú. Az 1960-as évek elején fejlesztették ki az elavult ZSZU–57–2 leváltására. Hazánkban a 60-as évek végén rendszeresítették az első lépcsős harckocsiezredeknél. Melyek a következők voltak: Rétság, Tata, Szabadszállás, Tapolca, Nagyatád. Ezek a laktanyák kaptak egy-egy üteget, más szóval 4 db önjáró Silkát. 

1990-ben vonták ki hazánkban a rendszerből.

A laktanya zsugorodása a 80-as években megkezdődött és 1989-ben pedig eme első feladatként a szabadszállási 145. önálló harckocsidandárt, a honvédség akkori legnagyobb harckocsizó egységét számolták fel. 

A Magyar Silkák települése 1990-ig. (forrás: simhq.com)

A 145. Önálló Harckocsi Ezred a T-34-es harckocsi után elsősorban T-55-ket üzemelt. Minden harckocsiezrednek volt egy felderítő százada, itt PT-76, úgynevezett úszó harckocsit üzemeltek, ezek pontos darabszámáról nem találtam információt, de úgy 4-8 db közé tehető. Az viszont tudni lehet, hogy 1960 környékén rendszeresítették és durván a 80-as évek végéig szolgált. A T-55-ből 94db darab volt a laktanyában. 

T-55 és személyzete az orgoványi lőtéren.

Vízi átkelés gyakorlása a csornapusztai gyakorlótéren. Az ilyen átkelések nem voltak veszélyes mentesek, egy kis hiba a tömítésnél és a teljes személyzet halott volt! A laktanyán belül is volt egy úgynevezett vízi bázis, ahol egyfajta szimulátorban gyakoroltatták a tank vízzel elárasztását. 

A szabadszállási alakulat átkelése a Dunán. Mivel az alakulat a Duna másik partján volt a nyugati ellen való háború kitörése esetén, eme gyakorlatok mondhatni mindennaposak voltak, nem beszélve arról, hogy a folyami átkelés kifejezetten fontos manőver volt, hisz háború esetén a hátországi közlekedést minden bizonnyal megnehezíti a hidak megsemmisülése. 

A műszaki egységeknél szolgáló hídvető, kisebb folyami átkeléseknél eme módszer a legalkalmasabb, illetve mély tankárkok átkelésénél is kiválóan alkalmazható volt. 

És egy életkép a laktanyán belülről. 

Fotók: Szabadszállás facebook oldal.

A kiképzőközpont megszüntetése több mint 500 alkalmazottat és azok családtagjait érintette anno. Az első hírek 2003-ban érkeztek. Plusz ebbe persze bele kellett még számítani azt is, hogy kiürülnek a bölcsődék, az óvodák és az iskolák, ez pedig a pedagógusállások tömeges megszüntetésével jár. Ugyanis a laktanyának déli határán voltak ezek az épületek és ott jártamkor üresen álltak. A bezárás körüli években a közeli számítások szerint nagyjából 2000 ember került így közvetlenül vagy közvetve egzisztenciális veszélybe, hogy elveszíti a munkahelyét.

A kiképző bázis bezárása azonban nem ilyen egyszerű volt. E hatalmas laktanya szakterületeknek a képzésére specializálódott és így évtizedes tapasztalatokat szerezett pl. felderítő, vegyivédelmi, logisztikai, őr és komendáns, gépesített lövész, harcjármű vezető képzésre. Ezek természetesen olyan dolgok amikre egy hadseregnek szüksége lehet a jövőben. Tovább fontos megjegyezni, hogy méretei miatt az akkori viszonyok között az ország szerződéses katonáinak többsége az Alföldről toborzott katonákból állt. Éppen ezért is próbálták anno "nagy erőkkel" megmenteni a laktanyát a jövőnek. 

A Dunai Vasmű 1959-ben csapatzászlót adományozott a szabadszállási alakulatnak, ennek évfordulójára ajándékozták meg a harckocsizókat ezzel a békegalambbal. Az alkotás az étkezde előtt állt. 2004-ben, a laktanya bezárásakor, a Mátyás király térre került. Az anyaga olyan, hogy azóta sincs nyoma rozsdának rajta.

A javító ezred névadójának szobrát 1991-ben avatták fel, a bejárattal szemben. Kis Kovácsné Tóth Emőke alkotása. Az Alföldi Kiképő Központ megszünése miatt, 2004-ben a szobrot áthelyezték a laktanyával szembeni Mátyás király térre.

Uzovics-telepen következett be, ahol jelenleg egy lőszerraktár üzemel. Az egykori laktanya az állami vagyonkezelő tulajdonban van, de egy magáncég béreli, melynek tevékenységi körébe az őrzés mellett katonai eszközök szétszerelése is tartozik – mondta a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője.

A kis őrtorony a laktanyán belül. A háttérben a gépkocsisok fedett telephelye. Itt FUG, PSZH, UAZ, Csepel Törzsbuszokat tároltak, az egyik végén a vasajtó mögött a négy Silka.

A kis lőtér, itt gyakorolták a harckocsik géppuskáival a ringatón a célzást és a lövést. A komolyabb lövészeteket Orgovány mellett, a Szovjetekkel megosztva egy lőtéren gyakorolták. 

És a lődomb, a cél. 

Harckocsitároló.

Anyagraktárak. A felső ajtók és a "teraszok" a könyebb ki és berakodást engedték segíteni. 

Az alakulótér benőve. A pódium már eltűnt. 

A mosó.

A javító, szerelő műhely. 

A katonai étkezde. A tiszteknek külön bejáratuk volt.

A bejárat, a sarok jobb oldalától pedig a fodrászat, picit jobbra meg a büfé.

Ezen a talapzaton állt egy T-34-es mint ahogy a táblából is kiderül. Valószínüleg a 80-as évek vége fele került ide, ha minden igaz ez került ki a volt tiszti lakótelepre.

A tiszti lakótelep, szerencsére hasznosítva. 

A laktanyából kikerült egyik T-34-es. Ma, kiállítási darab.