Idén Május 1-re a szó szoros értelemben a semmiből jött elő a hír, hogy egy kisebb légi parádé lesz megrendezve Budapesten a Duna felett. nem is lett volna talán ekkora felhajtás a repülés rajongói között, ha nem derült volna ki a hír hallatán nem sokkal, hogy a Red Bull Air Team is jelen lesz, méghozzá, "hoznak ami van" címmel. DC-6, a P-38 Lightning, F-4U4 Corsair és a Bell TAH-1F Cobra. Az Alpha Jet sajnos pilóta hiány miatt nem jött el, illetve a Magyar Légierő Gripen áthúzása, az utolsó órákban derült ki, hogy nem lesz. 

Ezúton is szeretném megköszönni a Hotel igazgatójának és személyzetének a segítséget az esemény megörökítésében. 

Tehát, megvolt az időpont, 14:00 Május 1-én. Igen ám, de a helyszín kiválasztása a fotózásra zűrösebbnek tűnt. Az airshowinof.hu oldal szerkesztőjével való jó kommunikációnak köszönhetően és egy korábbi ötlettől vezérelve a Hotel Victóriára esett a választás és négyed magammal nekivágtunk a Hotel 9-ik emeletén található egy terasz megszállására.

Nem hiába válaszotttuk ezt a Hotelt. Minden irányba tökéletes volt a kilátás. 

Pontban 14:00-kor kezdődött Besenyei felszállása a beígért nem szokványos rakparti indulóval. A világbajnok műrepülő, aki az egész nap egyik kitalálója volt, a tőle megszokott csodás manőverekkel kápráztatta el a közönséget. 

A veszélytelennek nem mondható manőverek számomra utólag tűntek merésznek akkor ott a fotózásra és a szép repülésre koncentráltam, néhány fotó utóbbi visszanézésével döbbentem rá, hogy Besenyei végig számomra a kés hegyén táncolva manőverezett olykor. Persze eme manőverek ha talán nem is rutinból, félelem nélkül, de nagy magabiztossággal lettek végrehajtva. 

Besenyei sokáig szólóban repült a Duna felett, ám nem sokkal később a másik "rivális" műrepülő Veres Zoltán is látogatás tett a hömpölygő Duna fölé. 

A két pilóta mintha versenyt játszott volna ki tud többször átmenni a Lánchíd alatt, úgy, hogy az meglepően alacsonynak tűnjön, hogy aztán pár áthúzás erejéig párban is látványos fotók készüljenek róluk. 

A két pilóta végül egy-egy közeli rakpart áthúzással köszöntek el a közönségtől a Duna mindkét partjától. 

Természetesen ezután sem állt meg az élet. Két további műrepülő Illés Tamás és Nádas Tamás is képviselte magát. Végül utánuk következett, a nagy csapat, a Red Bull nem is várt sokáig, rögtön egy csoportos áthúzással mutatta meg gépeit. 

A DC-6 pilótája végül szólóban is átrepült a hidak felett, a meglepően szép és új keletű gép - 1958-ban épült - a méreteihez képest csodás manővereket produkált. A gép anno Tito tulajdonában volt, majd 1975-ben egy afrikai ország tulajdonába került, onnan 2000-ben került Salzburgba, ahol is 2004 óta repül a vörös bika színeiben. 

Közben és utána a két Második Világháborús sztár a Corsair és a Lightning tett pár kört szólóban és/illetve párban. Egy személyes megjegyzést ha szabadna itt megtennem, a repülések utáni napokban - mivel a médiában meg volt említve, hogy a háború óta először repül Lightning Budapest felett - sokan "szomorúságukat" közölték a különböző forumokon, hogy milyen rossz látvány ez a gép a múlt sötét pillanatai okán. Véleményezni annyira szeretném ezeket a kommenteket, hogy ennyi erővel minden "orosz" gyártmányú gépnek nem kéne repülnie az ország légterében, mivel azok a kommunista "megszállásra" emlékeztetnek. Nem beszélve arról, hogy sokan a Corsairre is ráaggatták "negatív" véleményüket, amivel az a baj, hogy ez a gép CSAK a Csendes Óceán felett repült 1942-1945 között. És pont!

Folytatva a dolgokat, a két kisebb gép is látványos áthúzásokat tett, utolsó átrepülésüket a Duna felett, már kiengedett futókkal is megtették. 

A légcsavaros csodák után jött még egy "csavaros" repülőeszköz, igaz ez a gép a tetején hordja forgyószárnyát, a Bell Cobra helikopter a vietnámi háború szülötte, ott kapott népszerűséget és derült ki a "csatakopter" hasznossága, az ott kapott tanulságok adták meg az alapját az Apache helikopternek, ami végül leváltotta a Cobrát. 

A helikopter pilótája az egyedüli a világon akinek jogosítványa van arra, hogy forgószárnyassal műrepüléseket hajthat végre. A látványos füstgenerátorok sokat adtak hozzá a látványos repüléshez, és a jellegzetes két lapátos hang szépen zúgott a főváros felett. 

Ám a napnak nem volt még vége. Ugyanis az airshowinfo csapatnak köszönhetően a tököli "kiinduló" reptérre is beengedtek minket egy előre lebeszélt egyeztetés során. A reptér tulajdonosának köszönhetően testközelből is megcsodálhattuk a Red Bull masinákat - a DC-6 a tököli reptér méretei miatt Ferihegyen tankolt fel a visszaútra - a Cobra pont érkezésünk pillanatában hagyta el a repteret, a nagy sietségben alig tudtam lefotózni. A Lightning és a Corsair még egy jó darabig hagyta magát fotózkodni. 

A két gép pilótája Raimund Riedmann és Eric Goujon a korábban lebeszélteknek megfelelően interjút adtan az airshowinfónak és ennek elkészítése alatt érintésnyire lehetett megközelíteni a gépeket, eközben egy létra is előkerült, ki-ki kihasználva ennek a lehetőségeit a belső terek fotózására.

Az interjúk végeztével gépbe szállva indulásra készültek, voltak akik megvárták a gépek indulását, én a csapat egy részével a kifutópályához közeli egy hangár tetejére indultam, hogy onnan látványos fotók készüljenek. 

Pilóta humor! A méret megtévesztő, az interjút segítve elsőre a jobb oldali úriember leguggolt, majd persze a méretarányos magasságba helyezkedve fejezte be a teljes riportot. 

A gépek a hosszú kigurulás során érték el a kifutópálya végét. A körrel jelölve volt a "kijelölt fotózási helyünk". 

Az egymás utáni felszállás előtt derült ki, hogy a relatíve nagy nézőközönségnek hála a pilóták egy páros áthúzást is fognak tenni nekünk, így a felszállás után még egyszer csodás képek készülhettek.