Szantorini, görögül Σαντορίνη vagy Thíra. De előfordul még Théra, Thira, Fira átírással is, görögül ezt így írják Θήρα. A sziget egy igen jellegzetes köralakú vulkanikus szigetcsoport az Égei-tengeren, mely Görögország része az Égei-tenger déli részén kb 100 km-re a krétai szigettől és körülbelül 200 km-re Athéntól délkeletre. A Kükládok szigetcsoport legdélebbi tagja.

Szantorini jellezgetes formáját egy irdatlan erejű vulkanikus robbanásnak köszönheti, amely megsemmisítette a korabeli településeket az eredetileg egyetlen szigeten és amely a jelenlegi geológiai kaldera kialakulásához vezetett. Látványos szépsége, és az élénk éjszakai élet a szigetet Európa egyik legvonzóbb turisztikai célpontjává tették.

Az óriási, 12-szer 7 km méretű, nagyjából téglalap alakú központi lagúnát három oldalról 300 m magas, meredek sziklaszirtek veszik körül. A sziget a szirtektől lankásan ereszkedik az Égei-tengerbe. 

Fira a jelenlegi fővárosa Szantorininek. Igen jellegzetes a szigetre jellemzően tradíciózus település, "Fira" neve az alternatív Thíra kiejtésből ered, ami a sziget ókori neve is egyben.

Fíra a sziget fővárosa. A településnek több mint 2000 lakosa van, ezzel a község és a sziget leglakottabb települése, valamint a Kükládokprefektúra székhelye.

Mára a település a sziget turisztikai központjává lett. A turista hajók nagy Fíra lábánál kötnek ki, ahonnan felvonóval, gyalogosan vagy szamár- és öszvérháton lehet feljutni a városba 600 lépcsőfok megmászása után.

A főváros bővelkedik jobbnál jobb éttermekben, szállodákban, a legolcsóbbtól a luxus kategóriáig. A város tengerpart felett elhelyezkedő ívén számos étterem helyezkedik el. A Szantorínin látható naplementék híresen szépek, melyek a Fírától mintegy tíz kilométerre fekvő Oiából figyelhetők meg a legjobban, bár a fővárosból is szemet gyönyörködtető.

Oia, másnéven Pano Meria egy kisebb város a sziget északi végében és a korábbi fővárosa a szigetnek. Oia egyben az északi megyei rész központja és a teljes Therasia szigetnek is egyben, mely a másik lakott sziget a nyugati oldalon a kalderának. Nagyjából fele annyi lakója van mint a fővárosnak Fírának, ami 1200-ra tehető. 

Oia a 20. század elején élte világkorát. Rendkívül jelentős halász kikötője és kisebb flottája fontos kereskedelmet bonyolított le a Földközi-tengeren. A város nagyrésze 1956-ban egy vulkán kitörésnél elpusztult, és csak évtizedekkel később érte el ismét a régi korát, azóta buszokkal hozzák ide a turístákat, legfőképen a naplementi fotózásokra.