Az RPK-1 tűzvezető (Oroszul: Радиолокационно-Приборный Комплекс РПК Ваза-1) egy Szovjet gyártású radar/műszerkomplexum. Az 57 mm-es, S-60-as típusú légvédelmi ütegek rávezetésére szolgált, akítv és passzív rádió interferenciával. 

A korábbi műszerkomplexumok mint a SZON-4 és utódja a SZON-9 elektronikus felderítő és célkövető rendszerük képes volt, hogy a légi célokat nappal, éjjel és minden időjárási körülmények között kövessék. De, hogy a számításokat ki lehessen számolni, egy másik jelzőrendszerre is szükség volt. Technikai színt illetve a méretek és mozgékonysága már késleltették a hatékonyságát a korábbi rendszereknek, így a legutolsó SZON-4-es rendszerbe már egy analóg komputert is beépítettek, mellyel az irányítást és a számítást megtudták oldani a légvédelmi ágyúknak. Ám továbbra is alap problémákkal küzdöttek, pl. a legfontosabb a mozgékonyság. A SZON-4 tetejére szerelt 1.8 méter átmérőjű parabolikus reflektor segített a számításokban. 

SZON-4

3 féle működése volt:

- Minden irányba való célpont bemérés és követés, és ezek betáplálása a pozíció indikátorba. 

- Manuális cél keresés, amit a végén automata módban biztosításra és irányra váltanak. 

- Automata követés, a szög koordináták használatával azimuth és magasság mérés, ezek után manuál módban szögmérés vagy félautomata módban. 

SZON-9

A SZON-9-es utód, képes volt felderíteni, követni és azonosítani célokat, 55 km-es távról, bármily nemű időjárási körülmények között. Az adatok a központi komputerbe mentek, ahonnan is feldolgozva kerültek az ütegekhez. 

Az RPK-1 fejlesztése az 1950-es évekhez vezethető vissza. A rendszer 1960-ban lett készen és összhangba hozható volt az S-60, KS-1 és a KS-19-es légvédelmi fegyverrel. 1961-ben került a Szovjet csapatokhoz és 1968-ban az NDK-ba. Habár ekkorra már javában készítették a légvédelmi rakétákat a Szovjetunióban, az RPK-1 1983-ig gyártás alatt volt. Fejlettebb zavar védő programja sokkal hatékonyabb fegyverré tette, tovább optikai kereső is fel volt szerelve és egy belső TV készüléken vizuálisan is tudtak célt bemérni. Az 1970-es években a csapatlégvédelmi rakéta rendszerek megjelenésével az RPK-1 kezdett kiszorulni az aktív szolgálatból. 

Az RPK-1 belseje: 

A komplexum egy Ural-375D alvázra épült. Két féle módban voltak képesek a rendszerrel a célra lőni: 

- A szögtartomány adataival és a radarral. 

- A szögtartomány adataival optikai TV kijelzőn. Ebben az esetben a céltávolságot a belső komputerrel számolták ki.