Minden bizonnyal a leginkább elterjedt ex-Szovjet zavaró konténer. A rendszer 8 különböző sávban végezhették a zavarást, igaz ezt a felszállás előtt kellett beállítani. melynek elsődleges feladata volt a kiváló MIM-23 Hawk levegő-föld légvédelmi rakétarendszer zavarása. 

1984-ben rendszeresítették a Kelet-Német Haditengerészet Szu-22M4 gépeit, és ugyanebben az évben érkeztek meg az SzPSz-141 MWGA (export verzió) zavaró rendszerek. Előre a földön beállított zavarjelt generált, hogy mi ellen ment a gép és pilótája és a bejövő radar jelek alapján válaszol ismétlődő válaszban. Képes egy gépet illetve gépformációt védelmezni földi rakétás légvédelem illetve levegő-levegő rakéta ellen is, de radar vezérelt földi telepítésű légvédelmi ágyúk ellen.  

Négy fajta módban üzemelt, melyeket lehetett választani: 

PROGRAM 1: "egyéni védelem" - A hordozó saját védelme

PROGRAM 2: "kollektív védelem" - Kettő vagy egy gép védelme egy konténerrel

PROGRAM 3: "doppler mód" - Két gép, két konténer (egy-egy gépenként)

PROGRAM 4: "alacsony repülési mód" - 500 méter alatti repülés, mely során "terep-ugró" (a talajt "megvilágítják") effektusban üzemel, mely kiválóan alkalmas erdős terület felett is. 

Az SzPSz-141 fő fókusza a HAWK légvédelmi rakéta rendszer zavarása volt, a 4-10 GHz közötti cm-es tartományban.A 141 fejlesztett változata az SzPSz-143 soha nem került rendszerbe az NDK légierejében, illetve hazánkban az 1989-es politikai viszonyok miatt, bár a Szovjetunióban üzemelt. A két Németország egyesítése után a Bundeswehr Technikai Központja (WTD 61) vette át az SzPSz-141 technikát és pár hozzátartozó Szu-22M4 bombázót. A zavarókonténer kisebb módosítás után az F4F Phantom II gépekre is felkerült, a 73. Ezredből, de a 74. Ezred gépein is feltűnt, habár állandó használatra soha egyik ezred sem vette át. 

Az irak–iráni háborúban, az iraki Szu-22-ek 1986 után gyakran hordozták az SzPSz–141 zavarókonténert, mely elsősorban a korábban említettek során, az iráni MIM–23 Hawk légvédelmi rakéták rádiólokátoraival szemben volt hatásos, és amellyel zavarfedezetet adtak gyakran más repülőgépeknek is. Ezen faladatuk olyan fontosnak számított, hogy a Szu–22-esek csak az oltalmazott kötelék utolsó gépének távozása után indulhattak haza,

Hazánk légiereje szintén rendszeresítette a berendezést, a 31. Harcászati Repülőezred Szu-22-es gépein.

A 74. Ezred gépe Németországban.

WTD 61. tesztgépe leszállás közben Wittmundban.

Az ELITE 2005-ös NATO gyakorlaton a 74. Ezred 38+24-es oldalszámú gépén lehetett látni, majd a WTD 61. Ezred 37+15-ös gépén, utoljára pedig a 2013-as Phantom Búcsúztatón Wittmundban, ahol én is szemügyre vettem.

Mégis mire volt képes ez a technika? Egy volt katona véleménye aki a légvédelemben szolgált Szlovákiában:

"A Szuhojok bizony nagyon értettek a "félmagasan fű alatti repüléshez". Persze erre voltak alkotva. Amennyiben egy kötelékben egy gép az SzPSz-141 zavarókonténerrel lett felszerelve bizony beleizzadtunk a feladat végrehajtásba, mert ez a SZU fejlesztésű konténer kiváló volt. Olyan zavarást volt képes produkálni, hogy azt hittem, hirtelen a mi technikánk hibásodott meg és azért villognak össze-vissza az indikátorok! Ezeknek a konténereknek az előzetes modifikációit már a Csehszlovákiában üzemeltetett Szu-7-k is megkapták és ők is félelmetesebbé váltak azok alkalmazásával."


A 28. Tengeri Légi Század

Ez a század üzemelte azokat a Szu-22-ket amik a zavarókonténerrel voltak felszerelve. A századot 1985 augusztusában hozták létre, teljes titokban a Laage melletti légibázison, 1987 novemberére lett teljes az állomány feltöltés.

1988-ban kapott az egység csapatzászlót.

A század a Haditengerészet egyenruháját viselte és a haditengerészet Légi Századaként volt megjelölve, de béke időben század Front Bombázó Századként a Légierőhöz tartozott, pilóta kiképzésre és repülő technikai átképzésre. Működését a Néphadsereg Haditengerészetének, Légi Hadsereg szárnya hajtotta végre, valójában a Haditengerészet Légi Parancsnokságának nem volt közvetlen ráhatása. Minden egyes katonai művelet során a 28. Század a Haditengerészet irányítása alatt működött, közvetlenül a Központi Parancsnokság felhatalmazásával. A 28. Század a Szovjet 16. Légi hadsereg operatív egysége volt.

A 28. Század gépei rácsapás során egy gyakorlaton. A képet az egyik Szu-22 fotógéppuskája készítette. UPDATE: Évekkel később mint kiderült, a fotót Iváncsik Gábor készítette, amikor a Néphadsereg,101. Felderítő Repülőszázad kijelölt állománya Németországba települt egy gyakorlat keretében. A hajót a rácsapás után megsemmisültnek tekintették. 

1990 szeptember 27-én volt az utolsó repülése a századnak. Eme napon egy különleges festésű gép is jelen volt, mely ama szövetségi állam új színeit jelképezte ahol a század diszlokált. Az év decemberével a századot feloszlatták.

A század 24 db Szu22M-4 típusú géppel volt felszerelve, ebből az évek során 1 baleset során elveszett és 4 db Szu-22UM-3K volt még az állományban. A 77. Vadászbombázó Ezred ugyanezen típusai és a MiG-29-ek a 3. Vadász Századból (Preschen) együtt, az egyik legerősebb ütőerőt képezték a Kelet Német Légierőnek

Az SzpSz-141 zavarókonténer

Az 1990-es laagei búcsúrepülés, élen a díszfestett géppel.

Néhány évvel a kivonás után, a gépek sorsa

A 28. Század kötelékben a tenger felett