Az egykori apátistvánfalvai határőrőrs épületében 2007 november végén megnyílt Határőr Emlékmúzeum az év minden napján télen és nyáron várja a vendégeket, érdeklődőket. A múzeum látogatása ingyenes de adományokat vagy felajánlásokat elfogadnak. A múzeum a határőrség mindennapjait mutatja be, eredeti egyenruhákkal, rádiókkal, fegyverekkel, térképekkel az élethűen berendezett hálókörlettől kezdve a fegyverszobán át a lovas határőrség istállójáig.

Szentgotthárdtól néhány kilométerre, a szlovén határ mellett, az Őrvidék egyik legszebb helyén fekszik Apátistvánfalva. A Trianon után kialakult határvonal őrzése volt itt a feladat. Magyarország új határainak kialakulása után lett Apátistvánfalva határ menti község, és akkor kezdődött itt a határőrizet is. A határőr skanzenben a látogató nemcsak a határőrök mindennapjait ismerheti meg, de a határőrség történetén keresztül ízelítőt kaphat országunk történelméből is, egy zárt világba való betekintés.

 

Merkli László nyugdíjas határőr és lánya, Merkli Adrienn a gondnoka a múzeumnak. 

Az 50-es évektől évektől 1991-ig sorállományúak szolgáltak itt, nagyjából 25-30 fő. Az egység csupán pár kilométeres határszakasz védelméért felelt. Ide tartozott Akasztópart, Zsidahegy, Farkasfa, Orfalu és természetesen Apátistvánfalva és a környékbeli erdősség, Kétvölgyön pedig már másik őrs volt.

Az egykori eligazító helyiséget ugyanúgy berendezték, mint ahogy anno kinézett. Csizma, őrbunda, kulacs, rohamsisak, HÖR 4-es szabályzat, távcső, járőrtáska, hólepel, esőgallér, vegyvédelmi fölszerelés, zokni, kesztyű, molinó. A hetvenes-nyolcvanas évek "életképei" a határőrs életéből. 

Az ügyeleti szobában komplett ugye nem maradhat ki a telefonközpont, de itt van például egy SZ 100-as elektromos jelzőrendszer is, egy másik őrsről került a skanzenbe, mivel a település nem "tartozott" a Vasfüggöny védelméhez. 

Az említett jelzőrendszerhez lámpasor is tartozott/tartozik. Valamelyik lámpa jelzése, illetve ha felbőgött a sziréna, akkor a riadócsoport tudta azonnal terepre kell indulnia, hogy ellenőrizze, mi is volt a jelzés oka.

A fegyverszobában több mint egy tucat harceszközt láthat a látogató, ezek persze hatástalanítva és a biztonság kedvéért elzárva. A legénységi hálókörletben vaskályha és sok egyéb más is ami az akkori mindennapokhoz kellett. Az étkezde sem nagyságáról és a kellemes hangulatáról volt ismert. 

A falon határőr csapatzászló, leszerelők lobogók láthatóak, ezek mind a skanzennek lettek ajándékozva. A mindenes helyiségben vitrin őrzi Béndek József határőr altábornagynak, a Határőrség utolsó országos parancsnokának sapka, és kitüntetés gyűjteményét, poharait, dísztőrét.

Az apátistvánfalvai  múzeumban a fent említetteken kívül még sokk egyéb látnivaló van. Ilyenek például: magasfigyelő és híd makettje, hatástalanított védő és támadógránát, taposóakna. Utóbbi negyven kilósnál nagyobb teher esetén robbant és szörnyű dolgokat tudott művelni. 

A kertben kopjafák sora, az emlékezés szimbólumai. Az egyiken a következő olvasható 

A haza határait őrzők és védők emlékére.

Tizenegy kis kopjafa a 2008. január elsején megszűnt határőrigazgatóságoknak állít emléket. Az egyik fából faragott emlékmű az itt szolgált lovaknak és kutyáknak állít emléket.

Értünk, nekünk, velünk szolgáltatok.

Teljesen berendezett istálló is van. Az udarban található gulyáságyú, vízszállító tartály, határőr rocsó, aeroszán propelleres Tupoljev szovjet vízijármű, melyet 1970-től 1980-ig a Fertő-tavon vetettek be, többféle terepjáró és határkő, valamint határsorompó egyenesen Hegyeshalomról. 

A határőr skanzenben 1991-től 2007-ig romos állapotban volt, ekkor kezdődött meg a felújítása, a múzeum kialakítása, majd az év június 27-én, Szent László napján, aki a határőrök védőszentje egyben, koszorúzást, majd ünnepséget tartottak. Azóta sokszor a múzeum megnyitójának napján, volt határőrök sokasága érkezett az egész országból. Egész évben nyitott kapukkal várják a történelmi időutazásra vágyókat.