A város különleges, de inkább úgy mondanám, hogy kiemelkedik a többi Horvát tengerparti "üdülőtől".

És ez talán azért van, az én szememben, mert a városról készült fotók sokkal inkább mondatják az emberrel a Francia provencei beütést, mint egy adriai tengerpartot. Mondjuk ehhez kellet, hogy az évtizedekig Magyar érdekeltség alatt lévő terület az 1800-as évek végén kezdett el fejlődni, üdülővé. Kellet még az is, hogy 1873-ban a közeli kikötőt összekötötték vasúton Budapesttel, nemsokkal később a közelebbi Matulji városában épült vasútállomás.

Kell még hozzá a csodálatos hegyvidéki környezet és a dús növényzet. Télen enyhe az éghajlat, mínuszok szinte soha nincsenek, de 5 celsius fok alá sem nagyon megy a hőmérséklet, és éppen eme 1000 méter magas hegyek miatt nyáron rendkívül könnyen elviselhető a 25-30 celsius fok.

A várost babér erdők veszik körül, de a parton egy-egy pálma fa is észrevehető. A szép sétáló utcája a Millenium hotelnél ketté válik, itt választhatunk, hogy a kocsikkal párhuzamosan haladunk tovább, vagy a sziklás tengerpart látványát választjuk. Mind két útvonalon érdemes menni, este minden szépen ki van világítva, a kávézók benépesednek még ilyenkor is, a régi épületek is fényárban úsznak ilyenkor.

Bármelyik tengerparti szállodából el lehet látni Fiumébe, és este "csodás"

látványt nyújt a város.

Fiume mára fontos ipari létesítményekkel van tele épülve. Jelentős a hajóépítés, javítás, de az országba hajón idejön a kőolaj, amit a part melletti finomítóban dolgoznak fel. A közeli Bakar öblöt szintén elérte az iparosodás, ide a szénszállító hajók érkeznek elcsúfítva a környezetet.

Az olajfinomító a város keleti végében.

Fiume tengervize állítólag a legszennyezettebb az egész Adriai tengeren. Nem csoda, hogy fürdésre alkalmas tengerpart nincsen, igaz nemcsak ezért, hanem mert nincs is kiépítve.

A hajódarukat még anno majd 80 éve a Ganz gyárnak építették és a mai napig működnek, használják őket.