Fotók és utazásaim az országban és külföldön!

2011. augusztus 15. 10:57 - Levente B.

Machico - Canical

Machico városa az első telepesek fontos kikötője és árubehozatali helye volt. Már 1419-ben a völgy természetes öble biztonságot nyújtott, Madeira "felfedezésére", ekkor kezdődött, a völgyben a cukornád termesztése is. A 15. századra már komoly városnak nőtte ki magát Machico, és mára Madeira 3. legnépesebb települése, nem számítva a vonzáskörzetében lévő falvakat, nagyjából 10 ezer ember él itt.

Machico városa a völgyben.

 

A város könnyen megközelíthető járművel, hisz a völgyet megkerülve közvetlenül a hegyek lábainál halad az autópálya, mellyel 25 perc alatt be lehet érni a fővárosba. Rendkívül jó minőségű, és tele van alagutakkal és hidakkal. Számolásaim során 29 műtárgy volt Machico és Funchal között. Canicalba is autópályán juthatunk el, alig 6 perc alatt, a gyorsaság oka, hogy a hegyeket szimplán átvágták, nem gondolkozva azon, hogy ez akár 5 kilométert tesz is ki. Mármint az alagút, de így rendkívül megkönnyíti a közlekedést a szigeten, ahogy majd látni fogjuk későbbi beírásaimban.

Machico.

Machico ma szinte teljes egészében a turizmusból él. Kis része halászatból és növénytermesztésből. A város "magja" a tengerpart mellett van, itt esténként jókat lehet sétálni, két étterem is kiváló étlappal fogadja a vendégeket.

Canical

Kocsiba ülve induljunk első utunkra nyugat felé. Canical, fentebb írtam nagyon közel van, egy igen jelentős bálnavadász falu volt. Ma is jelentős a halászata, a lakosság nagy része is ebből él még mindig. Nyugodtan tegyünk egy kis kitérőt, be a faluba, amit sajnos kicsit csúfít a település melletti, vámmentes zóna. Az itt lévő ipari telepek, raktárak, szerelő csarnokok Madeirát látják el mindennel amivel kell. Ugyanis az itt lévő üzemekbe alapanyagokat hoznak és mindent, de még a kőolajat is itt dolgozzák fel, az élelmiszer, és egyéb áru is itt megy át.

Amint az autópálya végéhez érünk, a körforgalomba érve haladjunk balra Ponte de Sao Lourenco irányába. A falut elhagyva rögtön szembe tűnik majd a kopárság, és az emberi beavatkozás hiánya. Sao Lourenco ugyanis egy természetvédelmi terület, kocsival is egy darabig tudunk menni csak, aki pedig eléggé felkészült, az túrabakancsával akár tovább mehet a csücsök felé. Mielőtt azonban az út végéhez érünk majd egy körforgalom fog lassítani, itt ne döntsünk, hogy merre menjünk mert ha az egyik irányba elindulunk, mindenképpen visszafele induljunk a másik irányba.

A sziget itt megmutatja nekünk tökéletesen a másik arcát, a kopár sziklás füves környezet, a magasodó sziklák a tenger zúgása egyből talán eme "képek" alapján Skóciát juttatja az ember eszébe. Én soha nem jártam a skót felföldön, de azonnal ez fogott meg engem, ez a tudat, hogy én most nem az Óceánon vagyok egy kis szigeten, hanem Glasgowtól északra vagyok a hegyekben, és egy kis autózás után talán még Loch Ness-t is láthatom. 1 óra bőven el fog telni itt, bátrabbak túra cipőt ne hagyjanak otthon, van itt kiépített turista út is.

Ezen a fotón jól láthatóak a gyűrődéses képződmények a sziklákon. Bizonyítandó, hogy vulkanikus eredetűek.

Visszafele ha megyünk ne az autópályán haladjunk tovább, hanem Canical falun keresztül a régi 109-es úton menjünk Machico felé. Lesz egy rész ahol még megadatik majd nekünk, hogy az autópályára tereljük magunkat, de ne tegyük, haladjunk szépen tovább, nemsokkal később egy alagútba érünk. A végén vigyázzunk ne menjünk tovább, közvetlenül a kijáratnál forduljunk balra, egy keskeny úton haladjunk tovább, ne ijedjünk meg nem megyünk rossz irányba, 1,5 kilométer után érünk Pico do Facho-hoz. Az itt lévő kilátónál gyönyörű kilátás nyílik Machico városára és a völgyre, és a reptér is a szemünk elé tárul. Ha szerencsénk van, az észak felől jövő gépeket innen könnyű fotózni, és már-már karnyújtásnyira lesznek tőlünk. Itt padokon pihenhetünk is egyet, és ha eleget kattintottuk a fényképezőgépet, menjünk vissza a régi útra.

Kilátás vissza Canical felé.

Elég kanyargás után, lefelé a hegyen jussunk vissza a városba és itt a 108-as utat vagy  a Portela nevet keressük a táblákon. Durván 10 kilométerre van ez a kis "település" ami lényegében egy földrajzi név, a hegygerinc a választóvonal a Machico völgy és az északi tengerpart között.

A hegyre vezető út, "Kambodzsába" viszi az embert. Csak nehogy egy Vietkong ugorjon ki majd menet közben a bokorból.


Felfelé buja, őserdői növényzet fogad minket, és a hőmérséklet is jóval hűvösebb itt. Itt már a pulóver is előkerülhet. A kereszteződéshez érve, akár közvetlenül előtte álljunk meg a parkolóban. Az ott lévő kávézó nagyon hangulatos, térjünk be egy kávéra. Ott jártamkor az öreg aki kiszolgált, semmilyen idegen nyelven nem beszélt, de nemzetközi nyelven mutogatva sikerült tudtomra adni mit is szeretnék.

Portela kereszteződés.

 

Ha nem kell a frissítő, a kereszteződésben forduljunk jobbra, még akkor is ha nem arra vinne az utunk, pár méter után álljunk meg, mert itt van a kilátó.

Kilátás az északi partra. A nagy hegy a Sasok sziklája (Penha de Áduia)

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kameraaltal.blog.hu/api/trackback/id/tr203152231

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Fotók és utazásaim az országban és külföldön!