Fotók és utazásaim az országban és külföldön!

2013. szeptember 03. 17:46 - Levente B.

9K35, Strela-10

Sztrela–10 (NATO kódja: SA–13 Gopher) rendszer kifejlesztését 1969-ben kezdték meg, az egész rendszer a Sztrela–1 rendszernél gazdaságosabb és fejlettebb volt. A fejlesztés során fontos volt, hogy az új eszköz a váratlanul felbukkanó légi célokat bonyolult légi és rádióelektronikai helyzetben is képes megsemmisíteni. 
_MG_7313.jpg

Elődjénél a Sztrel-1-nél fejlettebb rendszer, az alábbi főbb különbségeket vonzotta magával, és a Sztrela-10 (SA-13) megkapott mindent, amit a Sztrela-1-ből hiányzott:

- motorizállt célzóberendezést

- céltávolság mérő radart

- IFF rendszert

- nagyobb hatótávolságú rakétát

- dupla csatornás rávezető fejet, foto-kontraszt / nitrogénnel hűtött infra

- hatékonyabb pálcikás robbanófejet

- növelt rakéta manőverezőképességet (5g vs 3g)

IK (infravörös csatorna), vagy FK (fotó-kontraszt csatorna) segítségével tudtak célra lőni. A PU-12-től rádión kapták a várható légicél irányát, adatait és egyéb parancsot, utasítást. 

_MG_7312.jpg

Fontos volt a légiszállítási képesség is, a komplett rendszert légiszállítással An–12 repülőgépen, illetve Mi–6 típusú helikopterhez mérték. Számos próba után a rendszert 1976-ban rendszeresítették. 
 

Hazánkba a Varsói Szerződés égisze alatt csak az utolsó években jutott el, az akkor már köztudottan kifinomult eszközből, csupán 4 (azaz négy darab) harcjárművet vásároltunk. A 4 db jármű a szombathelyi Gépesített Lövészezredhez került, 

_MG_7314.jpg

_MG_7316.jpg

A harcjármű toronyszerkezetét elektromos meghajtás működtette, így a korábbi rendszerrel ellentétben, melyet fazekaskerék hajtott, ahelyett motorok mozgatták a tornyot.

A rendszer szíve a 9Sz86 típusú távolsági és sugárirányú felderítő radar. A berendezés garantálta, hogy milliméteres hullámhosszon, nagyjából 30-9000 m-es magassági zónában, 100 m-es pontossággal mérte a céltávolságot és szögsebességét, majd ezen adatok alapján az analóg számítószerkezet meghatározta az előretartási szöget az indítási távolságot.

_MG_7311.jpg

9M37 típusú rakétánál erőteljesen javították a célkövető-rendszert. Az elődnél alkalmazott fénykontrasztos szelekciót megerősítették egy infravörös csatornával, ezzel a cél kiválasztás célimitáló zavarás alkalmazásakor is megbízhatóan működött, mivel alapvetően az infravörös csatorna jele határozta meg a célkövetést, és ezt csak támogatta a korábbi fotókontrasztos csatorna. De ez kiegészítő hűtést igényelt.

A rakéta átmérőjét és a fesztávolságát megőrizték, valószínűleg kompatibilitási okokból. A robbanófejnél a régi töltet tömeget meghagyták, de a robbanófejet, a repeszhatást növelő betételemekkel látták el. Az elektro-optikai közelségi gyújtó mellett a rakéta csapódó gyújtóval is rendelkezett. A légvédelmi rakétáknál hagyományos biztosító-robbantó szerkezettel rendelkezik, amely a tárolás során megakadályozza a robbanófej működését, majd a repülés közben kiélesíti a szerkezetet és a gyújtók vezérlőjelére felrobbantja a robbanófejet.

A rendszer alkalmazása

A szovjet elképzelések szerint a légvédelmi üteg 4 db Sztrela–10 harcjárművel felszerelt légvédelmi egységből, állt. Az üteg vezetését a PU–12 típusú automatizált ütegparancsnoki vezetési pontról oldották meg, amelyre az adatokat az elöljáró légvédelmi főnöktől kapta.

Hazánkban 1986-ban rendszeresítettek 4 példányt (MN 3715 Szombathely). Az utolsó lövészetre a nagyiváni lőtéren történt 1993 nyarán. Elődje a Sztrela-1 első tanfolyam 1973-74 között zajlott, rendszerbe állító lövészetük 1976-ban történt. A rendszeresített alakulatok: MH 6783 Lenti, MH 9831 Zalaegerszeg, MN 3335 Nagyatád, MN 4228 Hódmezővásárhely, MN 4730 Nagykanizsa, MN 3715 Szombathely, MN 37. Forradalmi ezred Kalocsa, MN 2677 Pécs.

A bejegyzés trackback címe:

https://kameraaltal.blog.hu/api/trackback/id/tr595418535
Fotók és utazásaim az országban és külföldön!