2013. január 10. 17:19 - Levente B.

Baj - Szovjet laktanya

A baji laktanya eredetileg Magyar laktanyaként kezdte az életét, itt volt a 17. Önálló Nehézharckocsi és Rohamlöveg Ezred, igaz ekkor még a kiképzés során nevezték így csak amikor a településre lett áthelyezve 1953-ban lett 31. Nehézharckocsi és Rohamlöveg Ezred. Az ezred 1957-ben települt át Tatára, ahol jelenleg is tartózkodik MH 25. Klapka György Lövészdandár néven. A laktanya az átköltözés során került a Szovjet félhez.

SOK HELYEN KI VAN ÍRVA A MAGÁNTERÜLET TÁBLA! EZT VEGYÜK FIGYELEMBE ÉS TISZTELETBE!

A laktanyát 1990. 07. 27-én adták át a magyaroknak, az 1987-es állapotok szerint (ekkor alakult meg a rakétadandár) a következő Szovjet egységek voltak diszlokálva:

- A 19. Gárda Harckocsizó hadosztály alárendeltségében a 407. gárda önjáró tüzérezred.

- A Déli Hadseregcsoport alárendeltségében volt a 459. rakéta dandár.

- Továbbá itt volt még a 716. önálló gárda reaktív zászlóalj is (rakéta sorozatvetők).

- A rakéta dandár az áttelepülés elött 9K52 Luna–M (oroszul Луна, magyarul hold) szovjet gyártmányú kis hatótávolságú ballisztikus rakétakomplexumot üzemelték. Az alkalmazott 9M21 rakéták irányítatlanok és szárny stabilizáltak. A rendszer NATO-kódja a FROG–7.

A szokás szerint rendkívül hatásos in informatív Orosz/Szovjet dokufilm a Luna és a Tochka rakétakomplexumról.

A rakétákat gumikerekes 9P113 jelű hordozó és indító járműre telepítették, amely egy ZiL–135 katonai teherautón alapszik. Az effektív hatótávolsága 70 km, találati pontossága 500-700 méter között van. A rakéta robbanófeje 550 kg, amely lehet repesz-romboló, nukleáris vagy vegyi robbanótöltet. Először 1965-ben jelent meg, majd a Szovjetunión kívül a Varsói Szerződés államaiban is elterjedt. A rakétát széles körben exportálták.

A baji laktanyába áttelepülve mát a Tochka tecnika volt meg. Ellentétben a Lunával ez sokkal kisebb rakétával volt felszerelve, ráadásul sokkal precízebb is volt elődjénél.

- A rekaktív zászlóalj kezdetben BM-24 sorozatvetővel volt felszerelve. 240mm rakéták kilövésére képes 12 db csőből. A BM-24 egy ZIL-151 teherautó alvázra szerelték.

A technika váltás során a nálunk is jól ismert BM–21 Grad (oroszul: БМ–21 Град) került alkalmazásra, mely egy 122 mm-es rakéta-sorozatvető rendszer, melyet a Szovjetunió az 1960-as évek elején fejlesztett ki.

A „BM” rövidítés „harcjárművet” jelent (oroszul: Боевая Машина).

- A tüzérezred a 2SZ3 Akacija (NATO megjelölése M1973) néven ismert önjáró tarackot üzemelte, ez a Szovjetek páncélos és a gépesített hadosztályai tűztámogatására szánt fegyver volt. Minden fő egységet 18 ilyen harcjárművel szereltek fel. A típus alváza az SA-4 levegő-föld rakéta hordozó járművének és a GMZ aknatelepítő jármű rövidített változata. Teljes körű atom-, biológiai és vegyi (ABV) védelemmel rendelkezett. Alkalmas volt taktikai atomlőszer kilövésére is, viszont nagy hibája volt, hogy úszóképességgel nem rendelkezett.

Az Akacija a 7. perctől látható.