Talán nem igazán köztudott, de a nagy területen elterülő Homokbányai laktanya eredetileg nem a szovjet igényeknek épült. Már az 1940-es évek elején neki kezdtek a kialakításának, és a háború előtt magyar páncélosok laktak benne. - Komlós József JR

Október 26-án késő délután, az este folyamán is az ÁVH és a Gyurkó vezérőrnagy, a III. hadtest parancsnoka által kivezényelt karhatalmi egység sortüze következtében változott a békés tüntetés fegyveres felkeléssé.

Másnap 27-én a rendőrségre vonultak a felkelők vezetői, hogy a rendőrség segítségét kérjék a járőrözéshez, és hogy ne kerüljön sor olyan súlyos eseményekre, mint Budapesten. A rendőrség ebben segítséget nyújtott, és viszonylag nyugalom volt néhány napig Kecskeméten. Már a forradalom budapesti győzelmét követően, 29-én ellentámadásba lendült Gyurkó vezérőrnagy, letartóztatta és rögtönítélő bíróság elé állíttatta a felkelők vezetőit.

A tárgyalásra a homokbányai laktanyában került sor, törvénytelenül, védők nélkül. Két kérdést intéztek a felkelőkhöz. Az első, hogy részt vett-e a fegyveres felkelésben. Erre mind igennel feletek. A második, hogy önként abbahagyta-e a felkelést. Erre mindenki nemmel felelt.

A rögtönítélő bíróság tízperces tanácskozásokat követően, a hírhedt Mátyás Miklós hadbíró őrnagy vezetésével golyó általi halálra ítélt mindenkit.

A halálraítélteket a laktanyából átszállították a Kecskemét, Mátyás utcai börtönbe, és ott várták az ítélet végrehajtását.

Katonai diktatúrát vezetett be a megye városaiban, sőt, megkezdték a statáriális eljárásokat is. Kecskeméten a tiszti klubba, a Táncsics-laktanyába és a homokbányai laktanyába gyűjtötték össze az elfogott 50-60 szabadságharcost és a mintegy 400-500 más okból letartóztatott embert. Ide szállították a megye területéről a pártbizottság által felállított rohambrigádok és a katonai járőrök által őrizetbe vetteket is. Elkezdődtek a rögtönítélő eljárások, a kihallgatások is lezajlottak, megbízható források arról azonban nem szólnak, hogy ítéleteket hozott-e a statáriális bíróság. - 1956 Bács-Kiskun megyében - Forrásközlemények 10.

Gyurkó Lajos 1912. május 26-án Pécsett született. Öt elemit végzett. 1946-tól az MKP gyöngyösi bizottságának titkára volt. 1949-ben a néphadsereg hat hónapos törzstiszti tanfolyamának elvégzése után alezredesi rangban egy ejtőernyős zászlóalj parancsnokának nevezték ki;. a következő évben már egy lövészhadosztály parancsnoka. 1950-ben öt hónapos katonatiszti tanfolyamon vett részt, majd a szovjet hadsereg Vorosilov Katonai Akadémiáján tanult, ahol 1954-ben végzett. Hazajövetele után a kecskeméti hadtest parancsnokává nevezték ki. 1956. október 24-én kijelentette, hogy minden erejével az 1919-es fehérterror megismétlődése ellen fog küzdeni: kivégzéssel fenyegette meg a parancsmegtagadó katonákat. Október 25-én 150 főt vezényelt tűzparanccsal a városba, hogy megakadályozza a tervezett tüntetést, így a demonstráció elmaradt. Október 26-án, amikor a felkelők megtámadták a kecskeméti börtönt, a tömegbe lövetett. Október 27-én Tiszakécskén parancsára egy vadászgép géppuskatüzet zúdított a Himnuszt éneklő tömegre: tizenheten haltak meg és 110 volt a sebesültek száma. Csongrádon és Kecskeméten is ő rendelte el vadászgépek bevetését a tüntetők ellen. Kiskőrösön parancsára a repülőgépek először riasztó-, majd célzott lövéseket adtak le a tüntetőkre: hatan sebesültek meg. Kecskeméten október 28-án repülőgéppel gépágyúztatta a cigánytelepet, ahova a felkelők visszavonultak, majd a katonaság átkutatta a városrészt. A kecskeméti harcokban hét felkelő és több katona is életét vesztette. Október 31-én szovjet katonai tanácsadójával a szovjet csapatokhoz menekült. 1956 november 4-e után tagja lett a Magyar Néphadsereg Katonatanácsának. 1956. december 11-én Egerben vezényelt ki katonákat a tüntetők ellen: az összecsapás két halálos áldozatot és 14 sebesültet követelt. A Tiszti Felülvizsgáló Bizottságok elnökeként és a katonai felsőbíróság ülnökeként fontos szerepet vállalt a forradalmat követő megtorlásban. 1957-ben a HM-ben kiképzési főcsoportfőnök lett. 1957 és 1960 között a határőrség parancsnoka. 1960. szeptember 1-jén elbocsátották. Ezután a Nagytétényi Sertéshizlalda igazgatója, majd benzinkútkezelő. 1979-ben halt meg. - www.rev.hu

Szűcs Miklós ezredes, a HM hadműveleti csoportfőnök helyettese 22 óra 25 perckor harci riadót rendelt el a hadtesttörzsön keresztül a homokbányai laktanyában állomásozó 12. gépesített lövészezred számára, és Budapestre rendelte az egységet. Hajnal 1 órára került menetkész állapotba az ezred, és indult a fővárosba. Az alakulatot Soroksáron kisebb támadás érte, utána a Honvédelmi Minisztériumhoz vonultak, annak védelmét látták el. Az ezredet felhasználták a Corvin köz elleni támadásokban is. - ORGOVÁNYI ISTVÁN Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története.

Hajnalban támadtak a szovjetek, a reptér, a homokbányai laktanya, a hadtest parancsnokság, a rendőrség és a Városháza volt a fő célpont. - ORGOVÁNYI ISTVÁN Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története.

A hadsereg már a forradalom kitörése előtti napokban előkészületeket tett a hatalom védelmében...Október 23-án este a Honvédelmi Minisztériumból az alábbi utasítás érkezett a 3. hadtest alárendelt csapataihoz: „...azokat, akik az elmúlt időszakban megbízhatatlannak bizonyultak, zárják be." A letartóztatottakat a megye minden részéből Kecskemétre szállították a homokbányai laktanyába, és átadták őket az ügyészségnek. - 1956 Bács-Kiskun megyében - Forrásközlemények 10.

A legyőzött kétszer fizet?
Kérdések sora követel választ!
Miért költöttek volna annyit magyarországi iskolákra, lakásokra, katonai objektumokra a szovjetek, mint amennyit ezekért most követelnek, ha csak ideiglenesre szánták ittlétüket? Netán néhány évtizeddel, évszázaddal hosszabbra tervezték vendégeskedésüket?
Erre a „rövid időre” áldozták volna százmilliókat, amikor odahaza is fogukhoz kell verni minden kopejkát? Miből épültek, terebélyesedtek valójában a kaszámyavárosok?
A magyarok pénzéből részben, talán nagy részben! Miért kérik mégis a majdnem teljes vételárat a kivonulók? Neheztelnek az ideiglenes szállások fölmondásáért? Ennyire rosszul állnak, hogy bármi áron pénzre van szükségük? Netán megszokásból? Évtizedekig parancs volt óhajuk!
A katonáknak nemszeretem irányban változó Magyarország gondjainak szaporítása volna az indíték?
Milyen központi forrásokból, milyen áttételekkel, címkékkel csurgott, ömlött magyar pénz szovjet beruházásokra? Csak az illetékesek tudták. A magyar nép nem volt illetékes. Ki, honnan, miből Utalta a pénzt, például, a homokbányái iskola építésére?
A Dutép számláit az Állami Fejlesztési Bank egyenlítette ki. Ok fizették áz úgynevezett va., azaz vendégalakulat-munkákat. Miből? Értesüléseim szerint mélyen a bugyellárisába nyúlt a magyar honvédség, több főhatóság.
Dr. Mező Mihály volt tanácselnök — akit, sajnos, nem vontak be a tárgyalási érvanyag összegyűjtésébe, noha hosszú ideig közvetlen-közvetett részese volt az eléggé egyoldalú kecskeméti ma- - gyár—szovjet alkudozásoknak —r szerint az új homokbányái létesítmények kétharmada magyar forintokból épült. Fizetnünk" kellett a második világháború után az erősebb jogán elvett középületeink visszaszerzéséért. Sokat követeltek és kaptak a Szent Imre (volt Zója) utcai iskoláért, a hajdani iparosszékházért, lakásokért. Tudtommal sem a fegyverszüneti, sem a békeszerződés nem kötelezett bennünket épületek átadására. Ezrek^és ezrek élete ment tönkre az iszonyú lakáshiány miatt, kínzó helyiséghiánnyal küszködtek egészségügyi, kulturális, szociális intézmények, iskolák, amikor ránk telepedett fegyveresek több tízezer négyzetméter lakó- és közcélokra alkalmas, beépített területet birtokoltak. „ *
Mostani követeléseiket csupán az elmaradt bérleti díjak fedeznék. Arról nem is szólván, hogy a háztulajdonos a művelt világban azonnal kipakolja gondatlan, a bérleményt elhanyagoló lakóját. Miként tudtak jó állagú épületeket néhány év alatt ennyire lezülleszteni? Mai árakon szerepelnek követeléseinkben a helyreállítási költségek? Eléggé tájékozottak-e megbízottaink? Határozottan képviselik-e érdekeinket? Kihat-e a szovjetek magatartására a peresztrojka? Vagy Moszkva messze van? És melyik Moszkva? Gorbacsové? Tisztelet a kivételnek: ^megbízhatatlan egyezkedő partnernek bizonyultak az itt állomásozó Hadsereg parancsnokai:
A nagy példaképhez hivatalból és karrierileg több mint méltányos, 5 úgynevezett első számú megyei vezetők olykor a Szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnokságán sem tudták mindig elérni a . megállapodások betartatását.
Jóvátehetetlen hibát követne el a magyar kormányzat, ha napi politikai okokból, vagy a békesség kedvéért újból megfizetnénk, amit már egyszer megfizettünk. Magam is történelmi szükségszerűségnek, nemzeti érdeknek jgrzem északi szomszédunk-és a hazánk közötti jó viszonyt. Tartós barátság azonban nem alapozódhat igazságtalanságok ingoványára, ezért kell a lapokat kiterítve, tisztességesen tisztázni rendezetlen ügyeinket. Heltai Nándor

TISZTELT
H ELTAI NÁNDOR ÚR!
Olvastam A legyőzött kétszer fizet című cikkét. (Petőfi Népe, 1990. december 20.) Őszintén szólva kiábrándított. Maga, tisztelt szerző, mindent a visszájára fordított. Meglepett, milyen könnyelműséggel kezdett írni arról a problémáról, amit országaink kormányai sem tudnak megoldani, nem rendelkezve azokkal a tényekkel, amelyek dilettáns felvetéseit megerősíthették volna.
Persze, könnyebb kérdéseket feltenni, mint válaszokat keresni azokra. Nem foglalkozom politikával, s a második világháború utáni fegyver- szünet és békeszerződés értékelésével, csak egy dologra térek ki. Tudako
zódtam arról, hogy ki, honnét és mennyit fizetett az új homokbányái létesítmények építéséért.
A szovjet Honvédelmi Minisztérium fizetett a saját zsebéből. Megfizette a szovjet építőanyag házhoz szállítását, a magyar építőanyagot és a magyar munkások munkáját. Abban az időben országunkban még nem kellett fogunkhoz verni minden kopejkát, különösen ha külföldre ment a pénz. Mi, katonák, nem akartunk itt senkinek parancsolni, s nem készültünk évtizedekig idegen területen tartózkodni. De ahhoz, hogy lakni, szolgálni s gyermekeket nevelni tudjunk, házakat kellett építeni. S építettünk is, arra számítva, hogy a kivonulás során eladjuk ezeket a létesítménye
ket a magyar félnek önköltségi áron. A homokbányái laktanyában 13 lakóépület, egy iskola, két bolt, két kantin, két kazánház és néhány más épület készült el, összesen 15 millió 334 ezer rubel értékben. Ezeken kívül még kis építmények, tárolóhelyek és raktárak is vannak, 2 millió 50 ezer rubel értékben. Azaz 17 millió 384 ezer rubelt adtunk ki, magyar pénzre átszámítva: 330 millió 306 ezer forintot. Ugyanakkor a magyar féltől kisebb összeget kérünk, mint a fent nevezett összeg, számításba vesszük az ingatlanok elhasználódását és nem a mai árakat számoljuk. Egy hasonló építkezés ma majdnem négyszer ennyi lenne. Megvannak a megkötött szerződések, és a számlák is, amelyeket a
szovjet fél egyenlített ki, csak éppen magyar pénz nincs, egy fillér sem. Nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy valahol vannak dokumentumok arról, hogy a magyarok milyen segítséget nyújtottak nekünk a létesítmények építésében, de mi nem rendelkezünk ilyen dokumentumokkal.
Megbízhatatlan partnereknek bizonyultak az itt állomásozó hadosztály parancsnokai a tárgyalások során? Mennyire kompetens a szerző ezt hangoztatni? Nem találkoztam a nevével a kereskedelmi ügyletek megállapodásaiban, bár igyekszik különösen tájékozottnak lenni. A tények a legjobb bizonyítékok. A szétszedett vas tárolóhelyek és az építőanyagok nem fekszenek a földön. Azonnal gazdára találtak. Mindig jó, baráti viszonyban voltunk a város vezetőségével. Sajnálom, hogy ők nincsenek a mai vásárlók között, és nem is lesznek, ha az ilyen cikkeket igaznak fogadják el.
Nehéz azt a sarat lemosni, amit maga öntött a szovjet katonákra. El
felejtett a saját szemével legalább arról megbizonyosodni, hogy a katonák emberi körülmények közt laknak, és utánuk tisztaság és rend marad, nemcsak a laktanyában, hanem az elszámolásokban is. Még egyetlen újságírót sem tartottam vissza a szovjet helyőrség kapuja előtt. A kaput igyekszem nyitva tartani előttük. Magát pedig nem láttuk itt. Kérdéseit nekem kellett volna feltennie, s nem az olvasókat fárasztani szenzációs kétségeivel.
Ismerem kritikai cikkeit a színházról és az irodalomról, s ezek nem rosszul sikerülnek Magának. Úgy hiszem, nem kell ilyen élesen témát változtatnia.
Valóban kétszer fizet a legyőzött, ha a Déli Hadseregcsoport kivonulása után annak ingatlanait magáncégektől fogja megvásárolni. Ez a piac törvénye.
Zsuravljov V. vezérőrnagy
hadosztályparancsnok

A katonai és kommunális létesítmények jelentős részét magyar anyagi és fizikai segítséggel alkották meg, de arra is volt példa (pl.: Kecskemét, Homokbánya laktanya), hogy a beruházás teljes összegét a magyar fél állta