Fotók és utazásaim az országban és külföldön!

2016. október 22. 11:42 - Levente B.

Kecskemét-Homokbánya - Szovjet laktanya I. rész

Az 1990-es év előtti időben a nagy létszámú Szovjet erőknek rengeteg helyen volt olyan laktanyája ami anno magyarként kezdte életét, ilyen volt a Kecskemét-Homokbánya területén található masszív méretű egykori Szovjet laktanya, mely már a háború előtti időkben is létezett. Ugyanakkor Kecskemét városában már a századforduló környékén is kiépült a katonai lét (a városon belüli laktanyákban), az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis léte okán pedig a mai napig is katona városként ismert Kecskemét. Korábbi bejegyzéseim a bázisrepülőtéren ITT ITT, ITT.

A laktanyában települő Gépesített Lövészezred zászlóalj épületei:

_mg_7105.jpg

_mg_7108.jpg

Lakóépület:

_mg_7163.jpg

A homokbányai laktanya a várostól nyugatra, közel az autópályához van. Mivel több nagy létszámú alakulat települt itt, illetve egy Gépesített hadosztály parancsnokság is itt volt, méreteiben igen nagy volt, rengeteg épülettel, teljesen önellátó volt abban a tekintetben, hogy színház, mozi, kisbolt, kávézó és még egy iskola és óvoda is kiépült a tisztek családjainak. A bejegyzésemben próbáltam minél szélesebben összeszedni mindazt amit találtam a laktanyáról és az alakulatokról. 

Az épületek beazonosításában az amirolatortenelem.blog.hu oldal is segített nekem, illetve néhány itt szolgált katona visszaemlékezése az orosz forumokból. 

A laktanya építésének kezdetéről:

Talán nem igazán köztudott, de a nagy területen elterülő Homokbányai laktanya eredetileg nem a szovjet igényeknek épült. Már az 1940-es évek elején neki kezdtek a kialakításának, és a háború előtt magyar páncélosok laktak benne. - Komlós József JR

Szabó Sándor - Világháborús narratívák Kunszentmártonból című PDF dokumentumjában ír a második világháborúban szolgálatot teljesítő kunszentmártoni katonák visszaemlékezéseiről. Ebben a PDF dokumentumban három úriembernél is szerepel Kecskemét városa a bevonulás helyszíneként, és ott két alakulat van megjelölve. 

3. harckocsiezred, II. zlj.
7. gyalogezred - egyes források MK 7. Zrínyi Miklós Gyalogezredként írják lek

Ez persze nem jelenti azt hogy csak ez a két alakulat volt a városban, annyit megtudtam, hogy a gyalogosezred a Horthy laktanyában volt, ami beljebb volt a városban. A második világháborúban a front a várost is elérte, majd jöttek a háború utáni évek. Ugorva egy kicsit az időben, a net segítségével összevágott adatokból kiderül, hogy az 50-es évekre a laktanya léte felerősödött a nagyszámú alakulatnak köszönhetően, az 50-es évek elején felduzzasztott Néphadseregnek sok laktanyára volt szüksége, a haderőnem igen sok képviselője volt jelen az évek során.

88. légvédelmi tüzérosztály:  5. gépesített lövészhadosztály állományába tartozó 88. légvédelmi tüzérosztályt Folyamatosan mozgatták az országban, 1952-1954 között volt Kecskeméten, utána Orgoványra került és 1957-ben megszüntették. Az alakulat részt vett az 56-os eseményekben Jakabszálláson, tűzharcba nem keveredett. - Forrás: 1956 Bács-Kiskun megyei kronológiája és személyi adattára 1. (Kecskemét, 2001) 

3. honi légvédelmi tüzérosztály

A kecskeméti tüzérosztályokról Dr. Forgon Miklós–Lamper László A Légvédelmi Tüzérség Fejlődése Magyarországon 1953–1956 PDF dokumentumában írnak.

12. lövészezred, majd 1954-től megszűnésig 12. gépkocsizó lövészezred: Kaposváron hozzák létre 1949-ben, a székesfehérvári 5. lövészhadosztály parancsnoksága alárendeltségében. Az alakulat részt vesz az 1956-s eseményekben. "A Zrínyi Akadémia hallgatói és a 12. lövészezred parancsot kap, hogy szovjet alárendeltségben vegyen részt a Corvin közi csoport felszámolásában." - magyarkronologia.terrorhaza.hu 

18. tüzérezred: Nagykőrösön hozták létre 1950-ben, két évvel később került át Kecskemétre. 

A már említett Légvédelmi Tüzérség Fejlődése Magyarországon PDF dokumentumból az alábbi térkép. A tüzérosztályok feladata a repülőtér védelme volt:

kecskemet.jpg

Az 1956-es események nem kerülték el a homokbányai laktanya életét sem a várost. Fentebb írtam, hogy a lövészezred részt vett a forradalom idején. A mek.oszk.hu oldalon talált információkból jól látható, hogy a laktanya egyfajta börtönként funkcionált az elfogott felkelőknek.

Október 26-án késő délután, az este folyamán is az ÁVH és a Gyurkó vezérőrnagy, a III. hadtest parancsnoka által kivezényelt karhatalmi egység sortüze következtében változott a békés tüntetés fegyveres felkeléssé.

Másnap 27-én a rendőrségre vonultak a felkelők vezetői, hogy a rendőrség segítségét kérjék a járőrözéshez, és hogy ne kerüljön sor olyan súlyos eseményekre, mint Budapesten. A rendőrség ebben segítséget nyújtott, és viszonylag nyugalom volt néhány napig Kecskeméten. Már a forradalom budapesti győzelmét követően, 29-én ellentámadásba lendült Gyurkó vezérőrnagy, letartóztatta és rögtönítélő bíróság elé állíttatta a felkelők vezetőit.

A tárgyalásra a homokbányai laktanyában került sor, törvénytelenül, védők nélkül. Két kérdést intéztek a felkelőkhöz. Az első, hogy részt vett-e a fegyveres felkelésben. Erre mind igennel feletek. A második, hogy önként abbahagyta-e a felkelést. Erre mindenki nemmel felelt.

A rögtönítélő bíróság tízperces tanácskozásokat követően, a hírhedt Mátyás Miklós hadbíró őrnagy vezetésével golyó általi halálra ítélt mindenkit.

A halálraítélteket a laktanyából átszállították a Kecskemét, Mátyás utcai börtönbe, és ott várták az ítélet végrehajtását.

A bebörtönzésekről ismét: 

Katonai diktatúrát vezetett be a megye városaiban, sőt, megkezdték a statáriális eljárásokat is. Kecskeméten a tiszti klubba, a Táncsics-laktanyába és a homokbányai laktanyába gyűjtötték össze az elfogott 50-60 szabadságharcost és a mintegy 400-500 más okból letartóztatott embert. Ide szállították a megye területéről a pártbizottság által felállított rohambrigádok és a katonai járőrök által őrizetbe vetteket is. Elkezdődtek a rögtönítélő eljárások, a kihallgatások is lezajlottak, megbízható források arról azonban nem szólnak, hogy ítéleteket hozott-e a statáriális bíróság. - 1956 Bács-Kiskun megyében - Forrásközlemények 10.

Gyurkó Lajos igen hírhedt volt az 1956-es eseményekben, életéről röviden:

Gyurkó Lajos 1912. május 26-án Pécsett született. Öt elemit végzett. 1946-tól az MKP gyöngyösi bizottságának titkára volt. 1949-ben a néphadsereg hat hónapos törzstiszti tanfolyamának elvégzése után alezredesi rangban egy ejtőernyős zászlóalj parancsnokának nevezték ki;. a következő évben már egy lövészhadosztály parancsnoka. 1950-ben öt hónapos katonatiszti tanfolyamon vett részt, majd a szovjet hadsereg Vorosilov Katonai Akadémiáján tanult, ahol 1954-ben végzett. Hazajövetele után a kecskeméti hadtest parancsnokává nevezték ki. 1956. október 24-én kijelentette, hogy minden erejével az 1919-es fehérterror megismétlődése ellen fog küzdeni: kivégzéssel fenyegette meg a parancsmegtagadó katonákat. Október 25-én 150 főt vezényelt tűzparanccsal a városba, hogy megakadályozza a tervezett tüntetést, így a demonstráció elmaradt. Október 26-án, amikor a felkelők megtámadták a kecskeméti börtönt, a tömegbe lövetett. Október 27-én Tiszakécskén parancsára egy vadászgép géppuskatüzet zúdított a Himnuszt éneklő tömegre: tizenheten haltak meg és 110 volt a sebesültek száma. Csongrádon és Kecskeméten is ő rendelte el vadászgépek bevetését a tüntetők ellen. Kiskőrösön parancsára a repülőgépek először riasztó-, majd célzott lövéseket adtak le a tüntetőkre: hatan sebesültek meg. Kecskeméten október 28-án repülőgéppel gépágyúztatta a cigánytelepet, ahova a felkelők visszavonultak, majd a katonaság átkutatta a városrészt. A kecskeméti harcokban hét felkelő és több katona is életét vesztette. Október 31-én szovjet katonai tanácsadójával a szovjet csapatokhoz menekült. 1956 november 4-e után tagja lett a Magyar Néphadsereg Katonatanácsának. 1956. december 11-én Egerben vezényelt ki katonákat a tüntetők ellen: az összecsapás két halálos áldozatot és 14 sebesültet követelt. A Tiszti Felülvizsgáló Bizottságok elnökeként és a katonai felsőbíróság ülnökeként fontos szerepet vállalt a forradalmat követő megtorlásban. 1957-ben a HM-ben kiképzési főcsoportfőnök lett. 1957 és 1960 között a határőrség parancsnoka. 1960. szeptember 1-jén elbocsátották. Ezután a Nagytétényi Sertéshizlalda igazgatója, majd benzinkútkezelő. 1979-ben halt meg. - www.rev.hu

A 12. gépesített lövészezred bevetéséről Budapesten, a mozgósítás október 23-n kezdődött:

Szűcs Miklós ezredes, a HM hadműveleti csoportfőnök helyettese 22 óra 25 perckor harci riadót rendelt el a hadtesttörzsön keresztül a homokbányai laktanyában állomásozó 12. gépesített lövészezred számára, és Budapestre rendelte az egységet. Hajnal 1 órára került menetkész állapotba az ezred, és indult a fővárosba. Az alakulatot Soroksáron kisebb támadás érte, utána a Honvédelmi Minisztériumhoz vonultak, annak védelmét látták el. Az ezredet felhasználták a Corvin köz elleni támadásokban is. - ORGOVÁNYI ISTVÁN Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története.

Az Üllői út - József körút kereszteződése, szemben a Corvin köz a szabadságharc alatt, FORTEPAN fotó:

corvin-koz_1956_fortepan_6412.jpg

A homokbányai laktanya a November 4-ei Szovjet támadás során:

Hajnalban támadtak a szovjetek, a reptér, a homokbányai laktanya, a hadtest parancsnokság, a rendőrség és a Városháza volt a fő célpont. - ORGOVÁNYI ISTVÁN Az 1956-os forradalom és szabadságharc kecskeméti eseményeinek története.

A már említett bebörtönzésekről ismét: 

A hadsereg már a forradalom kitörése előtti napokban előkészületeket tett a hatalom védelmében...Október 23-án este a Honvédelmi Minisztériumból az alábbi utasítás érkezett a 3. hadtest alárendelt csapataihoz: „...azokat, akik az elmúlt időszakban megbízhatatlannak bizonyultak, zárják be." A letartóztatottakat a megye minden részéből Kecskemétre szállították a homokbányai laktanyába, és átadták őket az ügyészségnek. - 1956 Bács-Kiskun megyében - Forrásközlemények 10.

Az 1956-s forradalom után, valamennyi laktanyát a városban  - kivéve a repülőbázis - a Szovjet fél vette át. Az itt állomásozó magyar alkulatokat megszüntették a következő időkben. 1956 után elindult hát a laktanyák Szovjet alakulatokkal való benépesítése. Az alábbi listában csupán a legfontosabbakat emeltem ki:

93-й гвардейской мотострелковой дивизии

93. gárda gépesített lövészhadosztály

902 десантно-штурмовой батальён

902 légi mozgékonyságú zászlóalj

444 отдельный батальон специального назначения / 444 отдельный батальон связи

444. Önálló Különleges Rendeltetésű Zászlóalj / 444. Önálló Kommunikációs Zászlóalj

110-й мотострелковый полк

110. Gépesített Lövészezred

A laktanya a város szélén volt, ahogy az alábbi térkép is jelöli, igen jól mutatva a méretét az egésznek. Jól látható, hogy közvetlen vasúti bekötése is volt. 

terkep.jpg

A netben való elmerülésem során, egy kis érdekességre lettem figyelmes ami köthető a 93. Gárda Gépesített Lövészhadosztályhoz és alakulataihoz. A 191. Gépesített Lövészezred, mely Dusanbe (Душанбе) - a mai Tádzsikisztán - városában települt és egészen 1972-ig aktív alakulatként működött. Ekkor az alakulatot tartalékba helyezték, a technikát lekonzerválták helyben. 1980 januárjában az alakulatot aktív szolgálatba helyezték és Termezbe - mai Üzbegisztán - vezényelték, közvetlenül az Afganisztánnal határos folyó menti városba. Amiért belekezdtem ebbe a kis történelmi dologba, az a következő. Január 12 és 13-n az alakulatot feltöltötték állománnyal, 2200 embert vezényeltek át, a Magyarországon állomásozó Déli Hadseregcsoport, 93. Gárda Gépesített Lövészhadosztály, kecskeméti (110. Gépesített Lövészezred), szegedi (122. Gépesített Lövészezred) és a debreceni (103. Kiképző Harckocsi ezred) alakulataiból. A 191. Gépesített Lövészezred, 3. Gépesített Gyalogoszászlóalja január 21-n lépte át a határt. Kravchenko Mikhaila Alekseyevicha visszaemlékezései alapján, aki Pápán, a 78. Gépesített Lövészezred parancsnok helyettese volt. Őt bízták meg a 2200 ember áttelepülésében, a feladatot 3 nap alatt hajtották végre légi úton. 

A katonákat feltételezhetően Mezőkövesdről szállították Afganisztánba. Itt van Szűcs László hagyatékából két fotó illusztrációnak. Az első fotón látható gép egy Tupolev Tu-154B, 1974-ben repült első alkalommal, Odesszában 1999-ben szétvágták. A második képen egy Tupolev Tu-154B-1 látható, a gép 1993 után az Air Kazakhstan-hoz került, 2000-ben szétvágták. A gépek az Aeroflot, az-az a Polgári Légiközlekedési Minisztérium színeiben láthatóak.

13006715_1013476215413469_1299891574728721619_n.jpg

13043276_1013476245413466_2714179025290034693_n.jpg

A volt ruházati raktár:

_mg_7104.jpg

Belülről:

_mg_7103.jpg

Víztározó lehetett:

_mg_7110.jpg

Baromfiólak illetve élelmiszer raktárak:

_mg_9978.jpg

_mg_9979.jpg

Mosókonyha:

_mg_7111.jpg

_mg_7112.jpg

_mg_7113.jpg

_mg_7114.jpg

_mg_7115.jpg

_mg_7116.jpg

_mg_9976.jpg

_mg_9977.jpg

A mosókonyha főbejárata:

_mg_7117.jpg

_mg_9980.jpg

_mg_7124.jpg

Zászlóalj étkezde oldalról:

_mg_9984.jpg

Élelmiszer raktárak:

_mg_7119.jpg

_mg_7120.jpg

_mg_9981.jpg

_mg_9982.jpg

_mg_7121.jpg

_mg_7122.jpg

_mg_7123.jpg

Zászlóalj étkezde bejárata:

_mg_7128.jpg

Az étkezde:

_mg_7129.jpg

_mg_7126.jpg

_mg_9986.jpg

_mg_7130.jpg

_mg_7131.jpg

_mg_7132.jpg

Tilos a dohányzás:

_mg_9983.jpg

_mg_9988.jpg

_mg_7133.jpg

_mg_7134.jpg

_mg_9985.jpg

Legénységi épület:

_mg_7127.jpg

Tribün:

_mg_7135.jpg

_mg_7136.jpg

_mg_7137.jpg

Az épületek anno legénységi épületek voltak, mint például a 902. légideszant, és vegyvédelmisek, ma kollégium:

Aleksandr Krasnyuk fotója, 1982. A légideszant alakulat technikája, BMD-1-ek lesznek:

aleksandr_krasnyuk001.jpg

Szintén Aleksandr Krasnyuk fotója, a háttérben egy Mi-6-s látható, utóbbi a kalocsai alakulathoz tartozott:

image.jpg

_mg_7138.jpg

A tribün anno: forrás ok.ru

image_4.jpg

Életképek a légideszant alakulatról. Valamennyi forrása: ok.ru

image_9.jpg

image_7.jpg

image_10.jpg

Az alakulat katonái egy An-12-es gép közelében, a háttérben minden bizonnyal egy An-26-es látszik:

image_3.jpg

BMD-1-ek gyakorlat közben valamelyik lő-gyakorlótéren. Kadafalva és az 52-es út között volt egy gyakorlótér:

image_6.jpg

Valamelyik épületben:

image_5.jpg

Üzemanyag telephely?:

image_2.jpg

A garázsok a laktanya keleti végében, a technika látható a mosónál, háttérben a kijevi típusú panelek:

image_1.jpg

Nőtlen tiszti, altiszti szálló épületek, az út a laktanya kijárata felé visz, virtuálisan mögöttünk a Kollégium:

_mg_9990.jpg

Az egyik nem hasznosított legénységi épület:

_mg_7146.jpg

_mg_7147.jpg

_mg_7148.jpg

_mg_7149.jpg

A szomszédban a kollégium:

_mg_7151.jpg

_mg_7152.jpg

_mg_7153.jpg

_mg_7154.jpg

A kollégium mögötti részen a volt garázsok:

_mg_7155.jpg

_mg_7156.jpg

_mg_7157.jpg

_mg_9998.jpg

_mg_7159.jpg

_mg_7161.jpg

_mg_7162.jpg

Lakóépület:

_mg_7163.jpg

_mg_7164.jpg

_mg_7165.jpg

_mg_7167.jpg

_mg_7168.jpg

_mg_7170.jpg

_mg_7171.jpg

_mg_7172.jpg

_mg_0003.jpg

_mg_0004.jpg

Nőtlen szálló:

_mg_7177.jpg

_mg_7179.jpg

_mg_7180.jpg

_mg_7181.jpg

_mg_7183.jpg

A mosókonyha másik oldala:

_mg_0007.jpg

Még egy nőtlen épület:

_mg_0008.jpg

_mg_7186.jpg

_mg_7187.jpg

_mg_7188.jpg

_mg_0011.jpg

_mg_7190.jpg

_mg_7191.jpg

_mg_7192.jpg

Zászlóalj épületek. A laktanya északi végében ebből 4 db volt a 110. Gépesített Lövészezred részére:

_mg_7105.jpg

_mg_7106.jpg

_mg_7107.jpg

_mg_7108.jpg

_mg_9975.jpg

_mg_0012.jpg

_mg_0013.jpg

_mg_0015.jpg

_mg_0017.jpg

_mg_0018.jpg

_mg_0019.jpg

_mg_0020.jpg

_mg_7193.jpg

_mg_7195.jpg

_mg_7196.jpg

_mg_7197.jpg

_mg_7199.jpg

_mg_0036.jpg

_mg_7205.jpg

_mg_7203.jpg

_mg_7202.jpg

_mg_0037.jpg

_mg_0038.jpg

_mg_0039.jpg

Harckocsi akadályok:

_mg_0042.jpg

_mg_7208.jpg

_mg_7209.jpg

Egy pihenőnek a nyomai:

_mg_7217.jpg

_mg_7218.jpg

_mg_7219.jpg

A lövészezred tribünje:

_mg_0043.jpg

_mg_7220.jpg

Mikhail Polovnev fotója a tribünnél:

mikhail_polovnev003.jpg

_mg_7221.jpg

_mg_7222.jpg

Néhány fotó a laktanya életéből:

Aleksandr Bondarenko fotója, az úr 1985-1986 között szolgált az ezrednél, a fotón egy BMP-1-es technika látható:

aleksandr_bondarenko_85-86.jpg

Grigoriy Boyko fotója 1981-1983 közötti időből. A fotó a hajmáskéri - bakonyi - lőtéren készült:

gregory_boyko_81-83_hajmasker.jpg

Szintén Grigoriy Boyko fotója 1981-1983. Az ezred alakulótere, az épület a háttérben már nincsen meg:

grigoriy_boyko_81-83.jpg

Itt egy érdekes fotó ezúttal is Grigoriy Boyko gyűjteményéből. Az úr szerinte a fotón magyar tisztek láthatóak, akik 1981-1983 közötti időben - valamelyik őszi-téli napon - segített a tiszti lakások felújításában-építésében:

grigoriy_boyko_81-83_magyar_tisztek_segitenek_a_tiszti_lakasok_flujitasaban.jpg

Leonid Antonov fotója 1980-1982-ből:

leonid_antonov_80-82.jpg

Nikolay Derugu fotója, 1978-1980, a háttérben a zászlóalj épületek:

nikolay_derugo_78-80.jpg

Oleg Petrov fotója az alakulótéren, balra hátul a klub épület, jobbra a kávézóé, mára utóbbi eltűnt, lebontották:

oleg_petrov_001.jpg

Sergey Avdoshchenko fotója 1980-ból:

sergey_avdoshchenko_1980.jpg

Shibanskaya Bablyuk fotója, valószínűleg egy BMP-1-es rakodása látható:

shibanskaya-bablyuk_001.jpg

Stanislav Levchenko fotója:

stanislav_levchenko_001.jpg

Valentina Tkachenko gyűjteményéből. A háttérben a tiszti lakótelep épületei:

valentina_tkachenko_001.jpg

Valeriy Tokmakov fotói a BMP emlékmű előtt, 1988-1989:

valeriy_tokmakov_001.jpg

Az emlékmű a Vályogvető és az Agyag utca sarkán volt:

valeriy_tokmakov_002_88-89.jpg

Victor Paley fotója:

victor_paley_001.jpg

Viktor Ivanov fotóján az alakulótér látható, mögötte balra a legénységi étkezde, jobbra a zászlóalj épületek egyike. A távolban a fa mögött a lebontott járműjavító látható:

viktor_ivanov_001.jpg

viktor_ivanov_002.jpg

Yuriy Tarasenko fotója 1981-1983, a fotó az edzőpályán készült, háttérben a magyar és kijevi mintájú panelházak a tiszti lakótelep részei: 

yuriy_tarasenko_001_81-83.jpg

Legénységi étkezde:

_mg_7223.jpg

_mg_7226.jpg

_mg_7228.jpg

_mg_7229.jpg

Alakulótér:

_mg_7233.jpg

Balra a laktanya, a lövészezred egyik zászlóalj épülete látszik, jobbra volt anno a garázsok és a járműjavító épülete, mára ezek eltűntek, a képen kívül jobbra van a bevásárlóközpont. Ezen a sarkon volt anno a BMP-1-es emlékmű:

_mg_0050.jpg

Szemben a bevásárlóközpont, balra voltak a technikának a garázsai:

_mg_0051.jpg

A tiszti lakótelep, magyar mintájú panel:

_mg_7234.jpg

_mg_7235.jpg

A kis bolt épülete, mögötte az iskola:

_mg_7236.jpg

Oldalt lakások:

_mg_0053.jpg

Balra az óvoda épülete, felül lakások, jobbra a tanárok épülete és kollégium:

_mg_0055.jpg

A bolt bejárata:

_mg_7238.jpg

_mg_7237.jpg

Korábban kollégium és a tanárok szállása volt:

_mg_7239.jpg

Archív híradó felvétel:

A kivonulás dátumi szakaszában találtam egyre több újság cikket. Ezen egyike a Petőfi Népe, 1990. december 20., csütörtöki lapszámának egyik bejegyzése. Az alulírott részt Heltai Nándor újságíró, szerkesztő, közíró, népművelő, helytörténész akkor a Petőfi Népe főmunkatársa volt. 

A legyőzött kétszer fizet?
Kérdések sora követel választ!
Miért költöttek volna annyit magyarországi iskolákra, lakásokra, katonai objektumokra a szovjetek, mint amennyit ezekért most követelnek, ha csak ideiglenesre szánták ittlétüket? Netán néhány évtizeddel, évszázaddal hosszabbra tervezték vendégeskedésüket?
Erre a „rövid időre” áldozták volna százmilliókat, amikor odahaza is fogukhoz kell verni minden kopejkát? Miből épültek, terebélyesedtek valójában a kaszámyavárosok?
A magyarok pénzéből részben, talán nagy részben! Miért kérik mégis a majdnem teljes vételárat a kivonulók? Neheztelnek az ideiglenes szállások fölmondásáért? Ennyire rosszul állnak, hogy bármi áron pénzre van szükségük? Netán megszokásból? Évtizedekig parancs volt óhajuk!
A katonáknak nemszeretem irányban változó Magyarország gondjainak szaporítása volna az indíték?
Milyen központi forrásokból, milyen áttételekkel, címkékkel csurgott, ömlött magyar pénz szovjet beruházásokra? Csak az illetékesek tudták. A magyar nép nem volt illetékes. Ki, honnan, miből Utalta a pénzt, például, a homokbányái iskola építésére?
A Dutép számláit az Állami Fejlesztési Bank egyenlítette ki. Ok fizették áz úgynevezett va., azaz vendégalakulat-munkákat. Miből? Értesüléseim szerint mélyen a bugyellárisába nyúlt a magyar honvédség, több főhatóság.
Dr. Mező Mihály volt tanácselnök — akit, sajnos, nem vontak be a tárgyalási érvanyag összegyűjtésébe, noha hosszú ideig közvetlen-közvetett részese volt az eléggé egyoldalú kecskeméti ma- - gyár—szovjet alkudozásoknak —r szerint az új homokbányái létesítmények kétharmada magyar forintokból épült. Fizetnünk" kellett a második világháború után az erősebb jogán elvett középületeink visszaszerzéséért. Sokat követeltek és kaptak a Szent Imre (volt Zója) utcai iskoláért, a hajdani iparosszékházért, lakásokért. Tudtommal sem a fegyverszüneti, sem a békeszerződés nem kötelezett bennünket épületek átadására. Ezrek^és ezrek élete ment tönkre az iszonyú lakáshiány miatt, kínzó helyiséghiánnyal küszködtek egészségügyi, kulturális, szociális intézmények, iskolák, amikor ránk telepedett fegyveresek több tízezer négyzetméter lakó- és közcélokra alkalmas, beépített területet birtokoltak. „ *
Mostani követeléseiket csupán az elmaradt bérleti díjak fedeznék. Arról nem is szólván, hogy a háztulajdonos a művelt világban azonnal kipakolja gondatlan, a bérleményt elhanyagoló lakóját. Miként tudtak jó állagú épületeket néhány év alatt ennyire lezülleszteni? Mai árakon szerepelnek követeléseinkben a helyreállítási költségek? Eléggé tájékozottak-e megbízottaink? Határozottan képviselik-e érdekeinket? Kihat-e a szovjetek magatartására a peresztrojka? Vagy Moszkva messze van? És melyik Moszkva? Gorbacsové? Tisztelet a kivételnek: ^megbízhatatlan egyezkedő partnernek bizonyultak az itt állomásozó Hadsereg parancsnokai:
A nagy példaképhez hivatalból és karrierileg több mint méltányos, 5 úgynevezett első számú megyei vezetők olykor a Szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnokságán sem tudták mindig elérni a . megállapodások betartatását.
Jóvátehetetlen hibát követne el a magyar kormányzat, ha napi politikai okokból, vagy a békesség kedvéért újból megfizetnénk, amit már egyszer megfizettünk. Magam is történelmi szükségszerűségnek, nemzeti érdeknek jgrzem északi szomszédunk-és a hazánk közötti jó viszonyt. Tartós barátság azonban nem alapozódhat igazságtalanságok ingoványára, ezért kell a lapokat kiterítve, tisztességesen tisztázni rendezetlen ügyeinket. Heltai Nándor

Nemsokkal később, szintén a Petőfi Népe lapban, a 1991. január 11., pénteki lapszámban, Zsuravljov V. vezérőrnagy, akkori hadosztályparancsnok válaszolt nyílt levélben Heltai úr kérdésire és cikkére. 

TISZTELT
H ELTAI NÁNDOR ÚR!
Olvastam A legyőzött kétszer fizet című cikkét. (Petőfi Népe, 1990. december 20.) Őszintén szólva kiábrándított. Maga, tisztelt szerző, mindent a visszájára fordított. Meglepett, milyen könnyelműséggel kezdett írni arról a problémáról, amit országaink kormányai sem tudnak megoldani, nem rendelkezve azokkal a tényekkel, amelyek dilettáns felvetéseit megerősíthették volna.
Persze, könnyebb kérdéseket feltenni, mint válaszokat keresni azokra. Nem foglalkozom politikával, s a második világháború utáni fegyver- szünet és békeszerződés értékelésével, csak egy dologra térek ki. Tudako
zódtam arról, hogy ki, honnét és mennyit fizetett az új homokbányái létesítmények építéséért.
A szovjet Honvédelmi Minisztérium fizetett a saját zsebéből. Megfizette a szovjet építőanyag házhoz szállítását, a magyar építőanyagot és a magyar munkások munkáját. Abban az időben országunkban még nem kellett fogunkhoz verni minden kopejkát, különösen ha külföldre ment a pénz. Mi, katonák, nem akartunk itt senkinek parancsolni, s nem készültünk évtizedekig idegen területen tartózkodni. De ahhoz, hogy lakni, szolgálni s gyermekeket nevelni tudjunk, házakat kellett építeni. S építettünk is, arra számítva, hogy a kivonulás során eladjuk ezeket a létesítménye
ket a magyar félnek önköltségi áron. A homokbányái laktanyában 13 lakóépület, egy iskola, két bolt, két kantin, két kazánház és néhány más épület készült el, összesen 15 millió 334 ezer rubel értékben. Ezeken kívül még kis építmények, tárolóhelyek és raktárak is vannak, 2 millió 50 ezer rubel értékben. Azaz 17 millió 384 ezer rubelt adtunk ki, magyar pénzre átszámítva: 330 millió 306 ezer forintot. Ugyanakkor a magyar féltől kisebb összeget kérünk, mint a fent nevezett összeg, számításba vesszük az ingatlanok elhasználódását és nem a mai árakat számoljuk. Egy hasonló építkezés ma majdnem négyszer ennyi lenne. Megvannak a megkötött szerződések, és a számlák is, amelyeket a
szovjet fél egyenlített ki, csak éppen magyar pénz nincs, egy fillér sem. Nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy valahol vannak dokumentumok arról, hogy a magyarok milyen segítséget nyújtottak nekünk a létesítmények építésében, de mi nem rendelkezünk ilyen dokumentumokkal.
Megbízhatatlan partnereknek bizonyultak az itt állomásozó hadosztály parancsnokai a tárgyalások során? Mennyire kompetens a szerző ezt hangoztatni? Nem találkoztam a nevével a kereskedelmi ügyletek megállapodásaiban, bár igyekszik különösen tájékozottnak lenni. A tények a legjobb bizonyítékok. A szétszedett vas tárolóhelyek és az építőanyagok nem fekszenek a földön. Azonnal gazdára találtak. Mindig jó, baráti viszonyban voltunk a város vezetőségével. Sajnálom, hogy ők nincsenek a mai vásárlók között, és nem is lesznek, ha az ilyen cikkeket igaznak fogadják el.
Nehéz azt a sarat lemosni, amit maga öntött a szovjet katonákra. El
felejtett a saját szemével legalább arról megbizonyosodni, hogy a katonák emberi körülmények közt laknak, és utánuk tisztaság és rend marad, nemcsak a laktanyában, hanem az elszámolásokban is. Még egyetlen újságírót sem tartottam vissza a szovjet helyőrség kapuja előtt. A kaput igyekszem nyitva tartani előttük. Magát pedig nem láttuk itt. Kérdéseit nekem kellett volna feltennie, s nem az olvasókat fárasztani szenzációs kétségeivel.
Ismerem kritikai cikkeit a színházról és az irodalomról, s ezek nem rosszul sikerülnek Magának. Úgy hiszem, nem kell ilyen élesen témát változtatnia.
Valóban kétszer fizet a legyőzött, ha a Déli Hadseregcsoport kivonulása után annak ingatlanait magáncégektől fogja megvásárolni. Ez a piac törvénye.
Zsuravljov V. vezérőrnagy
hadosztályparancsnok

A fenti történetekhez kiegészítve "A Katonai Biztonsági Hivatal Tudományos Tanácsának Kiadványa 2010, 1. szám" című dokumentumból:

A katonai és kommunális létesítmények jelentős részét magyar anyagi és fizikai segítséggel alkották meg, de arra is volt példa (pl.: Kecskemét, Homokbánya laktanya), hogy a beruházás teljes összegét a magyar fél állta

A BEJEGYZÉS FOLYTATÁSA 

A bejegyzés trackback címe:

https://kameraaltal.blog.hu/api/trackback/id/tr1510425420
Fotók és utazásaim az országban és külföldön!