Fiume és annak kevésbé látványos környezetével nem szeretném elrontani senki kedvét, éppen ezért eme "lehangoló" látványú képek, ígérem nem lesznek már Horvátországról, így hát egy kicsit bővebben még egyszer és utoljára írnék a városról, hogy aztán Opatijából indulva délnek elinduljon az isztriai körútra a blog is.

A Bakar öbölről írtam már korábban. Itt 1995-ig, persze nem közvetlenül a faluban, koksz bányászat működött, éppen ezért a környék és az öböl a nagy szénszállító hajókra épült ki. Ugyanis a koksz a szén egyik fajtája és a vas kohászatban alkalmazzák és a vasérccel együtt égetik, hogy fémet kapjanak a legvégén, de mivel égetés során a koksz szén-monoxiddá alakul, rendkívül szennyező hatású. A kis falu levegő szennyezettsége igen magas volt a bányászat megszűnéséig, és bár úgy olvasható, hogy a minősége jelentősen javult, nem így tapasztaltam.

Buccari kis falu a Bakar öbölben.

 Látkép az Öböl bejárata felé. 

 Az öböl baloldali bejáratát több 100 méteren foglalja el az olajfinomító, rengeteg kamiont láttam sorba állva a finomító bejáratánál "tankolásra" várva, hogy az országba elvigye a benzint.

Fiume város szívében lévő tengerpartnál található Május 3. hajógyárat 1892-ben kezdték kiépíteni, és egészen 1905-ig nem volt igazán jelentős hajóépítés, amíg 3 üzletember Budapestről megvette a hajógyárat és Ganz & Danubius néven tovább nem vitték. Itt épült a legendás Szent István magyar csatahajó is, mely volt az első és egyetlen dreadnought típusú hadihajó amit a Magyar haditengerészetnek építettek, Magyar gyárban. A hajóról és történetéről egy picit később írok majd.

A Szent István csatahajó. A világ első dreadnought hadihajója volt 3 csöves lő tornyokkal.

A gyár végül a háborúban súlyosan megrongálódott, majd a 60-as 70-es években több mint 4000 dolgozója volt. Jugoszlávia szétbomlása után a mai napig nem tudta visszaszerezni régi pozícióját. Bár ehhez az is kell, hogy Pula és Split városoknak szintén jelentős hajógyártása van.

Fiume a távolból, a parton a hajógyár.