Hermetikusan záródó ajtó, tárva-nyitva az érdeklődő előtt az ágasegyházi vezetési ponton, melyet majd negyven évvel ezelőtt, egy az akkori kor hangulata folyamán vegyi és atomtámadásra készülve építettek ki. A védett vezetési pont félig a földbe süllyesztve még ma is ugyanazoknak az éveknek a hangulatát idézi mint amikor megépült, a 70-es években.

A lenti térképen bal oldalt Ágasegyháza, jobb oldalt pedig Kecskemét látható. A város mellett a katonai reptér jól kivehető. A vezetési pont tervezése során figyelembe vették, hogy a reptér atomcsapás áldozata lenne egy háború kitörése során ezért a vezetési pontot, a megyei fővárostól távolabb építették meg. 

Előre egyeztetett időpontban szívesen látják és vezetik körbe az ágasegyházi bunker falai között az érdeklődő csoportokat.

A területet ma is a Katasztrófavédelem üzemeli, raktáraiban felhalmozva pl. a gumicsizma, mentőmellény, esőkabát.

A vezetési pont tetejére egy lépcső visz fel...

Bal oldalt a régi rádió adónak a póznája látható, ma telefon átjátszó állomás. 

A különböző szellőzők.

A vészkijárat. Érdemes megfigyelni, hogy a föld vastagsága olyan nagy a bunker tetején, hogy a természet birtokába vette azt.

Az állami cég által vezetett építkezés több hónapig tartott, bár titkos volt mi és kinek épül, az emberek persze sejtették a létesítmény végső célját. Nem katonai jelleggel épült azt ki kell emelni, de még úgy is, hogy a magyar Néphadsereg kötelékében működő polgári védelem megyei parancsnoksága üzemeltette és a Néphadsereg megyei vezetői is jelen lettek volna az elképzelhetetlen szcenárió idején. 

A Bács-Kiskun Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság által fenntartott vezetési pont egy olyan korba vezet, amikor még tartani lehetett, vagy jobban mondva fel kellett készülni egy esetleges atomtámadásra a nyugat részéről. Kecskeméten a Légibázis a Magyar Légierő legjelentősebb bázisai között szerepelt, tartván, hogy a támaszpont elsőként kapna atomcsapást, a vezetési pont így távolabb a várostól, a kiszámított lökéshullámok határán kívül helyzeték el. 

Az első dolog aminek neki kezdtek, az pedig, hogy iható vizű kutat fúrtak az építők a létesítményhez. Ezután kezdték el elkészíteni vasbetonból a bunker vázát, majd monolit betonnal kitöltötték a kereteket. A tervezést, mint szinte sok minden ehhez hasonlót, Szovjet mintára építették a  magyar tervezővállalatok.

Békeidőszakban többnyire csupán karbantartást végezve két fő tartott folyamatosan éberséget a létesítményben, hogy egy esetleges atomtámadás túlélésére illetve a támadás utáni (max 3 nap) élet koordinálására azonnal elkezdjék a felkészítést. Háborút szimuláló gyakorlatokon, és így a teljes elzárkózást modellező gyakorlatokon, több mint 100 katona volt bevonultatva a területre. Ilyen gyakorlatok minden évben voltak, ám a maximális 3 napot sohasem szimulálták, többnyire fél vagy majdnem egy napra költöztek be ideiglenesen. Nem jutott hely mindenkinek lent, a bunker csak a megyei közigazgatási, politikai és katonai vezetők számára nyújtott védelmet.

Csúnyán fogalmazva a kivételezetteknek volt lehetőségük, de még nekik sem lehetett a családjukat levinni az esetleges háború kitörése során. 

A bejáratnál egy háttérsugárzás mérő berendezés kelti fel az ember figyelmét, vagyis az idegenvezetőnk mutatja, hova is kívánunk belépni. A hermetikusan záródó gázoktól is védő acélajtókon való átlépés során, balra fordulva, elsőre a gázolaj tartályokhoz jutunk, a teherautók az áramellátáshoz szükséges gázolajat, kívülről egy töltőn keresztül tudták lejuttatni. 

Tételezzük fel ha valaki „kivételes esetben” be is jutott a bunkerbe, akkor előtte egy úgynevezett egészségügyi átereszen kellett átjutni, ahol is egy alapos testfertőtlenítésen átesve és a levegőcsere után juthatott csupán be. Alapos mosakodás majd a bentiek által adott tiszta vegymentes ruhába bújva juthatott be.

Természetesen felkészültek arra, hogy abban az esetben ha a külső levegőztetés nem működött volna, akkor a bent lévő levegőt keringették, tisztították és dúsították oxigénnel, mert ugye az ember kilégzés során több széndioxidot termel, ez utóbbit is ki tudták szűrni a szellőztetőrendszerben lévő különböző szűrőkkel. Ám ez is addig tartott volna amíg az oxigén tartályok kitartanak. 

A szokásos piros telefon, távíró egy külön helyiségben, sok helyen írógépek az asztalokon. A kommunikációs szobából közvetlen vonal vezetett, több a megyében lévő körzethez, és így a kecskeméti városháza alatt lévő védett pincéhez.

A folyosó végén az orvosi szoba mellett egy kis konyha is helyet kapott, itt lent viszont a tűzhely főzésre alkalmatlan volt biztonsági okok miatt és persze a szellőztetés hiányossága okán, maximum melegítésére adott lehetőséget, abból is max a konzerv ételek közül. Erre volt még található a hátsó, a domb tetejére kivezető vészkijárat.

Idegenvezetőnk készségesen válaszol mindenre. A sok szekrényben eredeti dokumentumok és fali kartonok melyek az adott eszközök használatát vagy adott szituációkban utasításokat mutattak be. A kommunikációs szobában még ott van az a napló amiben lejegyezték mikor és kivel kommunikáltak. Eredeti térképek és tartalék eszközök sokasága a polcokon, az orvosiban a gyógyszerek is eredetiek, többjüket az évek során kicserélték. 

A hely, még él, hogy miért nem tűnt el az enyészetben a válasz pofon egyszerű, minek menjen tönkre. Szerencsére vannak akik így gondolkodnak. Bár nem múzeum a volt vezetési pont, de látogatása nem lehetetlen.