Minden urbexelő álma, fotózás szempontjából a hazai téma kedvelőinek egy Szent Grálja. Bár témáját tekintve nem olyasmi ami konkrétan megdobogtatja a szívemet, de valljuk be, nem mindenhol lehet ilyen témát találni. Kapva a lehetőségen magam is fényképezőmmel a kezemben indultam el a helyszínre.
A terület őrzött, jelenleg is cégek bérelnek épületeket, illetve a MÁV továbbra is használja az egyik csarnokot!
Az Istvántelki Főműhely anno az egyik legnagyobb és legfontosabb vasúti járműjavító műhely volt Magyarországon. A főműhely Istvántelken, Budapest IV. kerületének egy városrészében található, mint sajnos sok minden az egykor volt dicsőséget ma már csak elképzelni lehet, bár a terület a mai napig működik valamilyen formában tovább, különböző cégek által és a MÁV is birtokolja az egyik nagy csarnokot és folyik a munka is benne, régi fénye már nem úgy pislákol mint egykoron. Azt persze tudni kell, hogy a 80-as évekre a gőzüzem véget érésével hazánkban, megszűnt Istvántelek főműhelyi kulcs szerepe, manapság pedig itt található a MÁV Nosztalgia Kft. műhelye, illetve a hazánkban a vasút pályákon futó motorvonatok, motorkocsik karbantartó csarnokai.
A csarnokon kívül van mit látni...
...de amiről igazán híres az bent az egyik régi csarnokban található.
A háború után átnevezték Landler Jenő Járműjavító üzemre, jó szocialist szokáshoz híven a név erősen köthető az akkori párt történelméhez:
"Vezető szerepe volt az 1918. évi júniusi politikai sztrájkban. A Magyar Nemzeti Tanács irodájának 1918. október végén lett a vezetője, 1919-ben a Tanácsköztársaság belügyi népbiztosaként működött. Áprilistól a belügyi, vasúti és hajózási népbiztosság vezetõje lett. Igen rövid ideig, 1919. július 7-tõl 1919. augusztus 1-jéig a MÁV elnökigazgatója volt. A Tanács Kormány lemondásakor Ausztriába emigrált, és ott az illegális kommunista mozgalom egyik szervezõjévé vált." - www.kosanyo.hu
A Főműhely 1963-ban (forrás fentrol.hu)
És 1979-ben (forrás fentrol.hu)
A csarnok kicsit közelebbről, szintén 1979-ben (forrás fentrol.hu)
A volt járműjavítót bejárva sok izgalmas témára bukkan az ember. Ilyen a külső részen látható, tárgyak, mozdonyok, vagonok.
Ez a jármű állítólag az Óbudai Szeszgyár mozdonya volt, ma BUSZESZ Rt néven Óbudán ugyanott működik mint anno 1867-ben létrehozták:
Gyanúsan Vörös Csillag "emlék":
A fenti jármű érdekes, az úgynevezett tűz nélküli gőzmozdonyok csoportjába tartozik, az ilyen mozdonyokat fokozottan tűzveszélyes üzemekben alkalmazták, ebben az esetben az óbudai szeszgyárban, de fegyver- és lőporüzemben, olajfinomítókban is üzemeltek ilyen mozdonyok. Ugye ahogy envében is benne van, tűz nélkül üzemelt, tehát hagyományos módszerekkel nem gyújthattak be. A megoldás abban rejlett, hogy általában a gyár saját kazánjából töltötték fel gőzzel a gépet, ami természetesen addig futott, amíg a gőz ki nem hűlt annyira, hogy már nem tudott tovább haladni.
A szeszgyár egy 1963-as fotón (forrás: fentrol.hu):
Menjünk tovább a történelemben, a háború utáni időket összefoglaló részlet:
A romeltakarítással egy időben kezdték meg a politikai munkát is. A nyilasokat azonnal eltávolították. Nem volt rosszabb a helyzet az István-telki Főműhelyben sem, ahol január 13-ától napi 10—12 órát dolgoztak. Megjavítottak 45 mozdonyt, 280 vagont, 30 személy- és csomagkocsit, ezenkívül részt vettek a Budapest—Vác vasútvonal helyreállításában is. Közben 70 000 lópatkót gyártottak. A MÁV dolgozóinak eredményes munkáját nagyszerűen dokumentálta a március 9-i napilapokban megjelent kis hír az új vasúti menetrend megjelentetéséről. Ez azt jelentette - ha természetesen rendkívül korlátozottan is -, hogy márciusban Budapest a felszabadított országrészekkel rendszeres vasúti összeköttetésben állott. - ROZSNYÓI ÁGNES Budapest hétköznapjai a felszabadulás után.
A járműjavító "fedetlen" területén található régi vagonok.
Valamiféle bunker a külső részen:
Régi óvóhelyek, ezek a dolgozóknak épülhettek:
Úgy tűnt ez a daru nincsen használatban:
És a főcsarnok amiről rengeteg fotó kering a neten:
Egy film is forgott itt, a Drága Elza! című filmben tűnik fel a csarnok...1:08-nál:
Ugye ismerős:
Deutsche Reichsbahn! Na de vajon melyik? Mert a neten talált adatok szerint a volt Harmadik Birodalom vasúthálózatát hívták így meg a volt NDK területén működőt is....az előbbi persze "ütne" nagyobbat:
Mozgó Posta:
Ezt sem most rakták "félre":
Épült 78 éve:
Épült 105 éve!
MÁV 326 sorozatú mozdony...ez a 267-es, az interneten fellelt adatokból tudhatóan, 1893-ban készült! Tehát 123 éve!
A 326, 267 Kónya Major mellett 1979-ben (Werner Brutzer fotója)
A fent látható 424, 005 Rákosrendezőn kb. 1987-1988 (dlaci69-2 feltöltő néven a flickr.com-ra):
MÁV 301 sorozat.
A 006-s a fellelt adatok szerint 1913-ban készült el. A Gőzmozdonyok index forumában talált bejegyzés alapján ezt lehet tudni még róla: "1964.11.19.-én lett selejtezve, majd fűtőgépként használták, végül a Debreceni Jjü udvarán tárolták."
A 006-s még működés közben. (Mágus23 névvel a Gőzmozdonyok index forumában feltöltve)
A védetté nyilvánítás célja az 1901 és 1903 között emelt MÁV Istvántelki Főműhely építészeti, technikatörténeti, iparművészeti értékeinek, berendezéseinek megőrzése. - 53/2011. (VIII. 25.) NEFMI rendelet
1948. DECEMBER UMFI MAGYAR FILMHÍRADÓ: A MÁV Istvántelki főműhelye az utolsó helyreállított 424es típusú mozdony átadása.
1946. JÚLIUS MAFIRT KRÓNIKA: Elkészült a tízezredik vasúti kocsi a MÁV Istvántelki Főműhelyében
Egyéb járművek a nagy csarnok körül:
A 1040-es, 2004. augusztus 8-án Miskolcon
A bejegyzés trackback címe: