Július 18-n nagy erők áttelepítése ment végbe a pápai bázisrepülőtérről, mint kiindulási pontról. A főerőt az olaszországi Vicenza mellől érkező 173. Légi Mozgékonyságú Dandár adta, hozzá csatlakozott még néhány NATO ország is, így a magyar bázisról, német és kanadai katonák is indultak, a bulgáriai Bezmer bázisra.
Eme bejegyzésben szeretném megmutatni ennek a rendkívül összetett ejtőernyős mozzanatnak a részleteit, ahogy a földön úgy a levegőben is.
Egy C-130H típusú szállító várakozik, majd 3 órával az indulás előtt a pápai betonon:
Az Egyesült Államokból összesen 11 C-130-s érkezett, hogy a több mint 3000 katonát és több tucat felszerelést Bulgáriába és Romániába átvigyék:
A július 18-ai nap célterülete a bulgáriai Bezmer melletti katonai repülőtér, a 18-ai napon nagyjából 700 katonát vittek egy körben a gépek:
Pápa-Bezmer, légvonalban úgy 900 kilométerre egymástól:
Órákkal az indulás előtt megkezdődik a katonák felkészítése, 700 embernél ez nem kis logisztikát jelent:
Van aki már várja az indulást, jól láthatóan mást még készítenek fel:
A 173. Légi Mozgékonyságú Dandár felvarrója:
Nagyjából 32 fokos meleg nem segíti az embert, hogy lélekben felkészüljön az ugrásra, jól láthatóan a rendkívül sok felszerelés is ez ellen dolgozik, a beton alulról plusz rátesz erre:
Utolsó simítások:
Főernyő, tartalékernyő, a katona egyéni felszerelése és a fegyvere, ez nagyjából 80-100 kg:
Az arcokon a várakozás pillanatait lehet látni:
Nagy a felelőssége a Jumpmaster vagyis Ugratómesternek, hogy a rábízott katonák felszerelése hibátlanul működjön:
3 db UH-60M Black Hawk helikopter a Black Swan keretében van itt:
Kanadai megfigyelő:
Német megfigyelő:
Olasz katona:
Az új és a régi irányítótorony Pápán:
Mindenki a földre rogyva várja, hogy a gépekbe üljön:
Olasz katonák segítik egymást:
Mennyi az annyi? Hány db C-130-s van a fotón?
AFRC - Air Force Reserve Command (Légierő Tartalék Parancsnokság):
Directed Infrared Countermeasures System (DIRCM) - Irányított Infravörös Ellenintézkedés, a gép hátsó részén:
Besugárzásjelző és rakétaindításra figyelmeztető rendszer a farokrésznél:
A gépek egy része az Illinois Légi Nemezeti Gárdától jött, a 169. Légi Szállító századtól:
Ez a gép az Illinois állambeli Peoria város melletti bázisról jött:
Ben Hodges altábornagy, az Európában állomásozó amerikai haderő főparancsnoka:
Két C-17 és egy USAFE Learjet 35:
A Nehéz Légiszállító Ezred (HAW) 03-s oldalszámú gépe, a mai napon ő volt a gépünk:
A C-17-s gépet 4 db Pratt & Whitney PW2000 hajtómű viszi előre:
A másik kijelölt C-17-s a 02-s volt, a 01-s nem volt a bázison:
A raktér:
A C-17-ben összesen 80 katonát lehet szállítani a kialakított üléseken, a képen az 503. gyalogezred, 1. légi zászlóalj katonái láthatóak:
Végre kényelmesen tudnak ülni, a fáradság ilyenkor eluralja az embert:
Minden egyes oldalra mozgás, kényelmetlenné teszi az ülést, ilyenkor egy kis külső segítség nem árt:
Everything is all right:
Hamarosan felszállás, a feszültség veszi át a hatalmat az arcokon:
Vagy csak egyszerűen alszik az ember, a sisak jól jön ilyenkor:
A gép személyzete egy utolsó tanácskozáson, középen egy svéd őrnagy, jobbra a gép parancsnoka:
A gép parancsnoka a jobbra látható Antonio Paparella szakaszparancsnokkal beszéli meg a dolgokat:
Norvég C-17-s fedtehcnikus:
A Swift Response gyakorlat nem hivatalos felvarrója:
Az olasz katonákon is kijön a fáradság jelei:
A katonák között hölgyek is voltak:
A gép hamarosan indul:
Mivel a gépnek 3 kis ablaka van a felszállás nem látványos, majd 30 perccel később az első fotó már utazómagasságon készült:
Nagykikinda (szerbül Кикинда / Kikinda) város és község (járás) Szerbiában:
Mercyfalva, a romániai Bánsági régióban:
A pilótafülke, rendkívül tágas és jó a kilátás:
A pilótafülke szintjén, van egy kis ablak mely a tehertérre néz:
Kitekintés balra, alattunk Románia:
A Crew Chief - a kabinszemélyzet csoportfőnöke a tehertér szintjén van:
A parancsnokok felkészítése az ugrásra:
Brit megfigyelők is voltak, a zászló alatt a Brit Légi mozgékonyságú alakulatok címere látható:
Smink katona módra:
Utolsó tanácsok/tippek/ötletek a katonáknak, a parancsnok lelkesít ha kell:
Közel az ugró zóna, a katonák már lábon:
Utolsó utáni ellenőrzés, minden oké?
Ajtó nyitva, a C-17-nek mind a két oldalsó ajtajánál egy-egy féklap van, ami ilyenkor a légellenállást csökkentve, segítse a kilátást, mint ahogy a fotón is látszik:
A két teher egy-egy aknavetőt rejt magában, a gépen tartózkodó szakasz egyetlen nehéz fegyvere:
Pillantás Bulgáriára:
Az első kör kint, itt azok láthatóak akik nem tudtak akkor kiugrani, az alig 10 másodperces ablakon nem ment ki a tervezett létszám:
Neked se sikerült?
Azért nincsen csüggedés, legbelül tudják nincsen sok hátra:
Kitartás!
Második kör:
Az arcokon már a fájdalom is kijön, már fél napja több tucat kilónyi felszerelés terheli őket:
És elindul a második kör:
És itt elment mindenki:
Vagyis nem....egy ember még maradt ő az egyik parancsnok:
A másik oldalon viszont négy ember maradt, lesz egy harmadik kör is:
Rendben mindenki elhagyta a gépet, probléma nem merült fel, ismét eltelik vagy 30 perc, a gép újra utazómagasságon:
A lemenő nap fénye besüt a fülkébe:
Kalocsa balra, a volt katonai reptér is látszik:
A Paksi Atomerőmű:
A Csepel-sziget déli vége, a Ráckevei (Soroksári)-Duna találkozása a Duna főágával:
Esti fények, de a látóhatáron még a nap fénye látszik:
A 02-s gép mögött egy amerikai C-17-s látszik, amelyik a 446. Légiszállítású Ezredtől jött:
A gépek megérdemelt pihenőjüket töltik, másnap azonban hajnalban ismét megtették ezt az utat:
Az esemény videó formátumban:
Az eseményen való részvételt köszönöm az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének, a Magyar Honvédségnek és az MH Pápa Bázisrepülőtérnek, valamint a Veol.hu-nak:
A bejegyzés trackback címe: