RAF Uxbridge nekünk magyaroknak nem sokat mond, de egy Brit állampolgárnak sem sokkal többet, viszont a jártasabbak annál többet tudnak erről a helyről, mely helyszínt nemcsak a történelmi könyvekből ismerhetjük, de erről egy picit később. Amikor lehetőségem volt nemrég Londonba menni (igen a helyszín amiről írok ott van), azon nyomban utána olvastam az egésznek mennyire látogatható. Szerencsére személyem is, mint civil is megtekintheti eme történelmileg fontos helyszínt.

Uxbridge a neve előtti akroním szóból kifolyólag érthetően a Royal Air Force, azaz a Királyi légierő kötelékéhez tartozott, ám a területen a laktanya kivételével, nem volt sem repülő, sem kifutópálya. Az egységek melyek itt állomásoztak, a Légierő katonai rendészetéhez tartozott, továbbá a RAF egyik zenekara is.

Ám jelentősége a helynek nem abban rejlik amit látunk, hanem amit nem, és jobban kimondva ami a föld alatt van. A II. világháború kitörése előtt, az illetékesek minden egyes az ország védelmét szolgáló vadászcsoportnak egy védett irányítási pontot kezdett el kialakítani. A 11. Vadászcsoport, Keith Park parancsnoksága alatt védte a háborúban London-t és Dél-Angliát, pontosan tudva, hogy háború esetén ezek az egységek jelentős szerepet fognak kapni a partvonal védelmében, de legfontosabb céljuk a főváros ellenőrzése lesz. Ezek a félelmek 1940-re hatványozottan igazolódni látszódtak, azok döntéséhez akik a bunker "megtervezésében" jártak élen.

A bunker lényegében a laktanya területén volt-van, az egészet 1938-ban kezdték el építeni, 20 méterrel a föld alatt, az akkori mércével nézve ellenálló volt minden addig ismert bomba közvetlen becsapódása ellen. Befejezése néhány nappal Lengyelország megtámadása elött jött létre.

Amikor Franciaország elesett, a Luftwaffe kulcsfontosságú repterekhez jutott Anglia közelségében, ám amikor a RAF a legsebezhetőbb volt, nem támadtak a németek, idő adva a reorganizációnak. An Angliai Csata 1940.07.10-én kezdődött amikor a Német Légierő a csatornán támadta a brit konvojokat és a dél-angliai partokat. A bunker jelentősége, természetesen napokkal később a Sas Napján teljesedett ki, amikor a németek a RAF repterei kezdték el bombázni.

A fényképek alapján megpróbálom viszonylag egyszerűen elmagyarázni a bunker működését.

A középen lévő térképen, a 11. Vadászcsoport szektorai láthatóak Észak-Franciaország térképével együtt.

- A térképen lévő "jelek" az adott körzetben lévő földi megfigyelők vagy a radarok által bemért közelgő célpontok mozgását, körülbelüli méretét jelentették a Uxbridge-be, ahol is a többnyire hölgy "dolgozók" a térképen megjelenítették az ellenség, vagy a saját gépek irányát és az ellenség esetén a becsült darabszámát, továbbá saját részről a század számát.

- A falon látható a vadászcsoportba tartozó repterek neve, alatta vannak a vadászszázadok, a minden századhoz tartozó függőleges jelző falon olyan adatok vannak mint, "felszált", "landolt", "feltöltés alatt", "harc éríntkezésben" és a többi.

- A falon lévő adatok alapján tudták melyik egységet kell bevetni-mozgatni, melyik egység van feltöltve, melyik egység tér vissza bevetésről. A fal alsó részén olvashatták le az adott reptér és környékén az időjárást, a gépek és pilóták számát.

A Királyi páholy a terem oldalában.

A felső szinten voltak a Légierő, a Haditengerészet és a Hadsereg közvetítő tisztjei akik a térkép és a falon lévő információk alapján tudtak döntéseket hozni. Ezen a szinten ma múzeum van, eredeti relikviákkal, ruhákkal, makettekkel dokumentumokkal és fotókkal. A múzeum minden egyes darabját adományozzák, vagy a két kurátor gyűjti. Pl. az egyik érdekes darab az 1969-es Angliai Csata című filmhez írt zenének eredeti bakelit lemeze, vagy éppen azok az eredeti fotók-emléktárgyak amiket az akkori Luftwaffe ma is élő pilótái adományoztak a múzeumnak.

A 8-ik perctől érdemes nézni.

A látogatás csak előre bejelentkezés alapján történik, a központból a Picadilly Line metróvonallal tudunk kijutni közvetlenül Uxbridge-be. A végállomáshoz érve 10 perc gyaloglás kell még e helyszínhez, a mellette lévő épületben találjuk mindig a két kurátort.

A háború során Chruchill többször is látogatást tett a bunkerben, ahogy a királyi pár is. Bár ők csak háromszor, a nekik erre kialakított királyi páholyban. Churchill 1940.08.16-án ezen e helyszínen mondta egyik legjelentősebb mondatát a történelem során, melyet négy nappal később megismételt a Parlamentben:

"Soha az emberi konfliktusok történetében nem fordult elő még, hogy ily sokan köszönhetnek, ily sokat, ily keveseknek."

Ha kijutunk, mindenképpen számítsunk rá, hogy 2 órát töltünk a helyszínen. A bunkerben egészen a háború végéig harckészültség volt, emberenként 20 órás műszakkal kellet számolni az első években. A győzelem napja után nem sokkal adták le a készültséget és veszítette el a jelentőségét. Végül 1974-ben döntöttek úgy, hogy a helyszínt felújítják az utókornak. A központi teremben az adatok melyeket a falon és a térképen látunk az 1940.09.15-ei nap reggelén a központba jelentett információk alapján rekonstruálták.

RAF Uxbridge elérhetősége.