Hazánkban az itt állomásozó Szovjet Hadsereg részére létrehoztak egy föld alatti frontvezetési pontot, a háború kitörésének idejére, hogy a katonai vezetők onnan irányíthassák, vezethessék le az elgondolhatatlant, egy háborút. 1990 év végén hagyták fel a szovjetek. A környékbeli falvakban jártak természetesen a szóbeszédek, hogy vajon mit rejthet a föld mélye? Atomsilót? Valamit itt hagytak a Szovjet katonák? Mit rejt a föld, már ha ott van valami elásva? A szovjet katonai vezetés a kivonulás idején elrendelte a bejáratok lezárását és bedózerolását. A környékbeli városi vezetők 1992-ben rendelték el a bunker és a laktanya feltárását, ekkor derült fény a helyszín titkára. 

A műholdfelvételen a nagyteveli laktanya és az álltalam "rárajzolt" föld alatti bunkerrendszer. (3D bunker rajz via Kizmus Szabolcs.)

A laktanyához vezető utat soha nem aszfaltozták le, de még beton út sem vitt fel, elkerülve a kíváncsi kémrepülők szemeit, de még a legkisebb gyanút is elkerülve a nem ott élők számára. Egy az erdőbe vezető aszfaltozott út gyanús lehetne.

Korabeli MTI fotó amikor a Magyar Honvédség kijelölt egységei 1992 április 8-án felnyitották a bunker egyik bejáratát:

Persze ma már tudjuk mi volt, az alakulat postaszáma is megvan - csak úgy mint a Néphadsereg, a Szovjet alakulatok sem használtak hivatalosa alakulat megnevezést, hanem egy több számjegyű sorszámot, az-az postafiók számot használtak. Van pár fotó is ami napvilágra került, itt szolgált katonák írnak orosz oldalakon az itt töltött időkről, levéltári adatok kerültek nyilvánosságra, hazai kutatók éveket töltve derítettek fényt az egyes épületek céljairól. Ugyanakkor a helyet még mindig áthatja a titkosság ereje, vannak akik többet látnak itt mint egy sima bunkert. Valóban van pár kérdőjel amire nincsen konkrét magyarázat, de egy biztos, atom silók nincsenek itt betemetve. 

A területen anno egy nagy lő és gyakorló tér volt, a vezetési pont megnyitása után is működött, majdnem Bakonyjákóig elnyúlt:

A lakókörlet és irodák épülete.

Kép forrása: Petőfi Népe, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

Az életfeltételeket többek közt önálló áramfejlesztő, szűrővel ellátott levegőztető, saját ivóvíz bázisa is volt a laktanyának:

A vandalizmus jelei mellett, a Katasztrófavédelem és a környékbeli Tűzoltóság alakulatai gyakorolnak itt minden évben. A 2006-ban bekövetkezett műegyetemi lőtértűz tanulságai alapján a tűzoltó és a katasztrófavédelem állományait fel kell készíteni az alapos, zárt térben keletkezett tűz eloltására. A falakon lévő korom egy-egy ilyen gyakorlat nyomán maradt meg.

Az antenna árbóc itt tudott kibújni:

Az alábbi bejegyzést az egyik orosz forumban találtam. Ebből kiderül, hogy eme vezetési pontnak Гвоздевой, az-az köröm/szeg volt a hívójele, az objektum a föld alatti kábelen egy másik objektumnak továbbította a híradást, az meg az éterbe. 

Az ellátást, az őrzés-védelmet a több mint 200 hektár alapterületű, több tucat épületből álló, helikopterleszállóval is felszerelt felszíni laktanyában dolgozók szervezték meg. A folyosók, speciális helyiségek vasbeton elemei előregyártottak, kialakításuk a metróéra emlékeztető alagútforma. Az építésnél felhasznált több ezer köbméter beton jó pár méter metróvonal megépítésére lenne elegendő. A bunkert nagyjából 10-20 méter föld borítja, amely egy esetleges atomtámadás ellen nyújtott védelmet, bár ennek nagy része rá van "húzva" és a hiedelemmel ellentétben nem teljes terjedelmével van a föld alatt. 

A térkép szoba, irányító terem.

Nem tudni pontosan mennyi mindent hagytak hátra 1990 után, az épületek milyen minőségben maradtak meg. Gyanítható, hogy a föld alatti bunkerben lévő technikai eszközöket elvitték, az olyan dolgok mint a szellőző rendszer maradhatott, ám többségében csak betonfalakat hagytak maguk mögött. Sajnos az elmúlt években a hely teljesen tönkre ment, a neten található kisebb hírmorzsákból tudni, hogy javasolták régebben levéltár, speciális raktár, értékmegőrzés, kiállítás, pince de akár gombatermesztő helyszín üzemelésére. 

Az egyik tiszti lakás. 

A közkatonák hálókörlete. 

Lépcsőház a 2. emeletről.

Az étkezde bejáratánál lévő kézmosó.

Az étkezde.

Az erdőben sok géppuska fészkek és nyomsávval ellátott drótkerítés védte a kíváncsiskodók elől a területet. A föld alatti rész egy L alakot formál a hosszabik oldala nagyjából 180 méter a kisebbik szára pedig 80 méter körül van. A hosszabbik folyosóval párhuzamosan volt egy szerviz folyosó az rendkívül szűk volt, ahol a különböző rendszerek, víz és szellőző elemei futottak végig.

Az egyik helyiségben valaki megpróbált egy nagyobb gödröt ásni, ennek vicces története van, ugyanis annó elterjedt, hogy a bunker több mint egy szintből áll, így valaki elkezdett ásni hozzá. Természetesen semmi sikerrel.

Lent a föld alatt van egy befalazott ajtó vastag betonnal kitömve. A szokásos vajon mi lehet mögötte és miért falazták be kérdések ilyenkor feltörnek az emberben, szintén nyoma van annak, hogy valaki próbálkozott a bejutással.