A kezdeti P-12 ("Spoon Rest A") két darab Zil teherautóra lett kialakítva, de későbbi verziója - amivel jelenlegi cikkben is foglalkozom - P-12NP ("Spoon Rest B"), a radar antenna egy külön tréleren lett kialakítva, hogy így segítse a kihelyezést távolabb a komplexum többi részétől. Az ez utáni platform a P-12NA már visszatért a legelső verzióhoz. 

A 12 db (6 fent-6 alul) Yagi antenna. 

VHF adó, a lenyitott fedél mögött a generátor. 

Balra magassági indikátor kijelzője. Felette a vevő, mellette a kis fehér LED vezérlő. Jobb oldalt a terv indikátor. A két indikátor között lentebb a kerek eszköz a szögmérő. Ennek balra a magassági indikátor alatt a kapcsolópult. A szögmérőtől jobbra a beállító panel.

P-12-es indikátor működés közben.

Az úgynevezett "War of attrition" háború 1967-től a Hatnapos háború végétől egészen 1970-ig tartott. Az egyiptomiakat továbbra is a Szovjetek támogatták fegyverrel, melyre az izraeli titkosszolgálat is fente a fogát. Izrael már a Hatnapos háborúban is elfogott az egyiptomiak által használt eszközöket, hogy jobban megismerje az ellenséget, illetve az elfogott radar technika beszerzése által, növelni tudják a légvédelem elleni harcot. Igen rövid idő alatt a Légierő hatalmas erőfölényre tett szert, de 1969-re az elektronikai háborúban vesztésre álltak, a trükkök amiket kitanultak már kevésbé voltak hatásosak, és az izraeli támadásokat, igen aktívan visszaverték.  

A háborúk és konfliktusok során több technika is izraeli kézre került. Az alábbi P-12 a légierő múzeumában látható.

Modernebb radar technika érkezett Egyiptomba, és ennek híre hallatán Izrael komolyan neki kezdett a fenyegetettség ellensúlyozására. A változás akkor történt amikor egy 1969. szeptemberi akció során egy elpusztított radar komplexum hamar ismét üzembe került. Izrael előszeretettel használt Szovjet gyártású – egyiptomi felségjelű – páncélozott járműveket titkos akciók során, hogy több órát ellenséges területeken tudjanak tölteni. Egy ilyen akció után az elpusztított radar újra üzembe került, és a felderítések kimutatták, hogy egy új, P-12-es radar került Ras-Arab városa mellé. Első alkalommal légitámadással próbálkoztak ám a támadó köteléket megállították az utolsó pillanatban és egy ötlettől vezérelve a radar megszerzésére tettek fel mindent.  

Eredeti felvételek az akció során.

Az akciót „Rooster-53” névre keresztelték, és az egészet alig pár nap alatt tervezték meg, melynek kezdetét december 24-re tűzték ki. A legfelsőbb vezetés engedélye után, a csapatok hamar gyakorlatba kezdtek, és a technikusok korábban elfogott radarokon gyakorolták a szétszerelést. A feladatra az újonnan beszerzett CH-53-as helikoptereket jelölték ki. 

A sikeres akció után mindent azonnal titkosítottak, de a politika és a katonai vezetés úgy döntött, hogy egy hétre rá publikussá teszik a teljes hadműveletet. A radart kivizsgálásra elküldték, és sikeres teszteket hajtottak végre, mellyel nagy előnyre tettek szert az egyiptomi légvédelem ellen és további ellenintézkedéseket sikerült kidolgozni, ezzel kivívva a Szuezi-csatorna felett az ellenőrzést. A radart a tesztek után az Egyesült Államoknak adták át. 

Egy ilyen Super Frelon vitte a katonákat Egyiptomba.

Az akció végrehajtása térképen.

Ras Gharib városa mellett a mai napig az egyiptomi légvédelem üzemeltet, egy rt. századot, melynek tagja egy P-18 radar is, mely a P-12 modernebb változata, utóbbit az 1969-es akció során sikerült kézre keríteni.