Az 1957-1960 közötti években a Magyar Honi Rádiótecnikai Csapatok újraszervezése során, több új Rádiótechnikai Század alakult meg, melyek között szerepelt a Velence melletti 54/8. Honi Rádiótechnikai Század. 

A laktanya a Google Earth fotóján. A nagyobb elkerített rész a laktanya, a bevezető úton volt az adóház, a laktanyától délre pedig a vadászirányítás.

A század 1961-től üzemelt és 1996. szeptember 16-án szüntették meg.

A területet 2 éve egy cég kapta meg, aki elkezdte rendbe hozni a régi laktanyát, remélhetőleg 1-2 éven belül megújul pár épület.

Az ÜTI szoba...mivel könnyen belátható volt a bevezető út, ezért az akkor szolgálatban lévők könnyen riasztani tudták a többieket elöljáró esetén. 

Az ÜTI szoba kulcs szekrényében még voltak emlékek, egy része a velencei emlékmúzeumban remélhetőleg kiállításra fog kerülni. 

Egy szép parkosított rész, két oldalán épületek, középen a szökőkút, igazi idillt kölcsönöz a helynek, nem sejtve a katonai jelentőségét. 

A laktanya 100-150 embernek adott otthont, akikkel beszélni tudtam szerették a katonák ezt a helyet, ráadásul ahogy ők mondták, az ő idejük alatt jó parancsnokok voltak. 

A dísztribün.  

A legénységi épületben, eme ajtó mögött a vetítő terem volt, a fal másik oldalán pedig a kultúr szoba.

Egy letűnt kor emléke. 

Rengetegen szolgáltak eme felirat kíséretében.

A régi harcálláspont, máshol nem nagyon láttam, hogy megmaradt volna, egyedül Katafán találtam hasonlót. 

Valószínűleg az aggregátor fedezéke a harcállásponthoz.

Gépkocsi szerelő műhely. 

A vadászirányítás központja volt, VP-11 és VP-01 komplexumokkal. Előbbi egy automatizált műszeres vadászrávezető rendszer, utóbbi pedig a kismagasságú célokra specializált rádiótechnikai századok automatizált vezetési pontja volt, ez továbbította az adatokat a feldolgozás után a harcálláspontokra. "Az információ továbbítás modernizálása érdekében 1969-ben az egység fel lett szerelve felautomatizált adattovábbító berendezéssel, ezzel egy időben telepítésre került egy FÁZA berendezés is, mely az elsődleges légihelyzet információkat az MN 104. honi légvédelmi rakétaezred harcálláspontjára (Budapest) továbbította." - Hadtörténelmi Levéltár és Irattár

104. honi légvédelmi rakétaezred harcálláspontja Nagytarcsán (1961-1983) majd Sárbogárdon (1983-1991) volt. 

Az újabb harcálláspont bejárata. 

A tervtábla melyre vizuálisan rajzolták fel a felderített légi célokat. 

A kölönböző riasztási fokozatok. 

Gépkocsi mosó. 

És a P-14 radar helye.

A P-14 egy nagytávolságú radar volt, a velencei egység, a Rómából felszálló gépeket, 3000 méteres magasságon már látta, ez az adat igen jól jelzi a radar teljesítményét. "1967-ben 1db P-14-es rádiólokátor és 1db PRV-11-es magasságmérő rádiólokátor állomás került telepítésre, de ezek harcrendbe állítása áthúzódott az 1968-as évre." - Hadtörténelmi Levéltár és Irattár

A P-18, kis magasságú lokátor helye. A pár méteren repülő helikoptereket is igen jól lehetett látni vele.

P-18 lokátor.

Az egyik PRV magasságmérő radar dombja, ma már egy dzsungelre hasonlít, a dombra felvezető lépcsőn már nem lehet közlekedni.

Ez már egy másik PRV magasságmérő dombja...

...és annak fedezéke. Egy csörlő segítségével tudták a fedezékbe leengedni. A jelenlegi tulajdonos egy Kamov helikoptert tárol benne. 

A PRV-11 lokátornak aggregátorai itt álltak bent. A domb tetején volt a radar. 

A PRV magasságmérő, ebből kettő darab volt a laktanyában, egy mindig működött. 

A P-37 lokátornak a dombján körbe nézve nem sokat látunk a sűrű növényzettől, szembe azonban kivehető annak fedezéke. 

A P-15-ös lokátor. Ilyen is volt a laktanyában.

Bednár Gábor fotóján pedig a P-15, 1987-ből, Velencén. 

Tóth Gábor felvételei a velencei laktanyáról, 1995: