Július 18-n nagy erők áttelepítése ment végbe a pápai bázisrepülőtérről, mint kiindulási pontról. A főerőt az olaszországi Vicenza mellől érkező 173. Légi Mozgékonyságú Dandár adta, hozzá csatlakozott még néhány NATO ország is, így a magyar bázisról, német és kanadai katonák is indultak, a bulgáriai Bezmer bázisra. 

Eme bejegyzésben szeretném megmutatni ennek a rendkívül összetett ejtőernyős mozzanatnak a részleteit, ahogy a földön úgy a levegőben is.

Egy C-130H típusú szállító várakozik, majd 3 órával az indulás előtt a pápai betonon:

Az Egyesült Államokból összesen 11 C-130-s érkezett, hogy a több mint 3000 katonát és több tucat felszerelést Bulgáriába és Romániába átvigyék:

A július 18-ai nap célterülete a bulgáriai Bezmer melletti katonai repülőtér, a 18-ai napon nagyjából 700 katonát vittek egy körben a gépek:

Pápa-Bezmer, légvonalban úgy 900 kilométerre egymástól:

Órákkal az indulás előtt megkezdődik a katonák felkészítése, 700 embernél ez nem kis logisztikát jelent: 

Van aki már várja az indulást, jól láthatóan mást még készítenek fel:

A 173. Légi Mozgékonyságú Dandár felvarrója:

Nagyjából 32 fokos meleg nem segíti az embert, hogy lélekben felkészüljön az ugrásra, jól láthatóan a rendkívül sok felszerelés is ez ellen dolgozik, a beton alulról plusz rátesz erre:

Utolsó simítások:

Főernyő, tartalékernyő, a katona egyéni felszerelése és a fegyvere, ez nagyjából 80-100 kg: 

Az arcokon a várakozás pillanatait lehet látni:

Nagy a felelőssége a Jumpmaster vagyis Ugratómesternek, hogy a rábízott katonák felszerelése hibátlanul működjön:

3 db UH-60M Black Hawk helikopter a Black Swan keretében van itt:

Kanadai megfigyelő:

Német megfigyelő:

Olasz katona:

Az új és a régi irányítótorony Pápán:

Mindenki a földre rogyva várja, hogy a gépekbe üljön: 

Olasz katonák segítik egymást:

Mennyi az annyi? Hány db C-130-s van a fotón?

AFRC - Air Force Reserve Command (Légierő Tartalék Parancsnokság):

Directed Infrared Countermeasures System (DIRCM) - Irányított Infravörös Ellenintézkedés, a gép hátsó részén:

Besugárzásjelző és rakétaindításra figyelmeztető rendszer a farokrésznél:

A gépek egy része az Illinois Légi Nemezeti Gárdától jött, a 169. Légi Szállító századtól:

Ez a gép az Illinois állambeli Peoria város melletti bázisról jött:

Ben Hodges altábornagy, az Európában állomásozó amerikai haderő főparancsnoka:

Két C-17 és egy USAFE Learjet 35:

A Nehéz Légiszállító Ezred (HAW) 03-s oldalszámú gépe, a mai napon ő volt a gépünk:

A C-17-s gépet 4 db Pratt & Whitney PW2000 hajtómű viszi előre:

A másik kijelölt C-17-s a 02-s volt, a 01-s nem volt a bázison:

A raktér:

A C-17-ben összesen 80 katonát lehet szállítani a kialakított üléseken, a képen az 503. gyalogezred, 1. légi zászlóalj katonái láthatóak:

Végre kényelmesen tudnak ülni, a fáradság ilyenkor eluralja az embert:

Minden egyes oldalra mozgás, kényelmetlenné teszi az ülést, ilyenkor egy kis külső segítség nem árt:

Everything is all right:

Hamarosan felszállás, a feszültség veszi át a hatalmat az arcokon:

Vagy csak egyszerűen alszik az ember, a sisak jól jön ilyenkor:

A gép személyzete egy utolsó tanácskozáson, középen egy svéd őrnagy, jobbra a gép parancsnoka:

A gép parancsnoka a jobbra látható Antonio Paparella szakaszparancsnokkal beszéli meg a dolgokat:

Norvég C-17-s fedtehcnikus:

A Swift Response gyakorlat nem hivatalos felvarrója:

Az olasz katonákon is kijön a fáradság jelei:

A katonák között hölgyek is voltak:

A gép hamarosan indul:

Mivel a gépnek 3 kis ablaka van a felszállás nem látványos, majd 30 perccel később az első fotó már utazómagasságon készült:

Nagykikinda (szerbül Кикинда / Kikinda) város és község (járás) Szerbiában:

Mercyfalva, a romániai Bánsági régióban:

A pilótafülke, rendkívül tágas és jó a kilátás:

A pilótafülke szintjén, van egy kis ablak mely a tehertérre néz:

Kitekintés balra, alattunk Románia:

A Crew Chief - a kabinszemélyzet csoportfőnöke a tehertér szintjén van:

A parancsnokok felkészítése az ugrásra:

Brit megfigyelők is voltak, a zászló alatt a Brit Légi mozgékonyságú alakulatok címere látható:

Smink katona módra:

Utolsó tanácsok/tippek/ötletek a katonáknak, a parancsnok lelkesít ha kell:

Közel az ugró zóna, a katonák már lábon:

Utolsó utáni ellenőrzés, minden oké?

Ajtó nyitva, a C-17-nek mind a két oldalsó ajtajánál egy-egy féklap van, ami ilyenkor a légellenállást csökkentve, segítse a kilátást, mint ahogy a fotón is látszik:

A két teher egy-egy aknavetőt rejt magában, a gépen tartózkodó szakasz egyetlen nehéz fegyvere:

Pillantás Bulgáriára:

Az első kör kint, itt azok láthatóak akik nem tudtak akkor kiugrani, az alig 10 másodperces ablakon nem ment ki a tervezett létszám:

Neked se sikerült?

Azért nincsen csüggedés, legbelül tudják nincsen sok hátra:

Kitartás!

Második kör:

Az arcokon már a fájdalom is kijön, már fél napja több tucat kilónyi felszerelés terheli őket:

És elindul a második kör:

És itt elment mindenki:

Vagyis nem....egy ember még maradt ő az egyik parancsnok:

A másik oldalon viszont négy ember maradt, lesz egy harmadik kör is:

Rendben mindenki elhagyta a gépet, probléma nem merült fel, ismét eltelik vagy 30 perc, a gép újra utazómagasságon:

A lemenő nap fénye besüt a fülkébe:

Kalocsa balra, a volt katonai reptér is  látszik:

A Paksi Atomerőmű:

A Csepel-sziget déli vége, a Ráckevei (Soroksári)-Duna találkozása a Duna főágával:

 Esti fények, de a látóhatáron még a nap fénye látszik:

A 02-s gép mögött egy amerikai C-17-s látszik, amelyik a 446. Légiszállítású Ezredtől jött:

A gépek megérdemelt pihenőjüket töltik, másnap azonban hajnalban ismét megtették ezt az utat:

Az esemény videó formátumban:

Az eseményen való részvételt köszönöm az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségének, a Magyar Honvédségnek és az MH Pápa Bázisrepülőtérnek, valamint a Veol.hu-nak: