Budafok egyik kis utcájában épült kb 1971-74 között a bejegyzésben látható óvóhely. Az évszázadok során a kőbányászat révén keletkezett rengeteg járat a környéken, a neten talált adatok szerint ezek a járatok több mint 100 km-er hosszúak, az évek előrehaladtával az üregekbe, járatokba pincészetek települtek - egyébként a mai napig is van néhány működő - , anno a helyi és a Buda környékén termett szőlő feldolgozása, érlelése folyik bennük, gondolom ma is az működik.
Tulajdonosa, fenntartója nem ismert. Kb 2014-ben a kerületi önkormányzat vette át, majd hamarosan eladásra hirdette meg. Az óvóhely kialakításának miértje sem ismert, hisz a közelben nincsen számottevő ipari létesítmény, közintézmény, mely indokolta az életvédelmi létesítmény megépülését. Ahogy a környékbeli pincék, eredetileg szintén borospince volt - erre bent bizonyítékok is találhatóak - mészkőbe vájva, 4 ágból áll, helyszínrajzok szerint valaha összeköttetésben volt 2 ponton is a szomszédos járatokkal.
Átjutva az első ajtón, kusza labirintus kezdődik:
Szellőző:
Helyszínrajz a bejegyzésben szereplő óvóhelyről, jól látható, hogy közvetlenül mellette minden irányban van egy nagy pince rendszer:
Túlnyomáskibocsátó szelepek:
Zegzugos bejutás:
Balra az egyik napitartály - ivóvíz - szobája, mellette már az egyik állandó szoba:
Az állandó szoba, jól látható, hogy a folyosó milyen hosszú, és felosztva vannak a szobák, a falakon a szellőző rendszer csövei láthatóak:
A toalett szobáknál tőzeg toalett volt, nem valódi WC, ám a toalett szoba előterében levő vízcsapok alatt volt szennyvíztartály, melyből kézi munkával vagy elektromos géppel lehetett a városi szennyvízcsőbe szivattyúzni a vizet:
Feltöltő és szennyvíz szivattyú kapcsolók:
A levegő szellőztető rendszer, ebből kettő van, ez az első:
Aggregátor hiányában, külső áram forrás hiánya esetén kézi erővel lehetett szűrni a levegőt:
RP-100-as szűrberendezések:
E táblázat szerint 1989 november 4-n volt egy ellenőrzés vagy próba üzem?
Tartalék helyiség, a feliratok szerint:
Egy másik vészkijárat:
Itt már jobban olvasható:
Az óvóhelyre való átalakításkor meghagyták az eredeti üvegcsempével burkolt cementhordókat, melyek szintén tartózkodó szobák lettek. Csupán a hordófenék díszítését verték le, és falazták le a hordófenék bejáratát, nyílásait:
Itt jól látható mekkora a folyosó:
Az elektromos kábelek:
Szívószűrő:
Még egy mellékhelyiség:
Vészkijárat:
Egy másik légszűrőt rejtő szoba, ha megnézzük a födémét poroszsüveges boltozással erősítették meg utólag, valószínűleg a csöpögés és általános védelem miatt, ez a második szoba:
Oxigénpalack, rajta a töltés dátumával, további de halványabb beütések láthatóak rajta minden bizonnyal az ellenőrzések során kerültek rá:
Noha nem találtuk egyértelműen, az ott maradt tájékoztató tábla szerint volt mentesítő is az objektumban:
Mosdó:
A kijárat belülről nézve:
A bejárat a szabadtérben:
Köszönöm Halász Bálintnak aki a környék történelmével foglalkozik, és aki eme helyszín információjával is ellátott, illetve a jelenlegi tulajdonosoknak is.
A bejegyzés trackback címe: