1961-től kezdődően a Magyar Néphadseregben megkezdődött egy szervezeti és anyagi-technikai fejlődés. Ennek okán persze a hadsereg nagy létszámot igényelt. Végül a következő dolgokról döntöttek a hadsereg vezetésében. 

A következő években a hátországi és a szárazföldi csapatok fejlesztésére kellett a legfőbb hangsúlyt fordítani. És bár Tapolca földrajzilag nem ebben a katgóriába tartozott, de ennek keretében állították fel a tapolcai hadműveleti-harcászati rakétadandárt, és ugyanekkor később hat db harcászati rakétaosztályt az ország különböző helyőrségeiben.

11. harckocsi hadosztály, 31. harcászati rakéta osztály, Tata

8. gépesített lövész hadosztály, 38. harcászati rakéta osztály, Tapolca

9. gépesített lövész hadosztály, 13. harcászati rakéta osztály, Nagykanizsa

7. gépesített lövész hadosztály, 28. harcászati rakéta osztály, Szentes

4. gépesített lövész hadosztály, 92. harcászati rakéta osztály, Jászberény

15. gépesített lövész hadosztály, 94. harcászati rakéta osztály, Nyíregyháza

A tapolcai rakéta dandár, az akkori poltikai és katonai gondolkodásnak megfelelően az „5. önálló harckocsiezred” nevet kapta, a rakétaosztályok pedig „harckocsi felderítő zászlóalj” megnevezéssel szerepeltek. Ezen alakulatok természetesen képessé váltak vegyi, illetve atomcsapás végrehajtására. Ilyen fejekkel azonban a magyar haderő sohasem rendelkezett, háború esetén a szovjetek adták volna azokat, a különböző fej tárolókból. 

A tapolcai helyőrség alakulatai az évek során: 

MN 1480 5. Önálló Harckocsiezred, Tapolca (harcászati rakéta ezred; dandár)

MN 1480 5. Önálló Sorozatvető Tüzérezred, Tapolca (1990-)

MN 2167 38. Harckocsi Felderítő Zászlóalj, Tapolca (harcászati rakéta osztály) (1963-)

MN 4518 153. Vasúti Műszaki Zászlóalj Tapolca (laktanyán kívül)

MN 6904 8. Harckocsi Ezred, Tapolca (1962-) (előtte MN5079)

Az 1980-as évekre érte el egy nagyobb átszervezés a tapolcai katonai életet. A harcászati rakétaosztályokat áttelepítették Tatára, nem sokkal később átalakult a rakétadandár is, ekkor megalakult az 5. Önálló Hadműveleti Harcászati Rakétadandár, így egy helyen összpontosult az ország legerősebb rakétatüzér alakulata. A legújabb gyökeres változásig nem kellett sokáig várni, 1991-ben a Magyar Honvédség hadrendjéből kivonták SCUD-B és a FROG-7 rendszert, ugyanabban az évben megalakult az 5. Önálló Sorozatvető Tüzérezred BM-21 típusú rakéta-sorozatvetőkkel, az ezred nem sokkal később felvette az 5. Csobánc Sorozatvető Tüzérezred nevet, ekkor lett a laktanya is Csobánc laktanya. Rövid időn belül, 1997-ben a tüzérezred Pécsre diszlokált, és beolvadt a Vegyes Tüzérdandár állományába.

2000-ben újabb változások mentek végbe, a helyőrség átalakult a 8. Kinizsi Pál Harckocsi Kiképző Dandárrá és megalakították a Dunántúli Kiképző Központot. A Központ két helyen Tapolcán és Szombathelyen létezett, ennek a parancsnoksága pedig Tapolcán volt. 

A Kiképző Kozpont igen rövid életű volt, mivel 2006. január 1-én áttelepült Szentendre helyőrségbe ahol felszámolásra került. A  Tapolcai Kiképző Központ áthelyezését követően Tapolcán megszűnt az állandó katonai helyőrség.

A 2K6 Luna (Orosz: Луна; Magyar: Hold) egy Szovjet építésű kis hatótávolságú ballisztikus rakéta komplexum. A rakéták szilárd hajtóanyagú nem irányított rakéták. 1956-től kezdte el leváltani a sokkal sikeresebb 9K52 Luna-M rendszer. 

A 9K52 Luna-M (Russian: Луна; Magyar: Hold) egy Szovjet rövid hatótávolságú tüzér rakéta rendszer. A 9M21 rakéták szabad esésűek és forgás stabilizáltak. 

A 9M21 rakéta durván 70 km-es távval rendelkezett, találati pontossága 500-700 méter közé tehető. A robbanófej 550 kg-os és hagyományos, nukleáris vagy kémiai fegyvert tudott szállítani. 

Az első "Scud" széria ami az R-11 nevet kapta (SS-1B Scud-A) 1951-es tervezésű, amikor is pályázatot írtak ki egy ballisztikus rakétára, hasonló teljesítménnyel mint a Német V-2 rakéta. Az R-11-ez Victor Mkeev tervezte. Első sikeres indítása 1953-ban történt, majd 1955-ben hadrendbe is állt. 

Az R-11M-nek a maximális hatótávolsága 270 km volt, de nukleáris fejjel ez lecsökkent 150 km-re. Célja teljes egészében egy nukleáris csapásmérés volt annak ellenére, hogy hagyományos fejjel is el lehetett látni, elsődleges "fegyvere" a mobil szó volt, hiszen a Varsói Szerződés csapataival tudott mozogni. 

Találati ponotssága az akkori színten 3 km volt, éppen ezért nagy kiterjedésű területek ellen volt alkalmas. Nukleáris fejjel ellátva kíváló taktikai fegyver volt. Hazánkban 1963-1974 között állt szolgálatban. 

Az R-17 avagy Scud-B egy továbbfejlesztett változata volt a korábbi Scud-A fegyvernek. 1962-ben állt szolgálatba és maximális hatótávolsága már valamivel 300 km felett volt és találati pontossága lecsökkent drasztikusan 450 m-re. A szokásos hagyományos robbanófejek mellett, nukleáris és kémiai fejjel is fel lehetett szerelni. Az indítási folyamat 1 órát vesz ígénybe. 

Habár őshazájában Oroszországban kivonták a rendszerből, a legelterjedtebb föld-föld rakéta rendszer volt a világon. 1965-re színte az összes Varsói Szerződés államában és a Közel-Kelet Szovjet barát országaiban megtalálható volt. 1973-ban Egyiptom vetette be Izrael ellen, az 1980-1988 közötti Irán-Irak válság idején mind két fél több mint 500 Scud-B típusú rakétát lőtt ki a másik félre. Feltételezhetően több százra, hanem ezerre tehető azoknak a Scud-B rakétáknak a száma amit Afganisztánban használtak. 

Hazánk 1970-1992 között rendszeresítette a Scud-B rendszert, bár miután a Szovjetek (minden bizonnyal 1987-1988 között) kivonták a nukleáris fejeket, stratégiai jelentősége elveszett, hagyományos fejjel az elrettentő ereje megszűnt. 

A mai napig heves vita tárgya a volt katonák, szakavatottak és néhány magasabb beosztású tiszt között, hogy bár a fegyvert a Vasfüggöny leomlása után jogosan kellett megszűntetni, nem biztos, hogy a trélereknek az alábbi módon kellet volna végezniük:

Az atrapp terem. A lexikon szerint olyan tárgy, épület, vagy épület rész ami az eredetiség látszatát keltő utánzat. Kása Árpád így írt erről: "A sorozatvető tüzérezred használta, a volt rakéta oktató tantermi épület földszintjén. Ami a térképen négy centiméteres négyzet volt, (egy négyzetkilométer), azt ötven centiméteresre kellett felnagyítani."

Az attraplőtér térkép vázlata, Kása Árpád‎ gyűjteményéből.

A híres iroda épület, ami valójában egy hatalmas tanterem. Belső nagy magasságának köszönhetően a rakéta állványokat könnyedén feltudták emelni, a képen jól látni, hogy belül, a falon két közlekedőfolyósót is létrehoztak a megfelelő magasságon lévő "tanulmányozáshoz". Egyetlen hibája volt, hogy amikor felkapcsolták a villanyt egyszerre az összes emelet, összes "irodájában" dolgozni kezdtek. 

A lőszerraktár melletti területen volt az erdős részen a kitelepülési gyakorló hely. A képen a kerítés mögötti terület, mára erdőírtást végeztek, de a nyomok még kivehetőek. Itt gyakorolták a rakétások a bakonyi illetve a határ menté Vas és Zala megyében a kitelepüléseket. Vas megyében feltételezhetően 40-50 db-ra tehető a kitelepülések száma. 

Hogy ne legyen teljesen "félreérthető" a dolog, az akkori rakéta dandárra "rászerveztek" egy harckocsi ezredet, hogy látványban még jobban fedje el a rakétások jelenlétét. Egy időben 1963-ban hozták létre a 8. Harckocsi Ezredet, a 38. Lövész Ezred, ill. 8. Gépkocsizó Lövészezredből. Az évek során T-34, T-55 harckocsikkal voltak felszerelve. 

Az útról tökéletesen látszódtak a karckocsi beállók, mégjobban elhintve a magját a harckocsizó laktanyának. 

Tartozott ide 2 harcoló és 1 kiképző harckocsi zászlóalj, továbbá légvédelmi üteg, felderítő, híradó, vegyvédelmi, műszaki, ellátó, kommendáns, és egy javító század. 1987-ben átszervezték harckocsi dandárrá majd 1991-ben felvette a Kinizsi Pál nevet. 

Harckocsik bevagonírozása 1999-ben. A 92 db harckocsi indult el útjára. Hosszú évekig tartó tárolás után célállomásuk Kalocsa volt, az inkurencia raktár. 

Tapolcán egy reptér is üzemelt ennek az előélete, 1936-ban indult meg, a szükséges munkálatok akkor kezdőttek. 

A 3. bombázórepülő-ezred parancsnoksága 1937-ben települt át Tapolcára, ezzel fontos pontja lett az akkor még mindig titokban tartott Magyar Légierőnek. 

Egészen 1945. márciusáig állandó jelleggel jelen volt Tapolcán a légierő, ekkor ugyanis a repülőteret vasúton keresztül elhagyták az itt szolgálók, a mozdítható eszközöket, elszállították. A reptér visszamaradt felszereléseit és épületeinek magy részét pár nappal később felrobbantották. 

1950-es évek kezdetén a 23. Önálló Csatarepülő Ezred költözött Tapolcára. Az ezred ekkor "használt" IL-10 csatarepülőkkel volt felszerelve. A csatarepülőket végül 1956. szeptemberében kivonták, így az ezredet is megszüntették. A csatarepülők megszüntetésével pedig végleg távozott a Magyar Légierő Tapolcáról, az üzemeltetését ismét a Szovjet Légierő vette át.

Falfestmények a laktanya egyik épületéből:

A magyar tapolcai alakulat képeket a Rakétadandár Tapolca facebook oldal szerkesztője készítette.