A Bakony lábánál lévő erdőben eldugott katonai objektum éli szellemnapjait, amikor is az utolsó szovjet katona elhagyta a területet nem nagyon törődtek a területtel, azóta meg rendkívüli módon visszavette a természet az uralmat. Csak a rendszerváltás után derült ki, hogy valószínűleg atomtölteteket tároltak itt.
ŐRZÖTT TERÜLET!
A területet a mai napig nem sikerült hasznosítani, pedig szóba került az is, hogy itt tárolják a Magyar Nemzeti Bank nemesfémkészletét. Mára az áram sem éri el a lakásokat-épületeket és a fémtolvajok is rendszeresen bejárnak a területre, még jobban segítve a pusztulást. A minden bizonnyal 1968-ra épült laktanyát teljes egészében a Magyar állam "finanszírozta", az akkori áron úgy 30 millió forintból épült, áll a szóbeszédek szerint.
Az atomtárolókat már az ide érkező Szovjetek építették, azokat a környékbeliek ismételt tudta nélkül. Azóta azt is lehet tudni, hogy az 1963-ban megalakult MN1480 számú 5. önálló harckocsi ezred - ami persze fedőnév volt az 5. önálló rakétaezrednek - kapott volna az itt tárolt atomfejekből. A tapolcai laktanyában SCUD típusú közepes hatótávolságú taktikai ballisztikus rakéták voltak.
A szovjetek minden bizonnyal 1990 március 20-án hagyták el az erdő mélyén megbúvó bázist, majd 1990 március 28-tól több mint három éven át, 1993 augusztus közepéig egy Magyar őrszázad tagjai vigyáztak az ürességtől kongó bázisra.
A katonák és családjaik által lakott rész egy kis városra emlékeztet, három lakótömben durván 100 lakás épült, ezek mellett iskola, könyvtár, sportpálya várta az ott élőket, még jobban kiemelve a Kis-Moszkva "gúnynevet".
Rengeteg katonalegenda terjeng nemcsak az interneten, de még más falvak & városok lakói között is, miszerint az itt szolgáló szovjetek nem is tudhatták, milyen országban teljesítenek szolgálatot. Ez persze nagy valószínüséggel csak szóbeszéd, és feltehetően az elzártság inspirálhatta ezt a legendát, az itt szolgálókhoz ugyanis senki sem mehetett be és a bent lakók közül is csupán a tisztek és azok családjai hagyhatták el rendszeresebben a laktanyát.
A történet úgy tartja, egy szovjet lőgyakorlat sikertelensége volt az atomtárolók kiépítésének a mozgatórugója. Így merült fel annak szükségessége, hogy több, atomfegyver tárolására alkalmas föld alatti tárolókat építsenek a baráti országokban. Csak találgatni lehet, hogy pontosan mennyi atomtöltetű robbanófej pihent a légkondicionált betonfalak mélyén.
Az eredeti 68-as építkezés során csak két központi fűtéses épület volt, de 1986-ra a laktanya kinőtte magát, ezért egy szintén négyszintes panelházat húztak fel az egyik út oldalán. Ennek az alagsorában alakították ki a 4 tantermes, 50 férőhelyes iskolát és a tornatermet, valamint a 25 férőhelyes óvodát.
Még egy történet szerint az objektum közvetlenül Moszkvának engedelmeskedett. Ellentétben az országban működő Déli Hadsereg Csoportnak alárendelt többi egységhez, ez a laktanya nem tartozott közvetlenül a Mátyásföldi Parancsnokság alá.
A stabilan, konténerekben tárolták a nukleáris fegyvereket egészen 1988 végéig-1989 elejéig, amikor feltételezhetően egy csapatmozgás keretében kiürítették a bázist, ennek pontos dátuma nem ismert minthogy a többi atomfegyvert mikor is vihették ki a többi laktanyából a szovjetek.
A területet úgynevezett komplex védelmi rendszerrel látták el, rejtett figyelőállások a mai napig megtalálhatóak a laktanya körül. A géppuskafészkek és a dupla szögesdrót kerítés bizonyítja, hogy az objektumot kiemelten védték, az illetéktelen behatolókra kérdés nélkül tüzet nyithattak, szerencsés esetben csak feltartóztatták őket!
Az Indexen fellelt Hadtörténeti jegyzőkönyv szerint:
A 0306 helyrajzi számú, külterületi fekvésű, Nagyvázsony 5. tulajdoni lap számú ingatlan 35 hektár és 4368 m² nagyságú. A területen 43 épület állt, ezek beépített légtérfogata 83,34 lm³ volt. A két atomraktár légtérfogata együtt 5,58 lm³. „A zárt objektumon kívüli létesítmények száma 7 db, óvóhely rendeltetésű, az objektumtól kb. 10 km-re elszórtan találhatók. Légtérfogatuk 30 lm³, valamint 1 db családi pihenő” – olvasható a jegyzőkönyv másolatában.
A terület áramellátását két darab 400 kVA-es transzformátor biztosította. A búvárszivattyúval kitermelt vízkészlet 100 m³-es vasbeton tárolóban volt, a szennyvizet pedig kétszintes oldómedencébe vezették.
Szintén az Index újságíróját idézve:
Az atomraktár padlóján két sorban helyezték el azokat a görgős dobozokat, amelyekben a robbanófejeket tárolták. Az emeléshez mindig ugyanoda, a csigasor alá kellett állítani őket, ezért a ládák körvonalait a padlóra festették. A konténerek eszerint 150×250 cm hosszúak lehettek. Minden sorban hét, azaz minden tárolóban 14, tehát 56 darab ilyen konténer volt a raktárban, vagyis a két bunkerben (K-1 és K-2) együtt 112 lehetett.
A területnek a mai napig van fegyveres őrsége, sőt Buksi is vigyázza a dolgokat. Amíg ott jártam 3-szor is belebotlottam az őrségbe, szóval mozognak ők, ráadásul az erdészet is használja a garázs beállókat. Ezért merül fel az emberekben a kérdés, hogy vajon miért is őrzik? Van még ott valami? Talán tárolnak ott még dolgokat? Van még atomfegyver, amit a kertben ástak el? NEM! Az egész őrségnek a lényege, hogy kisebb karbantartás után az atomtárolók újból működőképesek tudnak lenni, és mint ilyenből nincsen sok ezért kell a védelem ide. A szellőző rendszer és generátorok még ott vannak, bár karbantartásról nem tudok, de ez tűnik a legvalószínübbnek.
Életképek a laktanyából, Alexander Tarasenko gyűjteményéből:
Kis-Moszkva "kívülről" (forrás: panoramio, bigtufa)
A bejegyzés trackback címe: