
Elődjénél a Sztrel-1-nél fejlettebb rendszer, az alábbi főbb különbségeket vonzotta magával, és a Sztrela-10 (SA-13) megkapott mindent, amit a Sztrela-1-ből hiányzott:
- motorizállt célzóberendezést
- céltávolság mérő radart
- IFF rendszert
- nagyobb hatótávolságú rakétát
- dupla csatornás rávezető fejet, foto-kontraszt / nitrogénnel hűtött infra
- hatékonyabb pálcikás robbanófejet
- növelt rakéta manőverezőképességet (5g vs 3g)
IK (infravörös csatorna), vagy FK (fotó-kontraszt csatorna) segítségével tudtak célra lőni. A PU-12-től rádión kapták a várható légicél irányát, adatait és egyéb parancsot, utasítást.
Hazánkba a Varsói Szerződés égisze alatt csak az utolsó években jutott el, az akkor már köztudottan kifinomult eszközből, csupán 4 (azaz négy darab) harcjárművet vásároltunk. A 4 db jármű a szombathelyi Gépesített Lövészezredhez került,
A harcjármű toronyszerkezetét elektromos meghajtás működtette, így a korábbi rendszerrel ellentétben, melyet fazekaskerék hajtott, ahelyett motorok mozgatták a tornyot.
A rendszer szíve a 9Sz86 típusú távolsági és sugárirányú felderítő radar. A berendezés garantálta, hogy milliméteres hullámhosszon, nagyjából 30-9000 m-es magassági zónában, 100 m-es pontossággal mérte a céltávolságot és szögsebességét, majd ezen adatok alapján az analóg számítószerkezet meghatározta az előretartási szöget az indítási távolságot.
A 9M37 típusú rakétánál erőteljesen javították a célkövető-rendszert. Az elődnél alkalmazott fénykontrasztos szelekciót megerősítették egy infravörös csatornával, ezzel a cél kiválasztás célimitáló zavarás alkalmazásakor is megbízhatóan működött, mivel alapvetően az infravörös csatorna jele határozta meg a célkövetést, és ezt csak támogatta a korábbi fotókontrasztos csatorna. De ez kiegészítő hűtést igényelt.
A rakéta átmérőjét és a fesztávolságát megőrizték, valószínűleg kompatibilitási okokból. A robbanófejnél a régi töltet tömeget meghagyták, de a robbanófejet, a repeszhatást növelő betételemekkel látták el. Az elektro-optikai közelségi gyújtó mellett a rakéta csapódó gyújtóval is rendelkezett. A légvédelmi rakétáknál hagyományos biztosító-robbantó szerkezettel rendelkezik, amely a tárolás során megakadályozza a robbanófej működését, majd a repülés közben kiélesíti a szerkezetet és a gyújtók vezérlőjelére felrobbantja a robbanófejet.
A rendszer alkalmazása
A szovjet elképzelések szerint a légvédelmi üteg 4 db Sztrela–10 harcjárművel felszerelt légvédelmi egységből, állt. Az üteg vezetését a PU–12 típusú automatizált ütegparancsnoki vezetési pontról oldották meg, amelyre az adatokat az elöljáró légvédelmi főnöktől kapta.
Hazánkban 1986-ban rendszeresítettek 4 példányt (MN 3715 Szombathely). Az utolsó lövészetre a nagyiváni lőtéren történt 1993 nyarán. Elődje a Sztrela-1 első tanfolyam 1973-74 között zajlott, rendszerbe állító lövészetük 1976-ban történt. A rendszeresített alakulatok: MH 6783 Lenti, MH 9831 Zalaegerszeg, MN 3335 Nagyatád, MN 4228 Hódmezővásárhely, MN 4730 Nagykanizsa, MN 3715 Szombathely, MN 37. Forradalmi ezred Kalocsa, MN 2677 Pécs.
A bejegyzés trackback címe: