Az MN 3011, 104. honi légvédelmi tüzérezred parancsnokságot 1960 novemberében hozták létre Budapesten, a Kinizsi Pál laktanyában. Az ezred alig 1 év alatt Nagytarcsára diszlokált, és maradt ott 1983-ig. Végül abban az évben Sárbogárdra költözött, majd 1987-ben 104. honi légvédelmi rakétaezred parancsnokság néven újjá alakult és azon évben megalakították a szarvaspusztai vezetési pontot, az ezred harcálláspontját.
ŐRZÖTT TERÜLET, BELÉPÉS CSAK ENGEDÉLLYEL!
1984 január 1-én, az 54. és a 45. Honi Rádiótechnikai Ezredek összevonásával kialakult az 54. Honi Rádiótechnikai Dandár.
MN 8354, 54. honi rádiótechnikai ezred, Veszprém, 1961 - 1983
MN 6978, 45. honi rádiótechnikai ezred, Miskolc, 1962 -1983
1985 nyarán új hadrendi elemként megalakult a 4. Honi Rádiótechnikai Zászlóalj Sárbogárdon. A következő években a sárbogárdi ezrednek folyamatosan alakították ki az alacsony magasságú rádiótechnikai századokat.
54/3. Honi Rádiótechnikai Század, Pusztaszemes
54/20. Honi Rádiótechnikai Század, Kiskőrös
54/21. Honi Rádiótechnikai Század, Medina
Feladatuk a célfelderítés a 104. Honi Légvédelmi Rakétaezred osztályai számára. A 104. ezredparancsnokság felszámolása után a zászlóalj Szolnokra költözött.
104/1. honi légvédelmi rakétaosztály, Sárbogárd
104/3. honi légvédelmi rakétaosztály, Dunaföldvár
104/2. honi légvédelmi rakétaosztály, Szabadszállás
Ez az érdekes 50-es számozás úgy alakult ki, hogy amikor az ÉKV (Építőipari Kivitelező Vállalat) mely egyébként a honvédség építő vállalata volt, kapta meg a feladatot, és látott neki a tervezésnek, akkor a projektnek adtak egy számot, onnantól kezdve minden azalatt a szám alatt futott. Mint például 11. honi légvédelmi rakétadandár parancsnokságnak a vezetési pontja XXX20 (20-as), így a 104. honi légvédelmi rakétaezred parancsnokság szarvaspusztai objektuma a XXX50 (50-es) nevet kapta. Az ÉKV építette a mezőfalvi légvédelmi osztálycsoportot is, az a 60-as számot kapta.
A légvédelmi rakétacsapatok minőségi fejlesztése 1988-ban befejeződött, ennek utolsó mozzanataként a 104. honi légvédelmi rakétaezred parancsnokság SZENYEZS – ME automatizált vezetéstechnikai eszközt kapott, a szarvaspusztai vezetési területre, az 54/4. honi rádiótechnikai zászlóaljjal és egy vadászirányító ponttal közös létesítményben helyezkedett el.
Fénykép a zászlóalj harcállásponton készült, amikor Pilusin István (jobbra), a zászlóalj parancsnoka, jelentkezik az érkező elöljárónál.
A légvédelmi csapatok és ezen belül az eszközök harcának irányításához rendkívül fontos az adatok, a légihelyzet információkról szóló jelentések. Az ellenséges célokról kapott adatok mellett fontos, hogy a saját és ezen belül is a szövetséges repülőgépek helyzetével is tisztában legyen a légvédelem.
A kezdetektől a rádiólokátorok által felderített célpontokról kapott információkat élő szóban, vezetékes vagy vezeték nélküli híradó vonalakon küldték azokra a szintekre, ahol ezeket feldolgozták. Ezeket az adatokat mindenképpen meg kellett jeleníteni vizuálisan érzékelhető formában is, hiszen csak így lehet pontosan felmérni a légi helyzetet, ezt akkor tervtáblának hívták mely utóbbi eszköz az évtizedek során nem változott.
Kilátás Sárbogárd felé:
Az egyik agregátor fedezék:
A kor előrehaladtával valamint a katonai és polgári repülőgépek számának rohamos növekedésével ez a módszer nem tud lépést tartani. Az emberi tényező elérte teljesítőképességének a határát és a másik probléma, amivel a hagyományos rendszer szembesült, az az időtényező volt.
A fejlesztés főiránya, az automatizált vezetési és adattovábbító berendezések fejlesztésére irányult, amelyek jelentősen lerövidítették ezt a folyamatot, a kezdeti néhány percet, már másodpercek követték, így a légvédelmi egységek, de ami még fontosabb a magasabbegységek, vagyis az ezred vezetési pontokon valós idejű adatokkal dolgozhattak.
A nyomsáv, a laktanya védelme:
A Szovjetunióban az 50-es években kezdtek megjelenni a légvédelmi és tüzércsapatok automatizált tűzvezető berendezései, az úgynevezett automatizált harcálláspontok.
5S99M Szenyezs (5С99М "Сенеж") - ezred légi vezetési pont.
A Vektor továbbfejlesztett változata a SZENYEZS–ME (5SZ99ME) 1988–ban került rendszeresítésre, a Szarvaspusztai 50–es védett harcállásponton. A feladata ugyanaz volt, mint elődjének, viszont képességei gyarapodtak, köszönhetően a számítógépének, ennek alapján történt a légvédelmi rakétaosztályok harcának irányítása illetve az elfogó vadászok célravezetése.
A berendezés lehetővé tette az információk automatizált forrástól való vételét és a vett információ feldolgozását maximum 50 egyes és csoportos légi objektumról (többek között aktív zavarokról).
A dandár állományában 17 légvédelmi rakétaosztály tartozhatott (S–75, S–125, S–200, S–300 típusú légvédelmi rakétaosztályok), ezek összesen 24 tűzcsatornával rendelkezhettek. Három repülőtéren települt, vagy 6 őrjáratozási légtérbe kivezetett vadászrepülőket vezethettek automatizáltan célra 6 csatornán (mindegyikre 3 elfogóvadász).
A vadászok típusai: MIG–21M (MF, PF, PFM, BISZ), MIG–23M (MF, ML, MLA), MIG–25P (PD, PDSz).
Hazánkban amikor valamit elkezdtek építeni, akkor annak a berendezésnek szabtak mindent, ami éppen az adott helyre volt tervezve. Ennek legjobb példája a két harcálláspont, Érd és Sárbogárd.
Érdre került a Vektor-2 VE AVR komplexum. Aztán hasonló feladattal és rendeltetéssel jött Sárbogárd, oda viszont a modernebb Szenyezs AVR komplexumot tervezték be. Amikor aztán 1991-ben felszámolták a sárbogárdi 104. ezredet, akkor jött az ötlet, hogy a Szenyezst felviszik Érdre, mert ugyebár az mégiscsak korszerűbb, meg többet is tud. Ám az érdi harcálláspont egy beállóval kevesebb volt, mert a Vektornak állítólag egyel kevesebb kabin kellett. Végül is maradt minden az eredeti helyén, így a sárbogárdi lett a dandár tartalék vezetési pontja.
A Szenyezs a következőket tudja:
- automata vezetését a légvédelmi rakéta ezredeknek, akár 17 légvédelmi rakétaosztályig való harci irányítását, S-75M, S-125 és S-125M osztályoknak különböző párosításokkal.
- azonnali automata többszöri célrávezetés akár 6 db vadászgépnél MiG-21M (MF, PF, PFM, BIS), MiG-23M (MF), MiG-25P (PD) típusoknál.
Maximális légvédelmi rakétaosztályok irányítása a cél leküzdésére:
- Manuálisan: maximum 4 db, egyéni vagy csoportos célra
- Automatán: a darabszám függ a cél darabszámán, maximum 3 db rakétaosztály egy célra.
FONTOS: az azonosított célok azok melyeknek mind a három koordinátáját tudni lehet: X, Z, H
Hazánkban, a kismagasságú célokat felderítő rádiótechnikai századoktól érkező adatokat a VP–02M komplexummal gyűjtötték össze. Ennek a komplexumnak a feladata volt a feldolgozása és az elöljáró parancsnokság felé való továbbítása is az információnak. Egy ilyen komplexumhoz maximálisan három, VP–01M–mel felszerelt, rádiótechnikai század csatlakoztatható.
A sárbogárdi vezetési pontnak ezért volt összesen 3 db rádiótechnikai százada.
Belső fotó a VP-02M-ről, fotó: Christian Wolff, Oliver Trinks és U. Stein
Ezen kívül, közvetlenül kaphat adatokat 2–2 nagy hatótávolságú felderítő illetve magasságmérő rádiólokátortól, melyet a helyi rádiótechnikai zászlóalj biztosított. Ezek együttesen ábrázolták a légi helyzetet, illetve az elöljáró harcálláspontokról kapott parancsokat, információkat.
Az automatizált adattovábbító és vezetési rendszere a PORI (5D91) komplexum, mely képes öt rádiótechnikai század által szolgáltatott adatokat, feldolgozni, ábrázolni és továbbítani, vagy és ami itt az 50-esnél lényeg, a légvédelmi rakétadandár vagy a hadosztály harcálláspontjára vagy egy szomszédos PORI komplexumra.
A Kelet-Német 51. Légvédelmi Rakéta Dandár PORI rendszere. Fotó: W. Kramer
Továbbá az alárendelt századoknak továbbít információt olyan célokról, amelyeket azok még nem derítettek fel. A komplexum számítógépe képes koordináta átszámításra, mozgásparaméter számításra, célútvonal korrekcióra, illetve az alárendelt századok automatikus tehermentesítésére, úgynevezett célosztásra. Több tucat célról képes adatokat feldolgozni, melyek közül egyes cél zavaró cél is lehet. 1200 km távolságig, 40 km magasságig és 4000 km/h célsebességig.
A vezetési pont egyik vészkijárata az egyik jármű beállóban.
Vajon mi lehet itt?
Bejárat a vezetési pontra.
Fotó: Gyuris Tibor
A HÁP belső fotói. Pilusin István gyűjteményéből.
A bejegyzés trackback címe: