Nógrád, Diósjenő és Nagyoroszi térségében táborokat hoztak létre, ezek az 1950-es években kijelölt tüzér lőtérként működtek, egészen 2004-ig a légvédelmi tüzérek és rakétások otthona volt a környék.
1957 után már csak Nagyorosziban működött a tábor, a csapatok számának csökkenése miatt többre nem volt szükség. A lőtereken több helyen is jelöltek ki tüzelőállásokat, a táborokat pedig megosztva használták, Diósjenőn a kivonuló, Nagyoroszi térségében pedig a honi tüzérség táborozott. 1957 után légi lövészetre már minden légvédelmi tüzér egység a drégelypalánki lőteret használta éleslövészetre.
A diósjenői lőtér később a rétsági 31. harckocsiezred lőtere lett
Tüzelőállások az 1950-es években a következők voltak (Hpasp információi alapján):
1-2, 12,7mm géppuska
3, 37/85mm löveg mozgó harckocsi célra
4-6, 37mm könnyű légvédelmi ütegek légi célokra
7, 85mm lövegek földi célra, megosztott irányzással
8, HTI, Videoton kísérleti lőtér
9-13, 85mm légi célokra
A lőtér a térképeken kíválóan látható még:
A bejegyzés trackback címe: