Drégelypalánkon az 1950-s években hoztak létre egy légvédelmi tüzér lőteret. A Néphadsereg fejlesztése és alakulatok megszűnése során, végül egyedüliként a lőtér lett a fő helyszíne a Csapatlégvédelmi alakulatok éleslövészete során. 

A drégelypalánki lőtéren mérete miatt szinte kizárólag csöves légvédelmi eszközökkel lőttek. Amíg rendszerben volt, itt lőttek a 37-es és a 85-ös kaliberű fegyverekkel is. Drégelypalánkon rakétával kizárólag Iglával és Mistrallal. Az összes többi közeli hatótávolságú rakétával a nádudvari lőtérre kellett lőni menni. Az annál nagyobbakal meg Asulukba, majd Usztkába a lengyel tengerpartra. Drégelypalánkon Sztrela-10-el sem lőttek. 

A rádiotehcnikai századokat védő Zu–23–2 géppsuka rajokkal évente egyszer hajtottak végre éleslövészetet Drégelypalánkon, illetve a Folyami Flottila PAV-1 és PAV-4 20mm-es gépágyúval. 

A település a lőtéri dombról nézve:

Silka gyakorló lövészet Drégelypalánkon, forrás: mekettinfo.hu

Az első magyar kézi légvédelmi rakéta indítása, 1977 februárjában Drégelypalánkon, fotó: mn7486