Az alábbi óvóhelyet ajánlották nekem, így semmit nem tudva a helyről néztem meg. A semmit nem tudni maradt is így jelen pillanatban. Mivel azonban az óvóhely a salgótarjáni erőművel szemben található, feltételezhetően az ott dolgozóknak volt az üzemi tömeges óvóhelye. A hely mérete is erre utal.
A régi erőmű bejárata.
Az óvóhely bejárata.
SALGÓTARJÁNI FŰTŐERŐMŰ
Salgótarjántól 6 km-re, Zagyvaróna területén /Vízválasztó/ 1910-ben alapította a villamos erőművet a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Az áramtermelést 1912-ben kezdte meg az erőmű, mint központi áramfejlesztő telep. A bányák elektromos árammal történő ellátása mellett 1915-től idegen fogyasztókat is kiszolgáltak. A további fejlesztések révén lehetőség volt Hatvan-Szolnok felé távvezetéket kiépíteni. Az SKB Rt. áramértékesítési osztályából 1929-ben megalakult a Hungária Villamossági Rt. 1944 végén az erőművet megbénították, a villamosenergia termelés 1945. február 2-án indult meg újra. 1948-ban alakult meg a Salgótarjáni Erőmű Vállalat. 1954-től szerepe lecsökkent, 1963-ban megszűnt önálló vállalatként működni. A Mátravidéki Hőerőmű Vállalat telephelye lett, s mint ilyen 1965-től bekapcsolódott Salgótarján távhőellátásába. 1970-től tért át a fűtőolaj tüzelésre. 1981-ben a lőrinci és salgótarjáni telephelyet átvette a Gagarin Hőerőmű Vállalat, ettől kezdve GHV Salgótarjáni Fűtőerőműveként szerepelt, majd 1993-ban megszűnt.
Cs.Sebestyén Kálmán - Szvircsek Ferenc: Salgótarjáni új almanach 1. (Salgótarján, 1997)
A folyosók kanyarognak az egész domb alatt.
A bejegyzés trackback címe: