Budapest ipari körzeteinél úgynevezett üzemi óvóhelyeket alakítottak ki a háború előtt, mivel azok háború esetén kimagasló célpontok lettek volna, többsége a világégés után is "rendszerben" maradt a kor előre haladtával, a fegyverek, így az atom fegyverek megjelenésével túlélő képességük jelentősen csökkent, ám így is sokról lehet tudni, hogy a rendszerváltásig használták. Ezen bejegyzésben, egy dél-pesti ipari területen lévő óvóhelyet látogattam meg.
Az óvóhely bejárata:
Belépve balra egy lépcső visz le:
Bent két hatalmas vasajtó fogad melyek a bent lévők túlélését biztosították volna:
Kanyarog a befelé vezető út, ennek praktikus oka volt, légnyomás ne egyenes úton jusson be:
Bent látszik, hogy hosszú ideje látogatható a helyszín:
Az óvóhely két nagy helyiségből áll, középen a mosdók, a szellőztetőrendszer lett kialakítva, a két teremben első ránézésre 200 ember tudott elférni:
Hosszabb időre is be lehetett rendezkedni:
A szellőztető rendszer:
A szellőztetőrendszer vezetékei:
Fent a plafonon ment végig a levegőztetőrendszer:
Egy kisebb raktár lehetett:
Egy másik kisebb helyiségben táblák:
Egy ott talált füzetben a jobb felső pecsét a lényeg...a MÁV Budapest Dunaparti teherpályaudvaráról ITT lehet olvasni:
Membrános szellőztető:
Az óvóhely a fentrol.hu 1977-es fotóján:
A bejegyzés trackback címe: