A Szeged mellet található volt rt. laktanya anno a déli határvidék egyik "megfigyelője" volt. A rádiótechnikai laktanya Kecskemét alárendeltségébe tartozott. Volt itt ezért vadászirányítása is. Kiemelt szerepet kapott a 91-95-ös Jugoszláv háború idején. Anno rengeteg határsértés volt a Jugoszláv légierő részéről. Egy volt ott szolgáló katonával való beszélgetésem során, a tiszt dicsérettel volt a Szerb pilótákról, ahogy mondta rendkívül bátrak és merészek voltak, de persze ügyesek is!

Az újszentiváni régi laktanya helyszínén került kialakításra Csongrád megye színvonalas díjugrató versenyek lebonyolítására alkalmas pályája. Évek óta itt rendeznek itt edzőtáborokat. Továbbá szakmai továbbképzéseit lovas edzők, lovas oktatók, és pályaépítők részére.

A sporttelep önmaga megközelítőleg 800 000 négyzetméter területén különböző tereptárgyak helyezkednek el (dombok, tavak).

A II. vh. idején rengeteg repülőtér működött Székesfehérvár körzetében, egyik volt Csákvár. A szovjetek érkezése után, nem sokkal tartalék földes repülőtérként kezdett üzemelni, állandó katonai jelenlét nem volt itt. A sugárhajtású technológia érkeztével sem csökkent a reptér "forgalma" mivel a 60-as évek szovjet repülő masinái is kiválóan üzemeltek beton nélküli tartalék repterekről.

A tököli 515. vadászezred Mig-17 és később Mig-21-esei rendszeresen gyakorlatoztak a reptéren vagy a reptér "felett". Pontos dátum nem ismert mikor alakították ki a beton kifutót és az állóhelyeket, de minden bizonnyal ez csak a 70-es években történt meg amikor az országba megérkeztek az olyan gépek mint a földes repterekről nem üzemeltethető Mig-23-as.

Nem vagyok híve a túlzott retusálásnak, és csak azért posztolom ezt a két képet, hogy megmutassam a megrendelő milyen végeredménynél volt elégedett. :)

Elötte...

...utána

Hazánkban az itt állomásozó Szovjet Hadsereg részére létrehoztak egy föld alatti frontvezetési pontot, a háború kitörésének idejére, hogy a katonai vezetők onnan irányíthassák, vezethessék le az elgondolhatatlant, egy háborút. 1990 év végén hagyták fel a szovjetek. A környékbeli falvakban jártak természetesen a szóbeszédek, hogy vajon mit rejthet a föld mélye? Atomsilót? Valamit itt hagytak a Szovjet katonák? Mit rejt a föld, már ha ott van valami elásva? A szovjet katonai vezetés a kivonulás idején elrendelte a bejáratok lezárását és bedózerolását. A környékbeli városi vezetők 1992-ben rendelték el a bunker és a laktanya feltárását, ekkor derült fény a helyszín titkára. 

A műholdfelvételen a nagyteveli laktanya és az álltalam "rárajzolt" föld alatti bunkerrendszer. (3D bunker rajz via Kizmus Szabolcs.)

A laktanyához vezető utat soha nem aszfaltozták le, de még beton út sem vitt fel, elkerülve a kíváncsi kémrepülők szemeit, de még a legkisebb gyanút is elkerülve a nem ott élők számára. Egy az erdőbe vezető aszfaltozott út gyanús lehetne.

Korabeli MTI fotó amikor a Magyar Honvédség kijelölt egységei 1992 április 8-án felnyitották a bunker egyik bejáratát:

Persze ma már tudjuk mi volt, az alakulat postaszáma is megvan - csak úgy mint a Néphadsereg, a Szovjet alakulatok sem használtak hivatalosa alakulat megnevezést, hanem egy több számjegyű sorszámot, az-az postafiók számot használtak. Van pár fotó is ami napvilágra került, itt szolgált katonák írnak orosz oldalakon az itt töltött időkről, levéltári adatok kerültek nyilvánosságra, hazai kutatók éveket töltve derítettek fényt az egyes épületek céljairól. Ugyanakkor a helyet még mindig áthatja a titkosság ereje, vannak akik többet látnak itt mint egy sima bunkert. Valóban van pár kérdőjel amire nincsen konkrét magyarázat, de egy biztos, atom silók nincsenek itt betemetve. 

Beli az egyik legrégebbi település Cres szigetén. Rendkívül érdekes és nagy múltja van a kis falunak. Mint a legtöbb település a környéken ez is egy magasa dobb csúcsára épült, csodás környezetben és szép kilátással a tengerre, mára pedig egy szoros utcákkal szegélyezett jellegeztes falu lett belőle. 

Végy egy fényképezőgépet, egy állványt, egy időkioldót és tessék, már meg is van a várt eredmény!

A szattai falunak az újévi tűzijátékai mindig nagyot szólnak és szépek ráadásul.

A cím az isztriai Hum városkának sikerült elnyernie, mely 17 lakosával bekerült a Guiness-Rekordok könyvébe is. Közel sem a legkevesebb lakossal rendelkező horvát település, de városi rangja miatt kiemelkedik a többi kis létszámú településtől annyira, hogy a Horvát Idegenforgalmi szervezet is támogatja a helyi lakosokat, hogy továbbra is lakjanak a "városban" és még a Magyar útikönyv is ír róla. 

Hum mégis rendkívüli értékekkel büszkélkedhet, ugyanis az egyik legrégebbi ószláv írásfajta, a glagolita írás legkorábbi, 12. századból fennmaradt emlékeit őrzi templomának falain.

Mindenki nagy kedvence a szatírájáról ismert és nem mellékesen klasszikus szinkronnal (Kovács István, Inke László, Bodrogi Gyula, Láng József, helyey László) rendelkő film helyszínén jártam idén. A filmet Horvátországban forgatták, mivel az akkori Jugoszláv hadseregnek voltak autentikus amerikai fegyverei.