A Görög légierő Zeus Demo csapata igen fiatal, első repülésük 2010-ben történt a Hellén légierő nyílt napján novemberben. Jelen pillanatban a csapatot a 340 & 343-ik századból verbuválják Souda Bay-ből, Krétáról. A két berepülő pilóta mellett, két biztonsági megfigyelő, egy narrátor, egy fényképész és három repülési főnök van.
Az RF Phantom II, a McDonnell Douglas F-4 Phantom II egyik alváltozata, mely először 1960-ban került az amerikai légierőhöz. Ez a fajta géptípus, az R vagyis a reconnaissance (felderítő) változat, mely elsőként az amerikai tengerészgyalogságnál szolgált, RF-4B néven, az 1960-es évek elején.
A fotó felderítő változat, teljesen megegyezett a haditengerészet RF-4C alváltozatával, de ez utóbbi nagyobb orr részel volt ellátva. Ennek persze logikus része, hogy az orr részben elhelyezett 3 szekcióban voltak elhelyezve a kamerák, melyek különböző irányba néztek. Akkori időkben persze a műholdak még nem voltak ennyire kifinomultak, tehát eme felderítő gépek bevetése mindennapos volt.
A Weiss Manfréd Acél és Fémművek (a köznyelvben Csepel Művek) a 20. század első felének kiemelkedő magyar nagyüzeme volt a Csepel-szigeten, az első világháború idején az Osztrák–Magyar Monarchia második legnagyobb hadiüzeme. Alapító tulajdonosa a pesti születésű Weiss Manfréd gyáros volt.
A legendák melyek felröppentek közvetlenül az országból kivonuló Szovjet alakulatok után. Volt-e az országban atomfegyver? Nos. Az olvasóknak most szeretném leszögezni, hogy olyan mint a filmekben a földből kibújó atomrakéták nem voltak soha itt. Azok csakis a Szovjetunió területén voltak, és a mai napig is az orosz anyaföldön vannak, amik 1990 után "kívülre" kerültek pl. Ukrajna megsemmisítették őket.
A TERÜLET NEM BEJÁRHATÓ!
Ennek persze praktikus és anyagi okai is voltak, megépíteni egy olyan földalatti rendszert óriási pénz költséget emésztett fel, ráadásul megbízhatatlanul feltűnő lenne megépíteni és titokban tartani egy idegen államban.
Természetesen további két bizonyíték is van a nagyvilágban. Egy 1979-es feloldott CIA anyagban egy vaktérképen Kunmadaras mellet felmerül Tótvázsony, Sármellék, Tököl, Debrecen és Kiskunlacháza is, mint atom tároló. Némely esetben és utólag lehetett tudni, hogy pontosan írták le az ideiglenes tárolókat is.
Egy második, 1965-ből származó magyar-szovjet törzsvezetési gyakorlaton kitöltött anyagban a debreceni és a kunmadarasi egységekhez köt "atomlőszert".
A fenti adatok Vándor Károly légierő társbérletben című könyveiből van. I. és II.kötet egyben.
A repülőtér jelenlegi helyén már az 1940-es években is volt ideiglenes katonai repülőtér, azonban 2000 méteres szilárd burkolattal csak 1950-ben látták el. 1961-ben az addig ott állomásozó magyar 47. repülőezred áttelepült Pápára, Sármellékre pedig egy szovjet repülőezred (515. vadászezred) érkezett. A kifutópálya az 1965-ös hosszabbítás során érte el jelenlegi méretét, ekkor lett 2500 x 60 méteres. Ez után érkeztek csak meg ide az első MiG–21-esek, addig csak MiG–19 és 17 típusú gépek állomásoztak itt.
A Hatvantól nem messze létrehozott 54/12. Honi Rádiótechnikai Század, 1960-as évektől üzemelt, egész pontosan század 1963. július 31-én alakult Mezőcsáton, a jelenlegi helyére, Boldogra 1968-ban költözött, a majd 22 hektáros területre.
1981-től a 11. légvédelmi dandár érdi alárendeltségébe tartozott. Két század lokátorosai figyelték annak idején itt műszereikkel, mint pl. P15, P37, éjjel nappal a légteret állandó harckészültségben. A község nemes gesztusként 1992-ben díszzászlót adományozott az alakulatnak. Az alakulat a 1999-ben szűnt meg és jogutód nélkül felszámolták.
A laktanya elhelyezkedése:
Berettyóújfalutól nyugati irányban a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok a II. világháború után kisegítő repülőteret létesítettek, amelyhez kapcsolódóan a repülőtér területe mellett üzemanyagtároló területet alakítottak ki.
A 60-asévektől rendszeresen használták a repteret, állandó őrséggel ellátva, csakúgy mint Csákvár. A repülőtéren természetesen csak azok a repülőgép típusok tudtak üzemelni amik füves repterekről is fel tudtak szállni. Ilyen volt az Il-28-as és a Szu-7-es bombázó. A 80-as években már csak helikopterek használták folyamatosan illetve a kunmadarasi és debreceni gépek megközelítést gyakoroltak.
Az Öreg-Bakonytól délre, 646 m magasan a Középsõ-Hajag csúcsának közelében találjuk az egykor a szovjet hadsereg által épített, mára már elhagyott és romos állapotú kommunikációs állomást.
BARSZ szó oroszul alapjában véve egy mozaikszót takart: Броне Автономная Радио Система, ami magyarul „védett, autonóm rádiórendszert” jelentett.
A hálózat működési elve az, hogy rádióhullámokat sugároznak a Föld alsó légterébe (troposzféra), amely azt visszaveri és ezt a visszavert jelet egy másik állomás veszi.
BARSZ 504 - Hajag
A Bakony lábánál lévő erdőben eldugott katonai objektum éli szellemnapjait, amikor is az utolsó szovjet katona elhagyta a területet nem nagyon törődtek a területtel, azóta meg rendkívüli módon visszavette a természet az uralmat. Csak a rendszerváltás után derült ki, hogy valószínűleg atomtölteteket tároltak itt.