A Zsámbéki rakétabázis története rövid, ám mai helyzetéből kifolyólag a többihez képest szerencsésnek mondható, abból kifolyólag, hogy pár éve, pontosan 2006-óta múzeumként működik, méghozzá az ittlévő és a hozzá hasonló laktanyák műszaki és katonai eszközeinek megóvása érdekében. Zsámbék 1977 után alakult meg, amikor a nagy átalakítások során az Únyi rakéta bázist megszüntették, helyébe itt a zsámbéki dombon alakították ki az új osztálynak a helyét. A végleges bezárással 1997-től nagyon úgy tűnt, hogy a hely hasonló sorsra fog jutni, mint az eddig látott laktanyák, ám 2002-ben szerencsére valaki felfigyelt erre a helyre és később, Légvédelmi múzeumként az ország légterét korábban védő, rakéták & lokátorok bemutatására ad helyet.

 47°33'22.09"É  18°42'11.39"K

A múzeum nagyjából 30 különböző légvédelmi rakéta & ágyú, radar, csapatlégvédelmi rakéta és föld-levegő rakéta, valamint járműnek ad helyet. Az épületek, fedezékek mellett, a Magyar légvédelem történetét is megismerhetjük, terjedelmes írásban és képekben. A terület S-75 Volhov típusú légvédelmi fegyvernek "adott helyett". 

Az egyik korábbi indító hely, most a színház része.

A laktanya , legénységi épületekkel együtt a domb oldalában volt. Onnan feljárni egy lépcsőn is lehetett.

Érdemes a déli oldalon lévő fedezékhez elmenni, itt ugyanis semmilyen "akadály" nem gátol minket a táj megtekintésében, és bár az egész terület egy dombon van, csak itt tudjuk ezt a természeti előnyt igénybe venni.

Hasznos tud lenni még a központi Harc Álláspontot megtekíntése, a falra festett "katonás" jelmondatok furcsán hatnak egy mai embernek.

A központi harcálláspont.

Zsámbék nem csak a romtemploma miatt tudja magához vonzani a turistákat Budapestről, ám eme csodás egyedi hadtörténeti múzeumnak is vannak hátrányai, és szerintem csak egy kisebb odafigyeléssel könnyen megoldható ez. Az természetes, hogy az adott technikákról külön is olvashatunk dolgokat, de csak magyarul, szerencsére egy kisebb angol nyelvű prospektus viszont kapható a bejáratnál.

A kiállított eszközök megóvása sem tökéletes, szépnek szép gesztus, hogy bemutatjuk az utókornak ezeket, de az ütött kopott, rozsdásodó eszközök látványa igen halovány érzést kelt az emberben.

Ennek ellenére, öröm volt ide eljönni, és bár nem nyáron voltam ott nagy tömegben, ennek hiánya szerintem előny ha az ember fényképezkedni is szeretne közben, ennek ellenére egy nagyobb 7 fős család ottjártunkkor szintén meglátogatta a múzeumot, a gyerekek meg teljes odaadással magyarázták a felnőtteknek, hogy valójában mi-micsoda is, persze az ő szemükkel és gondolkodásukkal.