A vasnak a levegőben a helye szokták mondani, Németországban ezt jól tudják/tudták. Kellő búcsúval köszöntek el az utolsó F-4F Phantom ezredtől. Az utolsó Mohikánok a Wittmund melletti légi bázison diszlokáltak, mementóként 14 db már csak légtérvédelemre és elfogásra alkalmas példányok maradtak meg. 175 db érkezett anno. A bombázó szerepkörük már régen elveszett, és a felderítő változatokat is réges régen kivonták, bár ezek többsége a Török és a Görög Légierőben második virágzásukat élik.

Kötelék áthúzás.

De még így is meghajtották őket. Kiküldetésen voltak a Litván és az izlandi légtérvédelemre, és évente nagyjából 6000-7000 órás repüléseket hajtottak végre. Kivonásuk már sajnos megérett, hisz a Typhoon rendre „kiutasította” a Phantomot a többi ezredből, ám mivel a Typhoon képességei messze elmaradtak az elmúlt években a várakozástól a Phantomok kivonása még várat magára. Végül idén 40 éves szászországi szolgálat után búcsúzott a Rinocérosz. A búcsú szimbolikus is egyben, hisz Anglia és Spanyolország után Németország volt az utolsó „nyugati” ország mely üzemelte a gépet.

A WTD 61 két tesztgépe érkezik Manchingból.

A JG 71 (Jagdgeschwader 71) – 71. Vadászezred – a legendás I. vh. Német Pilóta Manfred von Richthofen nevét vette fel. De a század nemcsak névleg büszkélkedhetett egy legendás ásszal.

A Norm 72-es festésű gép. A szám az évszámot jelöli amikor bevezették a gépeken. 

A Norm 81-es. Ez nagyobb kedvenc részemről, ennek két változata volt, ez az első változat, a másik annyiban különbözött, hogy a hullámos csíkozást elhagyták és vízszintes vonalban festették fel a sötét szürke árnyalatot. 

Az 1959-ben alakult Század első parancsnoka Erich Hartmann volt, aki 1970-ig, korai nyugdíjba vonulásáig vezette a Századot. A világ legsikeresebb vadászpilótája – aki 352 légi győzelemmel fejezte be a világháborút – rövid ideig a magyarországi légi harcokban is részt vett és a Veszprém melletti repülőtérről szállt fel többször is, mellesleg jó néhány Magyar vadászpilóta oktatója is volt, jobban mondva tanácsokkal látta el őket, vagy légi harc során elkísérte Magyar kollegáit.

A WTD 61 különleges festésű teszt gépe. Ez és a társa július végéig repült. 

Hartmann túlélve a háborút, hadifogságba került majd 1955-ben szabadulva hamar újra a Luftwaffe soraiban találta magát és a JG 71 parancsnoka lett. Az F-104-es fiaskó során – a Német kormány erőltette a gép vásárlását, Hartmann azonban a tesztek során negatív véleménnyel volt a gépről – korai nyugdíjazták. 1971-ben érkeztek meg az első Phantomok Németországba, de Wittmundba csak 1973-ba, hivatalosan is 1975-ben állt át a század az F-4-es típusra. A vásárolt F-4F alváltozat lényegében az F-4E sorozatban gyártott változat, úgymond butított mellékterméke a Német Légierő kérésére. Legfeltűnőbb különbsége, az AIM-7 Sparrow hiánya, valamint az orrsegédszárny hozzáadása és egy belső üzemanyagtartály hiánya. Ezzel a gép súlya kisebb volt, ezzel viszont a manőverezése jobbá vált.

A 37+01-es oldalszámú gép, mely elsőként érkezett Németországba 1973-ban. Utolsóként is hagyta el a repteret pár nappal a búcsúrepülés után.

Az első F szériás gép a 37+01 1973. március 18-án érkezett Németországba. A sors fintora, hogy ez a gép ott volt a júniusi búcsún.

Patronos hajtómű indítás. Az egész alapja az, hogy egy kordittal (lőpor) feltöltött patront elsütnek és az beindítja a hajtóművet. 

A jó korán beharangozott búcsúra lehetett készülni, egy nyílt nap mellé egy spotter napot is beiktattak a szervezők, végül emelve a tétet, minden környékbeli Phantom üzemeltetőt és korábbi Phantom országot meghívtak.

Így került meghívásra Görögország, Törökország, a spanyolországi 12. Ezred F-18-ai, akik 2002-ig a felderítő Phantom változatott üzemelték, a Brit 31. Század Tornadói, a 70-es években színtén Phantomot üzemeltek. De a Lengyelek egyik 29-se is a meghívottak listájára került, hisz ezen Fulcrumok egyike a Laage melletti bázison 1997 és 2002 között a vegyes Fulcrum-Phantom ezredben repült. De mehivták Belgiumot és a Dán Légierőt is, és képviselte magát a Luftwaffe valamennyi százada, a szokásos Typhoon-Tornado kombótol egészen a P-3 Orion tengerjárőr gépen át a VIP Airbus szalongépig.

A repjegy és a szállás korai lefoglalása után a búcsú napjához közeledve jöttek az első rossz hírek. A Törökök lemondták az érkezést – éppen akkor volt egy forradalmi hangulat az arab országban, azt Merkel kisasszony távolról támogatta a népet, minden bizonnyal ezt nehezményezték – a rossz időjárás miatt meg az érkező napon nem jelentek meg a Görögök és Lengyelek. Az ok prózai, esőáztatta napra ébredt Alsó-Szászország, a Görögök Avianóban rekedtek mivel nem minden időjárás körülmények között bevethető századról volt szó, a Lengyelek valószínűleg színtén ezért mondták le.

Gurulás pillanata a felszálláshoz. Sajnos a Norm 81-es hajtómű hiba miatt nem tudott felszállni.

Mindezek mellett a helyszínen saját magam és fotós felszerelésemet próbáltam az esőkabátba menteni. Majd valamennyi gép érkezése után, a kocsival a parkoló felé indulva konstatáltam, hogy a majd 5000-es „spotter” tömeg durván 500-600 méternyi sort alkotva jelezte, várja a busz transzferek indulását. Kicsit remény vesztve de én magam is így tettem, de minden negatív érzésem elszállt amikor megláttam a majd 20-30 buszt a főúton, amik folyamatosan vitték a népet be a bázisra.

A statik végigjárásával a nap fénypontja egy Phantom, patronnal való beindítása és annak hajtóművezése volt óránként a nagyközönség számára a gurulóúton.

Typhoonok kíséretében...szimbolikusan átveszik a szerepet.

Másnap volt a nyílt nap, amire már esőt nem de sajna szelet ígértek, emiatt a sok civil kisgép nem jött el és a háromfedeles Dr 1-es sem repült sajnos, pedig Richthofenre emlékezve szép lehetett volna a látvány. Egy PT-17 Sterman és egy Yak-52 mellett az időjárás és a program a Bo-105-nek és a A-4 Skyhawk-nak engedte meg a repülést. Elöbbi fürgeségét megmutatva prezentálta miért jó helikopter, utóbbi a Magyar szemnek igen ritka gép, meg amilyen kicsi a bors olyan erős hangal tette meg az alacsony áthúzást. A Skyhaw a Bae Systems gyakorló gépe mely Jeverben diszlokál, és onnan szokott célgépnek repülni a Phantomoknak.

A JaboG 31. két gépe érkezett a nörvenichi bázisról. Az első képen az együléses gép függőleges vezérsíkján JG 71. és a JaboG 31. jelvényei láthatóak és a "Kéz a kézben" felirat, utalva a Typhoonok itteni szerepválalásáról.

Végül 14:30-kor elérkezett a pillanat és a 4 gépes Phantom kötelék a gurulóúton elhaladva elindult a végső felszállásra. Egyenként koromba burkolva – a Phantom egyik jellegzetessége – emelkedtek fel, hogy többszöri áthúzás mellett – csoportosan, majd egyenként – mutassák meg magukat a nagyközönségnek. Nemsokkal később a JaboG 31. ezred két Typhoon gépe érkezett meg és egy áthúzás erejéig bekísérték a Phantomokat, szimbolizálva a váltás pillanatát. A JaboG 31. fogja átvenni a wittmundi bázist, majd a Typhoon feltöltésig, a JG 71. Richthofen Repülő Csoportá lesz átnevezve, hogy idén októberben a JG 71. megszűnjön és a JaboG 31. egyik százada legyen.

A Typhoonok landolása után a Phantomok még azért megmutatták manőverező képességeiket, alacsony magasságon a kormáynt felrántva éles balfordulót tettek és legvégül egyenként landoltak, utoljára hagyva a kék-arany gépet, és ezzel végleg eltűnik egy korszak.

A két Typhoon a gurulón oldalt állva a közönséggel szemben várta a Phantomokat akik ellentétes irányban a műsor végén be is álltak. A két típus farkasszemet nézett a közönséggel, majd amikor valamennyi gép hajtóműve leállt, valahogy ösztönösen elindult egy tapsvihar a korlát mellett állók közül. Ahogy ott álltak az öreg vasak az ember rájuk nézve érezte ezek a gépek méltóan és büszkén távoztak, 40 évig szolgálták hazájukat, és bár nimbuszuk nem ugyanaz mint amikor megérkeztek, büszkén állnak a Typhoonok mellett. Talán a sors akarta úgy, hogy az időjárás megváltozzon és a Nap is előbújjon a Phantomok repülésére.

Az egész eseményt talán ez a fotó tudná tökéletesen leírni. Smokey (füstölgő, a hajtóművek miatt) ahogy becézni is szokták, végleg elhagyja a földi életet. 

Volt valami magasztos, ahogy ezek a gépek ott álltak!

Spook, a Phantom kabalája, régi I. vh. egyenruhában (a richtofeni időkre utalva) tisztelegve jelenti "Ich melde mich ab" - "Kijelentkezem" "A Szolgálatot leadom". "40 év F-4F".

Az ember igazán egy ilyen szervezett nap után tudja értékelni, hogy a Német Légierő gondolt azokra akik eme vasszörnyeket szerette és csodálta.