A Budapestet-Dunaújvárost keletről védő 104. Légvédelmi rakéta ezred "tagja" volt a szabadszállási - kezdetben - SzA-75M Dvina komplexum. 

A HELYSZÍN MAGÁNTERÜLET, A TULAJDONOSTÓL ENGEDÉLYT KELL KÉRNI A BEJÁRÁSRA!

A Magyar Néphadsereg 104. önálló honi légvédelmi tüzérezred 1960. októberében alakult meg. Eme ezred részére még ugyanabban a hónapban az újoncok kiképzése Szabadszálláson történt, mivel a 104. ezred elsőként megalakult osztálya volt. A kiképzés befejezése - az első állománynak - decemberre lett vége. Ekkorra már nagy üzemben haladtak a többi osztály megalakításával, a 104/1 technikai osztály Isaszeg, valamint a 104/3 Nógrádverőce és a 104/ 4 Vácegres légvédelmi rakéta osztályok műszaki munkálataival. 

Bejárat a tüzelőállásokba. 

Az első igazi változásra 1978-ig kellett várni, ekkor kezdték el az országban lecserélni a Dvina technikát a modernebb Volhovra. Nemsokkal később a helyőrség átköltözésre "kényszerült". A költözés során szervezési változások következtek be, ennek okán egyes osztályok áátkerültek a 11. rakéta ezredhez. 

Az ezred parancsnokság 1983 Nagytarcsáról áttelepült Sárbogárdra, ezzel az ezred Dunaújváros oltalmazását kapta feladatául, ennek okán az osztályok ennek megfelelően kerültek áthelyezésre a 104. ezredhez, ezzel természetesen az ezred létszáma is megváltozott és így az ezred osztályai lettek: 104/1 Sárbogárd, a 104/2 Szabadszállás, a 104/3 Dunaföldvár. Ebből az utóbbi kettő előzően is az ezredhez tartozott.

1990 nagy változásokat hozott, sokkal nagyobbakat mint az előzőek. A hidegháború végeztével megváltozott politikai gondolkodással elsőként 1990-ben megszűnt a szabadszállási osztály. 

Az akkori változások természetesen csakhamar elérték a többi osztélyt is, végül Sárbogárdon is "lakat" került a laktanyára és így az ezred is a megszűnéshez közeledett, ami 1991. júniusában érte utol az akkor még szolgálatban lévő katonákat és családjaikat. Mint minden nagyobb laktanya bezárásánál a civil lakosság is megsajnálta a katonák távozását, hisz anno a költözés során Sárbogárd élete is megváltozott, szebb lett akkor az élet, de csak egy kis időre. 

Itt 1990-ig egy indítóállás volt mely arra várt, hogy célt semmisítsen meg.

A Szabadszállási osztály elsőként vett részt éleslövészeten a Szovjetúnióban 1961-ben. Onnantól kezdve kettő majd három évente teljesített az osztály éleslövészetet. Az út ki a lőtérre minden esetben vasúton történt, melynek időintervalluma 5-6 nap volt. Az osztály vasúton Budapestre ment majd a Ferencvárosi pályaudvarról indult el többnyire más osztályokkal együtt. A szabadszállási osztály 9 alkalommal volt éleslövészeten, ebből 6 alkalommal jó, 3 alkalommal kíváló minősítést kapott. 

A harcálláspont, ide vezetett be az optikai kábel és a radarjelez is ebbe az épületbe, mellyel a célt követték. Az üres területen voltak a vezetési rendszerek mellyel indítás után követték és irányították a rakétát. 

Ezekben az árkokban futott a kábel mely az indítóállásokat kötötte össze a harcálláspontal. 

Egy jármű fedezék távolról. 

És közelebbről. Ebben az épületben - inkább alatta - két ZIL vontató volt egy-egy DVINA / VOLHOV rakétával. Ha egy indítosínről egy rakéta "távozott" ezek a tartalék rakéták tudtak "gyorsan" az álványra kerülni. 

A tüzelőállásoktól távolabb, az út másik oldalán volt a 7-es épület mely további járművek tárolója volt. Ehez tartozott még egy kazánház és egy őrépület. Ezen a területen volt még a rakéták hajtómű anyag töltő helye is. 

Az épületet kívülről takarták és álcázták. 

Szavak, figyelmeztetések, amik életeket mentettek még a működés idején.