Sormás falu a régi 7-es út mellett van Nagykanizsa mellett. A faluba érve délnek Szepetnek kell menni, ahogy kiérünk a faluból már láthatóak a dombok. Sormás a kezdetek óta létezett a rádiótechnikai századoknál, már 1952-ben működött 1. rádiótechnikai század néven.

46°26'39.51"É 16°54'44.66"K

Az egységhez rendelték az 1970-es években a Bocskai egységet, a végső leszerelést még megúszták a déli radar századok hála a Délszláv háborúnak, majd 1994-től jöttek a csapatmegszűnések, Sormást 1998-ban érte utol a bezárás. Azóta viszonylagos ápolás alatt van, de a területre nem lehet belépni, állítólag még HM kézben van. A falun belüli laktanya szállásokat az önkormányzat fel akarja használni.

Egy ország és esetünkben az ország légvédelme a rakétás egységel mellet a rádiótechnikai, közismert nevükön a radar századoktól is függ. Katonai szakzsargonnal az EW (Early Warning) vagyis a Korai Előrejelző rendszerek sokszor, de akár mindig is a határon túli légtér ellenőrzését is vizsgálják. Ma Magyarországon 6 db előrejelző század működik, ez azonban ahogy az országban mint minden katonai eszköz-laktanya-egység életében ezeket az egységeket is leredukálták. 1994-95-ben 23 db lokátoros század működött szerte széjjel, persze a technika előrehaladása is létszámleépítésre adott okot, de ahogy ilyenkor a legegyszerűbb magyarázat szokott lenni, költséghatékonyság céljából szűnik meg.

46°32'12.31"É 16°52'57.02"K

Talán nem Bocskával lenne a legegyszerűbb kezdeni, de ennél romantikusabb helyszínt nem nagyon találna az ember a rádiós századokból. Az egység a 70-es években kezdett üzemelni, elnézést de pontosabb időpontot nem találtam a weben.

A haditechnika mind nagyobb fejlődésével és az adott harcászat magasabb szintre való emelésével, az addigra kifejlesztett harceszközök elavultakká válnak. Éppen ezért ezek folyamatos fejlesztésével újításával lehet az ellenséget meglepni. Az SA-2-es rendszer bár Vietnámban nagy sikereket ért el, de az USA légiereje bizonyos idő után kidolgozta a megfelelő ellenszert, mind fegyverben, mind harceljárásban, ennek folyamatos használata pedig tapasztalatot adott a pilótáknak és azok könnyen áttudták adni az újabb növendék pilótáknak.

A FÉNYKÉPEKET A ZSÁMBÉKI MÚZEUMBAN KÉSZÍTETTEM.

Az 1967-es hatnapos háborúban Izrael ellenállás nélkül tudta szétverni az Egyiptom-Szíria-Jordán tengelyt a levegőből, a légvédelem itt nem tudott hatékonyan kibontakozni és a következő években Izrael hatékonyan küzdött a Dvina állások ellen.

A hatékony rakétás légvédelem mozgathatóságát átültető ötlet már 1950-es évek végén kialakult a Szovjetunióban, és ez vezetett a Kub rendszer kialakításához. Célja az volt, hogy az ellenséges gépeket még látótávolságon kívül megsemmisítse, mindezt pedig úgy, hogy a jármű szabadon tud mozogni, elviekben pedig nem kötődik a beosztott földi egységhez. Ráadásul a rendszer egy lánctalpas alvázon van mely így könnyen eljuthat bárhova. A Kub az alacsonyan támadó gépek ellen volt igazán hatásos, erre is fejlesztettétek ki. Párja az SA-4 Krug is megtalálható a múzeumban, arról később írok.

A Zsámbéki rakétabázis története rövid, ám mai helyzetéből kifolyólag a többihez képest szerencsésnek mondható, abból kifolyólag, hogy pár éve, pontosan 2006-óta múzeumként működik, méghozzá az ittlévő és a hozzá hasonló laktanyák műszaki és katonai eszközeinek megóvása érdekében. Zsámbék 1977 után alakult meg, amikor a nagy átalakítások során az Únyi rakéta bázist megszüntették, helyébe itt a zsámbéki dombon alakították ki az új osztálynak a helyét. A végleges bezárással 1997-től nagyon úgy tűnt, hogy a hely hasonló sorsra fog jutni, mint az eddig látott laktanyák, ám 2002-ben szerencsére valaki felfigyelt erre a helyre és később, Légvédelmi múzeumként az ország légterét korábban védő, rakéták & lokátorok bemutatására ad helyet.

 47°33'22.09"É  18°42'11.39"K

A múzeum nagyjából 30 különböző légvédelmi rakéta & ágyú, radar, csapatlégvédelmi rakéta és föld-levegő rakéta, valamint járműnek ad helyet. Az épületek, fedezékek mellett, a Magyar légvédelem történetét is megismerhetjük, terjedelmes írásban és képekben. A terület S-75 Volhov típusú légvédelmi fegyvernek "adott helyett". 

Tinnye azért tartozik a kedvencem közé mert a legkönnyebb volt megközelíteni, a kocsival egészen a bejárati kapuig fel lehet menni, aszfaltozott út visz a tinnyei falutáblától indulva fel a dombra. Piliscsaba felől jőve kell figyelni mielőtt bemegy az ember a faluba, balra kanyarodva kell elindulni. Ottjártamkor egy sorompó jelezte, hogy nem lehet bemenni járművel, de bent sok helyen lenyírt füves területtel találkoztam, egy-két "elhagyatott" A4-es papír amikre "focipálya", "akadálypálya" feliratok voltak felírva jelzi, hogy időnként odafigyelnek a "rendre", talán falunapokat tartanak alkalmanként. A google earth fotón is sok autó látható a területen belül.

Az osztály a fentrol.hu felvételén 1984-ben:

A terület nem nagy, könnyen bejárható, bár ha a kitaposott ösvényről letérünk akkor magas fűvel és olykor tüskés-szúrós növényzettel találkozunk. Épület maradvány kevés van, a központi épület nagyon romos, köszönhetően annak gondolom, hogy járművel nem nehéz feljutni, így a cipekedés sem nehéz onnan. Egyébként a többi lakó épületet ne keressük, a laktanya-lakókörzet Úny faluban volt, egy korábbi légvédelmi osztálynak az épületeit használták.

A fóti légvédelmi komplexum az 1977-ben indult átszervezések során jött létre, a vácegresi osztályt telepítették át teljesen és 1983-ban kezdte meg a működését. A laktanyát Fót felől is el lehet érni de föld úton, a hivatalos aszfaltozott út Csomád és Fót között jön be, ennek oka természetesen az, hogy a Vácegresi kilövőállás komplexuma mely átkerült ide, az ottani laktanya továbbra is üzemben maradt, az ottaniak szerencsétlenségükre onnan jártak be készültséget adni.

 47°38'25.18"É  19°11'34.24"K

A föld út viszont korrektül járható, a nagy kerülő amit a "jobb" minőségű út ad, itt bevállalható. A laktanya közelébe érve, iszonyú pusztítás látható, szétrombolt épületek, hatalmas szemétdombok, feljebb érve a fedezékeken belül is ugyanez van, azok falai kormosak, sokan illegálisan égetnek itt szemetet, az út fel a laktanya tetejére "lyukacsos" betondarabokból áll, aminek talán két célja lehetett, az egyik hóban is "megfogja" a járművek kerekeit, a másik amit nem tudom, hogy igaz-e, lánctalpas járművek nem szeretik ezt a fajta útburkolatot, így akár védelmi oldala is van.

A laktanya látogatásokat olykor összelehet kötni nagyon könnyen a kellemessel. Bár a Lom-hegyen lévő laktanyát láttam a legutóbb, mégis ezt teszem most be a legelsőnek cikkeimbe mivel ez eddig a legizgalmasabb volt számomra.

A hegyre csak gyalog lehet feljutni. Mondom, hogy gyalog, bár amikor én arra jártam a kapu nyitva volt, de nem mertem kockáztatni, hogy erdészekkel találkozom-e és akkor lehet magyarázkodni. Az út kb. 30 perc gyalog, egyébként kocsival "könnyen" fel lehet jutni, nem vészes, de nem ajánlom az esetleges problémák miatt. 

A II. világháborúban a légvédelem elengedhetetlen eszköz volt. Eme összetett dologban benne foglaltatott a repülőgépek-radarok-csöves légvédelem hármasa, ezek együttes kombinációja okozott olykor például súlyos veszteségeket, legjelentősebb eseményei az Angliai csata, ahol a radar szerepe teljesen felértékelődött, vagy a 1943 augusztusi Schweinfurti csapággyárnak a bombázása, ahol az amerikai légierő oly veszteségeket szenvedett el a légvédelemtől, hogy utána napokig nem tette be a lábát Németországba. 

A háború után Korea volt a következő állomása a légvédelem elengedhetetlen hiányának. Az ENSZ erők légi ereje (amerikai, angol, ausztrál) elsöprő légi fölényt vívott ki a félszigeten, mivel É-Korea nem alakított ki megfelelő légvédelmet magának, az amerikaik egészen a Yalu folyóig, a kínai-koreai határig merészkedtek ahol a kommunista repterek nagy része volt a völgyben és sokszor a felszálló gépekre csaptak le. Az amerikai pilóták csak Mig völgynek nevezték el a helyszínt, a Mig-15-ös vadászgépek után. A Mig völgyben ahol a jet korszak kialakult, az ENSZ erők, élén az USA légi erejével 4:1-es légi győzelmi arányban hagyták el a helyszínt 1953-ban.

Ez egy igen érdekes hobbi, és nem csak Magyarországon "működik" ez. Ki ne lenne kíváncsi egy olyan épület komplexusra ami 30-40 évvel ezelőtt megközelíthetetlen volt, és akár letartóztatás vagy legrosszabb esetben halál járt volna érte (lelövik ott helyben az embert), bár persze ez túlzónak hangzik elsőre, de ha olyan helyszínt közelített meg az ember, tettével-mozgásával talán kiválthatta volna ezt Már-már vetélkedés van a neten abból, ki és hol milyen helyen járt, mit tudott megközelíteni, mit fedezett fel, mint pl. a nemrég "megtalált" hármashatárhegyi bunker-gáztározóról van szó.

Jómagam mostanság kaptam rá erre a dologra, köszönhetően Sean O'Connor blogjának aki sokszor ugyan külső segítséggel de rengeteg katonai létesítményt "fedezz" fel a szabad idejében. Az oldalsó bejegyzéseiben olvastam Magyarország SAM hálózatáról először részletesen és keltette fel az érdeklődésemet. A SAM az amerikai Surface to Air Missile (föld-levegő rakéta) szavak összetétele, mely a vietnami háborúban lett népszerű szó kifejezés az amerikai pilóták körében. Itt lettek az orosz rakétarendszerek hírhedtek és okoztak súlyos veszteségeket az amerikai légierőnek, melyre kezdetben nem nagyon volt megfelelő ellen taktika. Az olyan legendák mint a Dvina, Volhov, vagy esetleg az SA-2, SA-3 innen indultak el.

Szerintem kevesen vagyunk ebben az országban aki ne járt volna a Celldömölk melletti Ság-hegynél, főleg osztálykiránduláson még gyerekkorában. Én sem voltam ez alól kivétel, csak hát az évek alatt az ember nem emlékezhet mindenre éppen ezért kell időnként, ha tehetjük felfedezni újra bizonyos helyeket.

A régi bánya a hegy oldalában.

A Ság-hegy, tipikus túra helyszín, földrajzi mint történelmi szempontból ideális helyszín tud lenni családoknak, a dombos erdővel borított terület a gyerekek kedvence tud lenni és a ki tudja megmászni a magasabb dombot jelige ilyenkor mindig elő tud bújni az emberből, még felnőttebb korában is.