Az 1978-1982-es légvédelmi osztályok átalakítása során alakult meg a biatorbágyi rakéta osztály, mely megközelítése okán inkább volt érdi. Az egység laktanyája Budaőrsön a Vasváriban volt, az alakulat a 11. Légvédelmi Rakéta ezredhez tartozott, ennek vezetési pontja Érden volt.
Az SA-5-ös rakéta, egy nagy hatótávolságú, közepes & nagy magasságon lévő célok elfogására tervezett föld-levegő rakéta. A 60-as években "elszaporodó" stratégiai bombázók ellen lett létrehozva, illetve abban a tényben, hogy a nagy magasságú CIA álltal vezetett SR-71-es és U-2-es gépek elleni fellépés a korábbi légvédelmi rendszerek álltal nem lett megoldva. Az addig szolgálatba állított rakétákkal ellentétben nagy területet volt képes lefedni.
A több mint 11 méter hosszú rakéta egy 220 kg-os robbanó fejjel volt ellátva, a rakétát indítása után fél-önirányítású technikával kereste meg a célt, korábban már írtam róla de azért megint leírom, hogy eme rendszer lényege, a rakéta csak fülel és a célpontról visszaverődő földi radar nyalábokat észleli, önmaga nem ad ki rádiójeleket. A rakéta hatótávolsága a korábbi SA-2-vel ellentétében jelentősen megnőtt, a Vega különböző változataitól függően a rakéta 106-300 km-es hatótávval rendelkezik, magassági plafonja 40 km. A rakétának saját célmegjelölő radarja van 5N62 néven (NATO kódnév - Square Pair). A rakéta akár a Mach 8-as sebességet is képes volt elérni.
Az S-75 vagy ismertebb nevén az SA-2, egy Szovjet tervezésű, nagy magasságon lévő célok leküzdésére kifejlesztett, föld-levegő rakéta. Orosz neve a Dvina és a Volhov volt, mind a két név ugyanarra az S-75-ös típusra vonatkozik, de a Volhov egy későbbi verziót jelöl. A NATO kódneve SA-2, mely a Surface-to-Air rövidítése, a 2-es szám azt jelenti, hogy sorrendben a 2. rakéta típus a Szovjet légvédelmi rakéták sorában.
A rakétát 1957-ben rendszeresítették a Szovjetlégvédelemben, és a mai napig használják a rakéta modern változatát nemcsak Európában (Románia, Bulgária), de szerte a Közel és Távol-Keleten is, és ugyanúgy pl. Afrikában is. A kínaiak pl. saját fejlesztésű HQ-2 néven ismert rakétája Iránban és a szocialista országban is rendszerben van, a két rendszer különbségéről hamarosan. A legszélesebb körben alkalmazott légvédelmi rakétakánt került be a könyvekbe, ráadásul a korai változata ennek a típusnak érte el a történelem első légvédelmi rakétás győzelmét, amikor a Kínai légvédelem 1959 október 7-én lelőtte a Tajvani légierő egyik felderítő gépét, hírnevét egy amerikai U-2-es kémrepülő lelövésével érte el, 1960-ban méghozzá a Szovjetunió felett, pilótája Francis Gary Powers túlélte az esetet, de Moszkvában bíróság elé állították és börtönbe csukták kémkedés vádjával, később a CIA egy lebukott szovjet kémre cserélte ki. Ki kell azonban emelni, hogy a történelmi dokumentumok szerint 8 db rakétát lőttek ki Powers gépére és ebből egy talált, továbbá bizonyított tény, hogy az ellene küldött egyik Szovjet MiG vadászgépet is lelőtte a légvédelem tévedésből.
A P-37-es katonai felderítési radar egy széles körben elterjedt "készülék", mely az összes ex Varsói Szerződés országban megtalálható, csakúgy mint a Közel és Távol-Keleten, valamint Akfrikában. A radart a mai napig 40-50 országban alkalmazzák, természetesen felujítva-továbbfejlesztve a mai kornak megfelelően. A rendszert a Szovjetúnióban fejlesztették ki, és elődjei (P-35, P-30, P-20) már a 40-es és az 50-es években rendszerben voltak, mindig természetesen fejlesztve a rendszert. 
A P-37 fő célja a nagy távolságú felderítés, látótávolsága több mint 300 km is lehet, ez persze az adott domborzattól is függ. Az antenna egy viszonylagos mobil eszköz, melyet egy trailere rakva szállítható, a két antenna egy úgynevezett azimut szögben, 2 dimenzióban keresi a céltárgyat. Egyszerűbben leírva az észlelt légi jármű horizontális égi koordinátáját határozza meg, tehát az eszköz nem tud magasságot mérni, nem lát 3 dimenzióban. Ezért van az, hogy sokszor a PRV-17-es magasságmérő radarral párhuzamosan üzemeltetik, bár a mai modern radarok látnak 3D-ben, szükségtelenné téve két külön radar használatát.
Hazánk területén nem meglepően az itt állomásozó Szovjet egységek is üzemeltettek rádiótechnikai egységeket, ezek technikája ugyanaz volt mint a Magyar Honvédségnek nem meglepően. Sajnos nincs sok információ a hazánkban állomásozó Szovjet egységekről a 89-es előtti időkről, de nemcsak az rt. századoknál van így, bármilyen másik egység története is hasonlóan rövid ismertségű.
Vándor Károly könyvében a második kötetben a könyv írója említi az országban állomásozott Szovjet rádiótechnikai századokat, ezek egyike volt a jelenlegi Andráshidai rt. egység.
RAF Uxbridge nekünk magyaroknak nem sokat mond, de egy Brit állampolgárnak sem sokkal többet, viszont a jártasabbak annál többet tudnak erről a helyről, mely helyszínt nemcsak a történelmi könyvekből ismerhetjük, de erről egy picit később. Amikor lehetőségem volt nemrég Londonba menni (igen a helyszín amiről írok ott van), azon nyomban utána olvastam az egésznek mennyire látogatható. Szerencsére személyem is, mint civil is megtekintheti eme történelmileg fontos helyszínt.
Uxbridge a neve előtti akroním szóból kifolyólag érthetően a Royal Air Force, azaz a Királyi légierő kötelékéhez tartozott, ám a területen a laktanya kivételével, nem volt sem repülő, sem kifutópálya. Az egységek melyek itt állomásoztak, a Légierő katonai rendészetéhez tartozott, továbbá a RAF egyik zenekara is.
Az SA-3 rakéta a Szovjetunió által tervezett ismert rakéták közé tartozik, célja az volt, hogy az SA-2-es rakéta párja legyen, ugyanis tapasztalatok azt mutatták, hogy a Dvina-Volhov páros nem megfelelő az alacsonyan-lassan haladó gépek ellen. Éppen ezért a Nyeva rakéta "üzemi" távolsága, a rakéta típusától függően 15-35 km körül van, és sokkal lassabb is volt elődjénél, de éppen ezért rendkívül hatásos eszköz alacsonyan és lassan haladó célpontok ellen.
A rendszert először 1961-1964 között telepítették Moszkva környékén, hatalmas erőt képviselve a Dvina ütegekkel. A Nyeva nagyjából 30 országban üzemelt vagy üzemel most is, az országban valamennyi Szovjet reptéren volt egy üteg belőle 4 kilövő állással, ezt Pechorának hívták, mivel ennek a változatán a kilövő síneken 2 rakéta volt, szemben a Nyeva 4 rakétájával. Így mondjuk a Tököli reptéren volt 4 kilövő állás/2 rakéta, az összesen 4X2 vagyis 8 rakéta. A Magyar változat amit az 1970-es rakétaosztály átalakítások során rendszeresítettek, 1 üteg 4 kilövőállással/4 rakéta volt, vagyis 4X4, összesen 16 rakéta.
A taktikai SAM rendszerek közül korábban a viszonylagos sikereket elérő SA-6-al már foglalkoztunk, most a "párja" a Krug kerül sorra. A rakéta soha nem lett ismert mint a Kub, a rendszer rádió-parancsközlő radarral rendelkezett, hatótávolsága valamivel a Kub fölött van, viszont ahogy a fényképek is mutatják ormótlansága eléggé elkedvteleníti az embert. Hogy emiatt lett szerény exportja az ütegnek azt az ember maga döntse el, tény, hogy harci eseményekben szinte nem is vett részt, egyedül Afganisztánban alkalmazták 1979-1980-ban.
A képeken talán viccesnek hat a méretei miatt, de csapatvédelem esetén kiegészülve más taktikai rövid hatótávú csapatlégvédelmi eszközzel hatásos lehetett. Az ősi európai kontinensen már nem üzemel, egyedül Bulgária tartja tartalékban az ütegeit, Lengyelország meg 2011-ben vonta ki teljesen az állományból. Egyedül Azerbajdzsán és Örményország tart fen jelentősebb Ganef ütegeket. Ezeket az egységeket legtöbbször kihelyezett ütegállásokba helyezték nem messze az egység laktanyájától.
Molnaszecsőd a maga nagy területével kéztet engem arra, hogy két részre bontsam le. A temérdek fotót amit itt készítettem köszönhető annak, hogy a laktanya rész, közismertebb szóval használva a szállás részek a szervíz kocsi állások egyben van a radar állásokkal.
A szállás épület relatíve egyben van, a főkaput nem találtam meg elsőre, erős bozót erdőn kell átvágni hozzá. Az épület középső táján egy allén kellet régen bemenni a bejárathoz, ma már ezt úgy benőtte a növényzet, hogy "kerülővel" lehet bemenni. A fő épület tövében van egy laposabb szárny, mely talán az étkezde lehetett, az átjáró be van falazva azon keresztűl nem tudunk bemenni.
Molnaszecsőd volt a Magyar Honvédség egyik talán legfontosabb radar százada, különös tekintettel a hidegháborús évekre. A földrajzi fekvése és a környék viszonylagos "lapossága" kellő előnyt adott a nyugati határ felé való leskelődést. A falu Körmend mellett van, a 8-as számú főút keresztül megy rajta. Molnaszecsőd az 1977-es átszervezések során alakult meg, itt nagy számban voltak a honvédség modern technikái még a nagy P-14-es radarból is volt itt egy. A század Pápa alárendeltségébe tartozott, a laktanyát 1997-ben zárták be, miután a nyugattal való hideg viszony megváltozott.
A laktanyához aszfaltozott út visz be, a faluból durván 1,5 kilométerre a kereszteződéstől. Kívülről semmi sem mutatja, hogy mi volt itt anno, a bejárathoz érve az őrház és annak beléptetőkapuja figyelmeztet minket a korábbi szigorú ellenőrzésre a belépés során.