Kitérő következik az eddigi beszámolókhoz képest. Kicsit északabbra tér ki utunk, és időnként Ausztria-Szlovénia-Magyarország által "uralt" Őrvidék-ről is fogok rendszerességgel írni. Csodás vidék ez, és hát persze történelmileg sem elhanyagolható és nemcsak Trianon miatt, de a szomszédos országok falvai többnyire megőrizték jellegzetes magyar jellegeiket, néhány házon hagyomány volt anno, hogy a megépülés dátumát is felírják, és ilyenkor érdekes vagy netalán szomorú olvasni az 1900-as első évek számait látni a homlokzatokon.

Rengeteg Batthányi és Széchényi birtok volt, ezek többsége a szomszédos országokban "rekedt" a történelem során.

Porto Moniz a nevében is benne van, hogy kikötő (porto). Nevét eredetileg "felfedezőjéről" kapta, valamikor a 16. században kezdődött a benépesedése, ma már kikötője jelentéktelenné vált, a turizmusból él meg a lakosság. Mezőgazdasága sem kiemelkedő, de krumpli termesztésben elöl járnak a szigeten.

 Porto Moniz

Az ide vezető út meglehetősen vadregényes, az 1960-as éveik közúton megközelíthetetlen volt a város, csak hajóval lehetett ide eljutni. Ezután kezdték el az út kiépítését, Sao Vicentébő Seixal falun keresztül. Az út meglehetősen veszélyes volt, mert közvetlenül a parti sziklák meredek ormai mellett haladt és nagyobb esőzések idején a leomló törmelék járhatatlanná tette az utakat. Portugália EU-s csatlakozása után kezdték az újabb utat kiépíteni, ezúttal hosszabb, szélesebb alagutakban lehetett eljutni Porto Monizba.

A barlangi séta, mint mindenhol csak idegenvezetővel látogatható, és az egész 30 percet vesz igénybe de megéri a dolog higgyék el. A barlangi séta szerencsére nem monoton, útközben gyakran vízalatti tavak is útba esnek. A barlangi járatok kb. 890 ezer évvel ezelőtt alakultak ki, amikor még működő vulkanikus tevékenység volt a szigeten, és ahogy a lávafolyam haladt a tenger felé a külső része megdermedt míg a belső része tovább ment, kialakítva a ma ismert barlangrendszert és annak nyolc járatát.

A barlangi járatok egy kilométer hosszúak, általában 5-6 méteres belmagassággal. A barlangrendszert 1885-ben a helyi lakosság fedezte fel és nagyon hamar híre ment az egész világon. Végül 1996-ban nyitották meg a nyilvánosság számára, mely az egyetlen vulkanikus képződményű barlang egész Portugáliában.

Nemrég írtam Madeira Északi partvonaláról és pont az egyik legfontosabb településről maradtak le dolgok. Sao Vicentéről ugyanis csak egyetlen egy fényképet raktam fel korábban, meg is lepődtem magamon, hogy én bolond csak ennyi fényképet készítettem-e, de azóta találtam még erről a pici csendes kis faluról még képet. A pótlást ezennel megkezdem.

Porec után befog sűrűsödni a program, egyre több kisebb falu lesz amit érdemes lesz megnézni. Az első Vizinada nem templomáról vagy múzeumáról ismert, hanem egy filmről, itt készült ugyanis 1969-ben a Kelly hősei című film. Aki látta már a filmet, hamar tud tájékozódni az épületekből.

Vizinada után menjünk a határ fele, majd a folyón átkelve érünk a kereszteződéshez Groznjan felé. Groznjan amilyen kicsi ez a falu, annyira jelentős kulturálisan. Ez a pici falu talán Észak-Isztria egyik legjelentősebb települése, ha úgy nézzük akkor Motovun után. Megközelíteni szerencsére könnyű, a helyiek pedig parkolók révén fel vannak készülve a turistákra.

A Portela kereszteződésnél induljunk el lefelé a hegyen. Hosszú kacsakaringós úton fogunk lejutni a hegyről, ehhez pedig jobb ha hozzá szokunk. Az első település Porto Da Cruz lesz, ami egy erősen szétszórt település, ám ha fotózásra adjuk a fejünket, nyugodtan térjünk le a tengerpartra. Ha lejutunk a "központi részbe", egy kinyúló szikla végében van a védett kikötői rész, itt a sok horgász mellet, visszafele Ponte de Sao Lourenco is elláthatunk jó időben. Ha extrémebbre vágyunk induljunk el keleti irányba a hegyoldalon a faluból, egy darabig tudunk menni autóval aztán már csak gyalogosan vehetjük tovább utunkat, itt a környező erdőben akár Machicoig is eljuthat az ember.

Porto Da Cruz

A fotózkodás után, keleti irányba indulva, Faial és Santana településeken átrobogva még Sao Jorge elött egy folyóvölgynek a hídján átkelünk, de még a falu előtt van egy kávézó, ide a kilátás miatt érdemes megállni.

Porec után induljunk el északra Kastelir felé. Pár perce autó út után Gedici településénél figyeljük a jobbra mutató Baredine táblát. Egy kisebb szlalomozás után érünk el a Baredine barlang bejáratához, nagy parkoló fogad minket, némelyik árnyékos.

Az idegenvezető demonstrálja, hogy a barlangi sziklák a lámpa fényénél érdekes képet adnak a turistának.

Brajkovici után 5 kilométerre van a Limski fjord szárazföldi vége. Lent a parton 2 étterem és annak kávézó terasza fogad minket, és innen is elindulhatunk egyet csónakázni a fjordba. Ameddig csak a szem ellát, dús-zöld növényzet van végig a partokon és fel a sziklákon keresztül.

Ha tovább megyünk pár száz méter után egy kilátó van a bal oldalt, innen jól belátható az öböl többi része. Vrsar város tábláját vegyünk figyelmen kívül, mert semmivel sem ad újabb dolgot Pula, Rovinj és Porec mellett. Viszont ha sétarepülésre adjuk a fejünket a város mellett, ahol egy kisgépes repülésre befizethetjük magunkat. Ha ez sem érdekel akkor irány Porec.

Rovinj, Isztria kulturális és turisztikai központja. A nagyjából 14 ezer fős lakosságával is kiemelkedik, de mediterráni időjárása is kiemeli mint kedvelt turisztikai célpontot, télen ugyanis az átlagos hőmérséklet 5 celsius fok alá nem megy, nyáron pedig az átlagos napsütés 10 óra. Ahogy Pula úgy Rovinj is fontos város volt a Római Birodalomban, de legfontosabb jelentősége a velencei uralom alatt bontakozott ki.

Ekkor változott meg jelentősen a város arculata is, ugyanis a félsziget amin ma az óváros van, egykor önálló sziget volt melyet egy csatorna választott el, és azt valószínűleg 1763-ban feltöltötték. Velence után Bécs uralma alá került a város, utána ismét olasz befolyás alá. Ebben az időszakban, a lakosság majd 90% olasz volt, Tito idején azonban a lakosság nagy része elmenekült vagy elkergették. Mára ez a szám 16%-ra esett vissza, de így is jelentős több mint 2000 főt számlál az olasz kisebbség, külön meg is található az "olasz negyed" ahol minden olaszul van kiírva, és a kávézókból, fodrászatokból, házakból folyamatosan olasz hangokat lehet hallani.

Machico városa az első telepesek fontos kikötője és árubehozatali helye volt. Már 1419-ben a völgy természetes öble biztonságot nyújtott, Madeira "felfedezésére", ekkor kezdődött, a völgyben a cukornád termesztése is. A 15. századra már komoly városnak nőtte ki magát Machico, és mára Madeira 3. legnépesebb települése, nem számítva a vonzáskörzetében lévő falvakat, nagyjából 10 ezer ember él itt.

Machico városa a völgyben.

A város könnyen megközelíthető járművel, hisz a völgyet megkerülve közvetlenül a hegyek lábainál halad az autópálya, mellyel 25 perc alatt be lehet érni a fővárosba. Rendkívül jó minőségű, és tele van alagutakkal és hidakkal. Számolásaim során 29 műtárgy volt Machico és Funchal között. Canicalba is autópályán juthatunk el, alig 6 perc alatt, a gyorsaság oka, hogy a hegyeket szimplán átvágták, nem gondolkozva azon, hogy ez akár 5 kilométert tesz is ki. Mármint az alagút, de így rendkívül megkönnyíti a közlekedést a szigeten, ahogy majd látni fogjuk későbbi beírásaimban.