A szigetre ez az egyetlen gyors ki és bejárat, a kapu a főváros felé, a repülők 1,5 óra alatt érnek ide Lisszabonból, méghozzá naponta 7-szer, ugyanis vannak akik a szigetről járnak be időnként dolgozni a kontinensre! Bizony van akinek ez a helyközi járata. Ugyanis azok aki rendszeresen járnak bizony személyivel közlekednek, és a Madeirai kormánytól kérhetnek 15%-os kedvezményt a repülőjegyekre, de bizonyos esetben ez ingyenes is tud lenni, mint megtudtam ezt később.

Azért írok eme, építészeti csodáról, ezt mindjárt jobban kifejtem, mert igen sok mindenben ismert a pilóták között, értem ez alatt, hogy a világ egyik "legveszélyesebb" reptere, és a légitársaságok csak a legtapasztaltabb pilótáikat küldik ide. Erős kettősség uralja a leszállási procedúrát, hisz bonyolultsága, veszélyessége emeli a 10 leginkább kedvelt vagy netalán gyűlölt reptereként a pilóták körében. Nézzük az okokat.

Írtam már korábban is róla, mármint Madeiráról, és biztos vannak akik a google keresőből eljöttek ide, de aztán nem látnak mást csak Isztriai történeteket. Így hát neki kezdek Madeira szigetének is. 

A szigetet nagyjából 267 ezer ember lakja, 900 kilométerre Lisszabontól, Marokkó magasságában, 1976 óta pedig autonóm terület. Nagyjából az itteni lakosok is úgy vannak vele, mint mondjuk a Krétaiak a görög anya földel. Nem szívesen "csatolják" magukat hozzá. Így vannak a sziget lakói is, ők madeiraiak és nem egészen Portugálok. Az egyetlen dolog ami összeköti még a kontinenssel az a külügy, ugyanis ebben Lisszabon nem enged már hosszú ideje, nem is csoda, politikában Brazília és Venezuela felé húz újabban. Madeira lényegében 4 szigetből áll, a fő sziget Madeira, a körülbelül 5000 lakosú Porto Santo, és két lakatlan sziget kisebb szigetcsoport a Desertas (Kopár) és a Selvagens szigetek. Utóbbi kettő nem látogatható és kiemelt környezetvédelmi terület. Ráadásul a Selvagens közelsége a Kanári szigetekhez folytonos határvita okozója Spanyolország és Portugália között.

Vodnjanba beérve egy igen érdekes dolog fog minket majd informálni, és ez a Toszkána érzés. Vagy mondjuk úgy az embert az-az érzés kapja elő, mintha Olaszország északi részében lenne. És engem itt kapott el ez-az érzés először, de persze lesznek falvak amik jobban fogják fényképek keresztül is ezt belénk táplálni.

Pula. Nemcsak most az Isztriai-félsziget legnagyobb városa 62000 emberrel, de jelentősége, központisága már a római korban kiemelkedett. Krisztus születése előtt 177-ben a város a római Birodalom része lett, és ma ennek a kornak fennmaradt emléke a város szélén található Colossuem. Az egésznek az értékét emeli, hogy az egyik legjobban fennmaradt Colossuem, ráadásul az egyetlen aminél mind a 3 típusú oszlop (Ion, Dór, Korinthoszi) megtalálható. A horvát 10 kunás bankjegyen is ez az emlékmű van.

Ma viszonylag jó állapotban található, annak ellenére, hogy az évszázadok során többször is elhordták a köveket más építkezésekre. Ma koncerteket tartanak itt nyaranta, illetve a Pulai filmfesztivált minden év júliusában vagy augusztusában itt tartják meg. Korábban olyan hírességek léptek fel az arénában felállított színpadon mint: Luciano Pavarotti, Andrea Bocelli, Jose Carreras, Dino Merlin, Jamiroquai, Anastacia, Eros Ramazzoti, Norah Jones, Sinéad O'Connor, Elton John, Sting, Michael Bolton, Il Divo, Manu Chao és Oliver Dragojević.

A mai naptól bejegyzéseim sűrűsödni fognak, helyenként ugyanis olyan falvak, települések, városok jönnek amikről bizony jó néhány számú kép készült, plusz nagy mennyiségű és érdekes információt is meg tudok osztani.

Labin.

Az első ilyen komolyabb város Labin, melyben nagyjából 7000-en laknak, és az 50-es évek végéig, de még a 60-as években is jelentős bányász város volt. Ám a bányászat elsődleges bezárása a város védelmében történtek. Ugyanis a bányarendszer a régi épületek alatt kezdett húzódni, és veszélyeztetni kezdte az épületek állagát, több fal is repedezni kezdett, végül a tárnákat feltöltötték és pénzt fektettek a helyreállításra. A város két részre osztható, van egy óvárosa és egy a bányászatra épült új rész Plodlabin. A bánya bejárata és a kőszén liftek a mai napig megvannak és az egyik torony tetején még a Tito felirat is díszeleg, sok-sok év után.

Szállásunkról dél felé érdemes venni az irányt. Már úgy tűnik a város nem akar "megszűnni" ám ha jobban odafigyelünk dél felé menet két településen haladunk át. Icici és Lovran szintén üdülő települések lettek, de nem annyira jelentősek, vagy netán ismertek mint Opatija, de látványban ugyanazt nyújtják. Sűrű fás-pálmás erdők, fasorok, sétálóutcák. Hangulatos kávéházak, kikötők.

Isztria nyugati partja. A fotón a tengerparti falu Moscenicka Draga.

Haladjunk szépen tovább amíg el nem érjük Moscenicka Draga falvat. Az út "kikerüli" az óvárosi részt egy nagy kanyarral a szárazföld felé, itt egy kereszteződésbe botlunk, ahol a parti úttal párhozamosan jobbra fordulva feljebb jutunk a hegyre és az ott lévő falvakon tudunk átmenni. És bár lassabb jóval a kanyargós út, azt mondom érdemes felmenni, már csak azért is mert az első faluban (Moscenice) feltétlenül álljunk meg.

Fiume és annak kevésbé látványos környezetével nem szeretném elrontani senki kedvét, éppen ezért eme "lehangoló" látványú képek, ígérem nem lesznek már Horvátországról, így hát egy kicsit bővebben még egyszer és utoljára írnék a városról, hogy aztán Opatijából indulva délnek elinduljon az isztriai körútra a blog is.

A Bakar öbölről írtam már korábban. Itt 1995-ig, persze nem közvetlenül a faluban, koksz bányászat működött, éppen ezért a környék és az öböl a nagy szénszállító hajókra épült ki. Ugyanis a koksz a szén egyik fajtája és a vas kohászatban alkalmazzák és a vasérccel együtt égetik, hogy fémet kapjanak a legvégén, de mivel égetés során a koksz szén-monoxiddá alakul, rendkívül szennyező hatású. A kis falu levegő szennyezettsége igen magas volt a bányászat megszűnéséig, és bár úgy olvasható, hogy a minősége jelentősen javult, nem így tapasztaltam.

Buccari kis falu a Bakar öbölben.

A város különleges, de inkább úgy mondanám, hogy kiemelkedik a többi Horvát tengerparti "üdülőtől".

És ez talán azért van, az én szememben, mert a városról készült fotók sokkal inkább mondatják az emberrel a Francia provencei beütést, mint egy adriai tengerpartot. Mondjuk ehhez kellet, hogy az évtizedekig Magyar érdekeltség alatt lévő terület az 1800-as évek végén kezdett el fejlődni, üdülővé. Kellet még az is, hogy 1873-ban a közeli kikötőt összekötötték vasúton Budapesttel, nemsokkal később a közelebbi Matulji városában épült vasútállomás.

Kell még hozzá a csodálatos hegyvidéki környezet és a dús növényzet. Télen enyhe az éghajlat, mínuszok szinte soha nincsenek, de 5 celsius fok alá sem nagyon megy a hőmérséklet, és éppen eme 1000 méter magas hegyek miatt nyáron rendkívül könnyen elviselhető a 25-30 celsius fok.

A várost babér erdők veszik körül, de a parton egy-egy pálma fa is észrevehető. A szép sétáló utcája a Millenium hotelnél ketté válik, itt választhatunk, hogy a kocsikkal párhuzamosan haladunk tovább, vagy a sziklás tengerpart látványát választjuk. Mind két útvonalon érdemes menni, este minden szépen ki van világítva, a kávézók benépesednek még ilyenkor is, a régi épületek is fényárban úsznak ilyenkor.

Mi jut először eszünkbe Horvátországról? Zágráb? Dubrovnik? Brac sziget? Tengerpart? Nyaralás? Többször és régóta halljuk, olvassuk a hírekben, halljuk a szomszédoktól, ismerősöktől, hogy nyaralásukat, pihenésüket Horvátországban fogják tölteni, vagy ne adj Isten már megtették. A hírekből pedig tudjuk, hogy a Balaton harmadrangú lett a szomszédos ország tengerpartjával szemben. Igaz, árban már erősen kérdőjeles ez az előny.

Horvátországban az a vonzó, hogy 6-8 óra alatt el lehet jutni, az általunk vonzó környezetbe. Az autópálya végig ki van építve, és mindig épülnek újak, időről időre. Jelenleg is több szakaszt építenek, bővítenek, nemrég pl. idén májusban 8 hónappal a határidő előtt adták át az Isztria É-D szakasz kibővített részét. Valamint Fiuméből is épül a Brac szigeti kompig a 2X2 sávos szakasz. De ezeket majd fényképes történetben fogom bővebben elmesélni.

Egy utazást, egy nyaralást, de akár egy hétvégét el lehet mesélni a barátoknak, családtagoknak, hogy az mennyire jó volt, milyen látnivalók (múzeumok, tájak, diszkók, tengerpartok, strandok) színesítették a napjainkat.

De mindez nem elég ha az ember nem hozza vissza magával a vizuális ingereket, és itt pedig a fényképezőgépre gondolok. Mert ugye mondják, hogy egy fénykép többet tud mondani minden szónál.

Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy a munkámat ilyenkor magammal tudom vinni, mindent amit eddig tapasztalatként gyűjtöttem a fotózás terén hobbiként kamatozhatom. És igazán gyümölcsöző végeredménnyel jövök ilyenkor "haza". 

A blogom során, fényképekben fogom tovább adni mindazt amit megtapasztaltam, amit ajánlani szeretnék majd az olvasóknak 3 kedvenc "nyaralóhelyemről".

- Az első Madeira szigete.

- A második Isztria, Horvátország talán legszebb vidéke.

- És, hogy Magyar részek se essenek ki a sorból, az Őrvidék (magyarul Őrség), és annak Szlovén és Osztrák részei.

Jó olvasást kívánok a következő időkre.